Jonatán szövetsége Rómával és Spártával 12
Mivel Jonatán úgy látta, hogy az idő kedvez neki, férfiakat választott ki és elküldte őket Rómába, megszilárdítani és megújítani velük a barátságot.
A spártaiaknak és más helyekre is küldött hasonló tartalmú leveleket.
Rómába érkezve, a tanács elé járultak és így szóltak: »Jonatán főpap és a zsidók nemzete küldött minket, hogy megújítsuk a régi barátságot és szövetséget.«
Erre ezek az egyes helyi hatóságoknak szóló leveleket adtak nekik, hogy azok nyugodt hazatérést biztosítsanak számukra Júdea földjére.
Ez annak a levélnek a mása, amelyet Jonatán írt a spártaiaknak:
»Jonatán, a főpap és a nép vénei, a papok meg a zsidók többi népe üdvözlik testvéreiket, a spártaiakat!
Már régebben azt írta Áriosz, egyik királyotok Oniás főpapnak, hogy – amint az itt mellékelt irat tanúsítja – testvéreink vagytok.
Oniás tisztelettel fogadta a követet, átvette a szövetségről és a barátságról szóló levelet.
9Bár semmi szükség sem kényszerít minket erre – vigasztalásunkra vannak ugyanis a kezeink közt lévő szent könyvek –,
mindazonáltal megkíséreljük követeink által megújítani veletek a szövetséget és a barátságot, hogy el ne idegenedjünk tőletek. Nagy idő telt el ugyanis azóta, hogy követeiteket elküldtétek hozzánk.
Mi az ünnepeken és egyéb előírt napokon minden időben szünet nélkül megemlékezünk rólatok áldozataink bemutatása alkalmával és szertartásainkban, mert szent kötelesség megemlékezni a testvérekről.
Örvendünk jó híreteknek.
Minket azonban sok sanyargatás és gyakori háború környékezett, mert a köröttünk lévő királyok hadakoztak ellenünk.
De nem akartunk terhetekre lenni ezekben a háborúskodásokban sem nektek, sem többi szövetségeseinknek és barátainknak.
Az égből jött ugyanis segítség számunkra; s mi megszabadultunk, ellenségeinket pedig megalázás érte.
Most azonban kiszemeltük Numénioszt, Antióchosz fiát meg Antipatert, Jázon fiát, és elküldtük őket a rómaiakhoz megújítani velük a régi barátságot és szövetséget.
Ugyanakkor megparancsoltuk nekik, hogy térjenek be hozzátok is, üdvözöljenek titeket és nyújtsák át nektek levelünket szövetségünk megújításáról.
Nos tehát, legyetek szívesek és küldjetek erre választ.«
19Ez pedig annak a levélnek a mása, amit Oniásnak küldött: »Áriosz, a spártaiak királya üdvözli Oniás főpapot! A spártaiakra és a zsidókra vonatkozólag azt találták megírva egy okmányon, hogy ők testvérek, és Ábrahám nemzetségéből származnak. Mivel ezt most már tudjuk, legyetek szívesek és értesítsetek minket hogylétetekről. A magunk részéről máris ezt írjuk nektek: A mi állataink és jószágunk a tietek, a tietek pedig a mienk. Ki is adtuk a parancsot, hogy értesítsenek erről titeket.«
Hadjárat II. Demetriosz ellen Jonatán akkor meghallotta, hogy Demetriosz vezérei az előbbinél is nagyobb sereggel tértek vissza és harcra készülnek ellene. Erre kivonult Jeruzsálemből és eléjük ment egészen Amátisz vidékéig, mert nem akart nekik időt hagyni arra, hogy betörjenek országába. A táborukba pedig kémeket küldött. Ezek visszatértek és jelentették, hogy éjjel támadásra készülnek ellenük. Amikor aztán leáldozott a nap, Jonatán megparancsolta övéinek, hogy maradjanak talpon, egész éjszaka álljanak fegyverben, készen a harcra. Ugyanakkor őrséget is helyezett el körös-körül a táborban. Mikor az ellenség neszét vette annak, hogy Jonatán készen áll övéivel a harcra, megijedtek, megrettentek szívükben és tüzeket gyújtottak táborukban. Jonatán és övéi erről mitsem sejtettek egészen reggelig, ők csak a lobogó tüzeket látták. Akkor aztán űzőbe vette őket Jonatán, de nem érte utol őket, mert már átlépték az Eleuterosz folyót. Jonatán erre elkanyarodott és az arabok ellen indult, akiket zabadeaiaknak hívtak. Megverte őket és elragadta zsákmányukat. Aztán felkerekedett, elment Damaszkusz irányába, és bejárta azt az egész vidéket. 33Kivonult Simon is és eljutott Askalonig és a szomszédos erősségekig; majd elkanyarodott Joppe felé és elfoglalta azt. Arról értesült ugyanis, hogy a várat Demetriosz párthíveinek akarják kiszolgáltatni, azért a védelmére őrséget helyezett el benne.
Jonatán megostromolja Jeruzsálemet Amikor Jonatán visszatért, összehívta a nép véneit és tervbe vette velük, hogy várakat emelnek Júdeában, felépítik Jeruzsálem falait, és magas falat emelnek a Vár és a város között. Ilymódon elzárják azt a várostól, s az elszigetelten fog állni, úgyhogy a bent lévők sem venni, sem eladni nem tudnak. Összeálltak tehát és építkeztek a városban. Amikor pedig a keleti pataknál ledőlt egy fal, újra felállította azt, s elnevezték Káfetetának. 38Simon eközben felépítette Adiádát a Sefelában, megerősítette és ellátta kapukkal és zárakkal.
Trifón elárulja Jonatánt Mivel azonban Trifónnak az volt a szándéka, hogy Ázsia királya lesz, koronát tesz a fejére és kezet vet Antióchosz királyra, attól való félelmében, hogy Jonatán nem egyezik bele ebbe, hanem hadat indít ellene, kereste az alkalmat, hogy hatalmába kerítse és eltegye őt láb alól. Ezért felkerekedett és elment Bétsán felé. Jonatán is felvonult ellene negyvenezer válogatott emberrel, készen a harcra, és szintén Bétsánba érkezett. Mikor aztán Trifón látta, hogy Jonatán nagy sereggel közeledik, hogy kezet emeljen rá, megijedt, és tisztelettel fogadta őt. Beajánlotta minden barátjának és ajándékokkal halmozta el. A csapatainak megparancsolta, hogy úgy engedelmeskedjenek Jonatánnak, mint őneki. Jonatánhoz pedig így szólt: »Miért fárasztottad ide egész hadi népedet, hiszen nincsen háború közöttünk? Küldd csak haza őket! Kíséretül válogass ki magadnak néhány embert, aztán jöjj velem Ptolemaiszba! Átadom azt neked a többi várral, a sereggel és az összes tisztviselővel együtt. Aztán megfordulok és eltávozom. Csak ezért jöttem.« Ő hitt neki és úgy tett, amint az mondta. Elbocsátotta csapatait, s azok visszatértek Júdea földjére. Csupán háromezer embert tartott vissza magánál, s még ebből is elküldött kétezret Galileába, egyezer pedig vele ment. Alighogy azonban Jonatán betette lábát Ptolemaiszba, a ptolemaisziak bezárták a város kapuit. Őt magát fogságba vetették, azokat pedig, akik a bevonulásnál vele voltak, egy szálig kardélre hányták. Trifón aztán sereget és lovasokat küldött Galileába, a nagy síkságra, hogy elpusztítsák Jonatán valamennyi bajtársát. Ezek azonban arra a hírre, hogy Jonatánt elfogták és megölték, és vele együtt övéit mind, egymást bátorítva hadirendbe álltak és úgy vonultak. Amikor aztán az üldözők látták halálos elszántságukat, visszatértek; azok pedig mindannyian épségben érkeztek Júdea földjére. Ott nagyon megsiratták Jonatánt és kíséretét, és Izrael mély gyászba borult.
13 1Simon ekkor értesült arról, hogy Trifón tekintélyes sereget gyűjtött, és Júdea földje ellen vonul, hogy azt elpusztítsa. Azt is észrevette, hogy a nép remeg és fél. Ezért Jeruzsálembe ment, összegyűjtötte a népet és így buzdította őket: »Jól tudjátok, hogy én és testvéreim, valamint atyám háza milyen harcokat vívtunk a törvényekért és a szentélyért, és milyen szorongatásokban volt részünk. Ezért veszett el valamennyi testvérem Izraelért, egyedül csak én maradtam életben. Távol legyen tőlem, hogy életemet kíméljem a szorongatás bármely idejében. Én sem vagyok különb a testvéreimnél. Ezért bosszút akarok állni nemzetemért, a szentélyért, gyermekeinkért és feleségeinkért. Összegyűltek ugyanis a pogányok valamennyien, hogy gyűlöletből eltiporjanak minket.« E szavak hallatára fellángolt a nép lelkesedése, és hangos kiáltással ezt válaszolták: »Te vagy a mi vezérünk, Júdás, és a testvéred, Jonatán helyében. Vezesd a mi hadunkat, és bármit parancsolsz, mindenben engedelmeskedünk neked.« Aztán összehívott minden hadviselő férfit, sebtében befejezte Jeruzsálem valamennyi falának építését, és körös-körül erődítéseket emelt. Majd Jonatánt, Absalom fiát új sereggel elküldte Joppéba. Az kiverte a bent lévőket. és ottmaradt.
Trifón hadjárata Jeruzsálem ellen; Jonatán halála Trifón eközben nagy sereggel elindult Ptolemaiszból, hogy betörjön Júdea földjére. Jonatánt fogolyként vitte magával. Simon Adidoknál táborozott a síkság szélén. Mikor Trifón értesült arról, hogy Simon lépett testvére, Jonatán helyébe és már harcra is készül ellene, követeket küldött hozzá, ezzel az üzenettel: »A pénz miatt vetettük őt fogságba, amellyel testvéred, Jonatán az általa betöltött tisztségek fejében adós maradt a királyi kincstárnak. 16Küldj tehát száz ezüsttalentumot és fiai közül kettőt túsznak – hogy el ne pártoljon tőlünk, ha ismét szabaddá lett –, és mi elengedjük őt.« Bár Simon tudta, hogy tőrbe csalják ezzel a beszéddel, mégis, hogy ne keltsen nagy gyűlöletet Izrael népénél, kiadatta a pénzt és a gyermekeket. Azt mondanák ugyanis, hogy »azért veszett el, mert nem küldte el neki a pénzt meg a gyermekeket.« Elküldte tehát a gyermekeket meg a száz talentumot. Ám az nem tartotta meg szavát és nem bocsátotta szabadon Jonatánt. Ezután Trifón betört az országba, hogy elpusztítsa, és elkanyarodtak arra az útra, amely Ádorba vezet. De bárhová ment, Simon mindenütt a nyomában volt seregével. A Várban lévők pedig követeket küldtek Trifónhoz, hogy siessen a pusztán keresztül és küldjön nekik élelmet. Trifón készenlétbe helyezte egész lovasságát, hogy odamenjen. Azon az éjjelen azonban igen sok hó esett, így nem tudott előbbre jutni a hó miatt; ezért felkerekedett és elment Gileádba.
Mikor pedig Bászkáma felé közeledett, megölette ott Jonatánt és a fiait. Trifón aztán megfordult és visszatért a hazájába. 25Simon ekkor elküldött és elhozatta testvérének, Jonatánnak csontjait, és eltemette őket atyáinak városában, Modinban. Nagy siránkozással siratta meg egész Izrael, és számos napig gyászolták. Simon pedig magas és messzire ellátszó építményt emelt apja és testvérei sírja fölé, csiszolt kőből elöl is, hátul is. Erre hét gúlát állított egymással szemben: apja, anyja és négy testvére számára. Ezek közé hatalmas oszlopokat helyezett el, az oszlopokra fegyvereket vésetett örök emlékezetül; a fegyverek mellé pedig hajókat, hogy a tengeren járók mindenhonnan láthassák. Ez a Modinban emelt síremlék meg van mind a mai napig.
Simon és II. Demetriosz szövetsége Trifón pedig, mialatt útban volt az ifjú Antióchosz királlyal, orozva meggyilkolta azt, és trónra lépett helyette. Fejére tette Ázsia koronáját és súlyos csapással sújtotta az országot. Simon ezalatt várakat épített Júdeában, ellátta őket kimagasló tornyokkal és hatalmas falakkal, kapukkal meg zárakkal, és élelmet raktározott el az erősségekben. Majd férfiakat választott ki Simon és elküldte őket Demetriosz királyhoz, hogy könnyítsen az ország helyzetén. Ugyanis Trifón minden tette csupa rablás volt. Ezekre a szavaira Demetriosz király így válaszolt és ezt a levelet írta: »Demetriosz király üdvözli Simon főpapot, a királyok barátját, a véneket és a zsidók nemzetét! Megkaptuk a küldött arany koszorút és a pálmaágat, s készek vagyunk teljes békét kötni veletek. Ezért megírjuk a királyi tiszteknek, hogy ne szedjék tőletek az általunk elengedett adókat. Maradjanak érvényben javatokra adott rendelkezéseink, és azok a várak, amelyeket építettetek, legyenek a tieitek. Megbocsátjuk mind a mai napig elkövetett tévedéseiteket és hibáitokat, és elengedjük a koszorút, amellyel tartoztok. S ha ezen kívül valami más vám terheli Jeruzsálemet, az ne terhelje többé. Ha pedig van köztetek arra méltó ember, hogy felvegyük a mieink közé, felvesszük. Legyen béke közöttünk!«
41A százhetvenedik esztendőben megszabadult tehát Izrael a pogányok igájától, és Izrael népe ezt kezdte írni az okiratokra és a szerződésekre: »Simon főpapnak, a fővezérnek és a zsidók fejedelmének első esztendejében.«
Izrael végleges megszabadítása Abban az időben Simon megszállta Gázát, bekerítette táborával, hadigépeket állított fel és a város közelébe tolta őket. Azután megrongált egy tornyot, azt a hatalmába kerítette, és a hadigépben lévők berontottak a városba. Erre nagy félelem lett úrrá a városban. A városban lévők feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, tépett ruhában felálltak a falakra, hangos szóval kiáltoztak és kérték Simont, hogy nyújtsa jobbját nekik, és mondták: »Ne a mi gonoszságaink, hanem a te irgalmad szerint fizess meg nekünk!« Simon hajlott a kérésre és beszüntette az ostromot. De kiűzte őket a városból, megtisztította a házakat, amelyekben bálványok voltak, aztán énekszó és az Úr dicsőítése mellett bevonult a városba. Kiszórt onnan minden tisztátalanságot, és a törvényhez hű férfiakat helyezett el benne. Majd megerősítette és magának is lakást készített benne.
49A jeruzsálemi Vár lakóinak pedig lehetetlen volt kilépniük és elmenniük az országba, hogy adjanak-vegyenek, ezért nagyon szenvedtek az éhségtől, és sokan közülük éhen is pusztultak. Erre Simonhoz kiáltottak békéért. Ő megadta azt nekik, de kiűzte őket onnan és megtisztította a Várat a tisztátalanságoktól. Aztán bevonultak oda a százhetvenegyedik esztendőben, a második hónap huszonharmadik napján énekszóval, pálmaággal, koboz, cintányér, lant, dicsőítő és hálaénekek mellett, mert megtört Izrael nagy ellenségének ereje. S azt is elrendelte, hogy vígság közepette üljék meg évente ezeket a napokat. Majd erődítéssel látta el a templomhegyet a Vár szomszédságában, és ott lakott övéivel együtt. Mivel pedig Simon úgy látta, hogy a fia, János bátor, hadra termett férfi, összes seregének fővezérévé tette. Ő azután Gézerben ütötte fel székhelyét.
14 A százhetvenkettedik esztendőben Demetriosz király összegyűjtötte seregét és Médiába ment, hogy segédcsapatokat szerezzen Trifón leverésére. 2Amikor Arszakész, Perzsia és Média királya meghallotta, hogy Demetriosz behatolt országába, kiküldte egyik vezérét, hogy fogja el élve és hozza el hozzá. Az el is ment és leverte Demetriosz seregét. Őt magát fogságba ejtette és elvitte Arszakészhez, s az tömlöcbe vetette őt.
Simon dicsérete
A zsidó nép hálája Simon iránt 25Amikor a nép értesült ezekről a dolgokról, így szólt: »Hogyan is fejezzük ki hálánkat Simonnak és fiainak? Talpra állította ugyanis testvéreit, visszaverte tőlük Izrael ellenségeit és visszaadták neki szabadságát!« Ezt érctáblákra vésték és oszlopra függesztették a Sion hegyen. Az emlékirat így hangzott: »A százhetvenkettedik esztendőben, Elul havának tizennyolcadik napján, Simon főpapnak, Isten népe fejedelmének harmadik esztendejében a papok, a nép, a nemzetségfők és az ország véneinek nagygyűlésén ezt hirdették ki: Az országunkban gyakran dúló harcokban Simon, Matatiás fia Járib fiai közül, valamint a testvérei kockára tették életüket és szembeszálltak népük ellenségeivel szentélyük megmaradásáért és a törvényért. Ezzel nagy dicsőséget szereztek nemzetüknek. Jonatán maga köré gyűjtötte népét és főpapjukká lett, amíg csak meg nem tért népéhez. Ekkor ellenségeik azt tervezték, hogy összetiporják és elpusztítják országukat és kinyújtják kezüket szentélyük ellen. Ám Simon ellenállt nekik és küzdött nemzetéért. Sok pénzt fordított arra, hogy felfegyverezze és zsolddal lássa el népének bátor férfiait. Megerősítette Júdea városait, valamint a Júdea határán lévő Bétszúrt, amely azelőtt fegyvertára volt az ellenségnek, és zsidó őrséget helyezett el benne. Megerősítette Joppét is a tengerparton, továbbá Gézert Asdód határában, ahol azelőtt ellenség tanyázott. Zsidókat telepített oda, és elhelyezett bennük mindent, ami eltartásukhoz szükséges volt. Amikor aztán a nép látta Simon viselt dolgait és azt a dicsőséget, amelyet nemzetének iparkodott szerezni, mindezekért a tetteiért, jámborságáért és nemzetéhez való hűségéért, valamint azért a törekvéséért, hogy minden áron naggyá tegye népét, vezérükké és főpapjukká választották. Az ő napjaiban, az ő keze által sikerült kiverni országukból a pogányokat és azokat, akik a Dávid-városban, a jeruzsálemi Várban voltak, ahonnan ki-kirontottak és beszennyeztek mindent a szentély környékén és nagy kárt tettek a tisztaságban. Majd zsidó férfiakat helyezett el benne a környék meg a város védelmére, és magasabbra emelte Jeruzsálem falait. Demetriosz király megerősítette őt főpapi tisztében, hozzá még felvette bizalmasai sorába és magas kitüntetésben részesítette. Úgy hallotta ugyanis, hogy a rómaiak barátaiknak, szövetségeseiknek és testvéreiknek nevezték a zsidókat és ünnepélyesen fogadták Simon követeit. Továbbá, hogy a zsidók és papjaik azt határozták, hogy ő legyen a fejedelmük és a főpapjuk mindörökké, amíg csak megbízható próféta nem támad. Ő legyen a hadvezérük és ő viselje gondját a szentélynek. Ő rendeljen elöljárókat hivatalaik: az ország, a hadsereg és a várak élére. Ő viselje gondját a szentélynek, és őrá hallgasson mindenki. Az ő nevében állítsanak ki minden szerződést az országban. Öltsön magára bíbort és aranyat. Senkinek se legyen megengedve, se a nép, se a papok közül, hogy bármit is hatálytalanítson ezekből, vagy ellene szegüljön szavának, az ő megkerülésével gyűlést hívjon össze az országban, bíbort öltsön, és arany boglárt viseljen. Aki ez ellen vét vagy bármit is meghiúsít belőle, büntetést von magára.« Úgy tetszett tehát az egész népnek, hogy ebben állapodjanak meg Simon javára, és így cselekedjenek. Simon ráállt és beleegyezett abba, hogy ő legyen a főpap és a fejedelem, a zsidó nemzet és a papság feje, és élén álljon mindennek. Azt is határozták, hogy érctáblára vésik ezt az írást, és felállítják egy feltűnő helyen a szentély környékén. A kincstárban pedig egy másolatot helyeznek el róla, hogy ez Simonnak és fiainak birtokában legyen.
Simon és VII. Antióchosz szövetsége 15 Antióchosz király, Demetriosz fia a tenger szigeteiről levelet küldött Simon főpapnak, a zsidó nép fejedelmének és az egész népnek ezzel a szöveggel: »Antióchosz király üdvözli Simon főpapot és a zsidók népét! 3Minthogy néhány bűnöző ember hatalmába kerítette atyáink trónját, én pedig elhatároztam, hogy visszakövetelem a királyi méltóságot és helyreállítom azt úgy, amint azelőtt volt, válogatott hadsereget gyűjtöttem és hadihajókat szereltem fel. Be akarok nyomulni az országba, hogy bosszút álljak azokon, akik romlásba döntötték országunkat és elpusztítottak sok várost királyságomban. Nos tehát, jóváhagyom neked mindazt az adóelengedést, amelyet valamennyi király énelőttem adott a javadra, és felmentelek a többi szolgáltatás alól is, amely alól ők felmentettek téged. Megengedem, hogy saját pénzt veress országodban. Jeruzsálem és a szentély pedig szabad legyen. A tiéd maradjon minden fegyver, amit szereztél, és minden vár, amit építettél és amely kezeden van. Elengedem neked továbbá mindazt, amivel a királynak tartozol, és amivel a királynak a jövőben tartoznál mostantól fogva minden időre. Amint pedig hatalmunkba kerítettük az országot, nagy kitüntetéssel tüntetünk ki téged, valamint nemzetedet és a templomot, úgyhogy dicsőségeteknek híre megy majd az egész földön.«
Elindult tehát Antióchosz a százhetvennegyedik esztendőben atyái földjére, és melléállt minden sereg. Csak kevesen maradtak Trifónnál. 11Üldözőbe vette őt Antióchosz király, s ő a tengerparton menekülve, Dórába érkezett. Úgy látta ugyanis, hogy sok baj gyülemlett össze a feje felett, és a sereg elpártol tőle. Antióchosz megszállta Dórát százhúszezer fegyveressel és nyolcezer lovassal, és bekerítette a várost. A tenger felől a hajók támadtak, így szárazon és vízen szorongatta a várost; a ki- és bejárást mindenki elől elzárták.
A római szerződés kiegészítése Közben visszaérkeztek Numéniosz és társai Róma városából, és a királyokhoz meg a tartományokhoz címzett leveleket hoztak magukkal. A tartalmuk ez volt: 16»Lúciusz, a rómaiak konzulja üdvözli Ptolemajosz királyt! Eljöttek hozzánk a zsidók követei, a mi barátaink, akiket Simon főpap és a zsidók népe küldött, hogy megújítsák a régi barátságot és szövetséget. Ezer mína értékű aranypajzsot is hoztak magukkal. Erre úgy határoztunk, hogy ezt írjuk a királyoknak és a tartományoknak: Ne hozzanak bajt rájuk, és ne hadakozzanak se ellenük, se városaik és tartományaik ellen, s támadóiknak se nyújtsanak segítséget! Azt is jónak láttuk, hogy elfogadjuk tőlük a pajzsot. Ha országukból esetleg néhány elvetemült ember menekült volna hozzátok, adjátok ki őket Simon főpapnak, hogy törvényük szerint megbüntesse őket!« Ugyanilyen értelemben írtak Demetriosz királynak, Attalosznak, Ariarátésznek, Arszakésznek, továbbá minden országnak: Lampszákosznak, a spártaiaknak, Délosznak, Mindosznak, Szikiónnak, Káriának, Számosznak, Pamfíliának, Líkiának, Halikarnasszosznak, Kósznak, Szidésznek, Arádosznak, Ródosznak, Fázelisznak, Gortinának, Gnídosznak, Ciprusnak és Kirenének. Egy másolatot pedig elküldtek belőle Simon főpapnak és a zsidók népének.
Simon és VII. Antióchosz elidegenedése Antióchosz király pedig a következő napon megszállta Dórát. Összevont újabb és újabb csapatokat, felállította a hadigépeket, és ekképpen úgy körülzárta Trifónt, hogy az el nem menekülhetett. Simon kétezer válogatott férfit küldött segítségére, azonkívül ezüstöt, aranyat és bőséges hadi felszerelést. Ő azonban nem fogadta el, sőt megszegett mindent, amiben korábban megegyezést kötött vele, és ellenségévé lett. Majd elküldte hozzá Atenóbioszt, egyik bizalmasát, hogy ezeket a szavakat közölje vele: »A ti kezetekben vannak országom városai: Joppe, Gézer és a jeruzsálemi Vár. Határukat elpusztítottátok, súlyos csapást mértetek az országra, és meghódítottátok birodalmam sok helységét. Most tehát, adjátok vissza az elfoglalt városokat és azon helységek adójövedelmeit, amelyeket Júdea határain túl hatalmatokba kerítettetek. Ha nem, akkor fizessetek értük ötszáz ezüst talentumot, másik ötszáz talentumot pedig az okozott kár és a városok adója fejében, különben odamegyünk és harcra kelünk ellenetek.« Elment tehát Atenóbiosz, a király bizalmasa Jeruzsálembe. S amikor látta Simon dicsőségét, a csillogó aranyat és ezüstöt meg a nagyszámú szolgahadat, elcsodálkozott rajta. Majd jelentette neki a király üzenetét. Simon ezekkel a szavakkal válaszolt neki: »Idegen területet nem vettünk el, és nem is birtokolunk idegen jószágot, csak atyáink örökségét, amit jogtalanul bitoroltak egy ideig ellenségeink. S mi, mivel jó alkalom kínálkozott számunkra, magunknak követeljük atyáink örökségét. Ami pedig Joppét és Gézert illeti, amit te visszakövetelsz, azok sok kárt tettek a népben és országunkban. Mégis adunk értük száz talentumot.« Atenóbiosz egy szóval sem válaszolt, hanem felindultan visszatért a királyhoz, és jelentést tett neki ezekről a szavakról, Simon fényűzéséről és mindarról, amit látott. Erre nagy haragra gerjedt a király. Közben Trifón hajón Ortóziába menekült.
Simon fiainak győzelme Kendebajosz felett A király erre a tengerpart vidékén Kendebajoszt fővezérré tette. Melléje adott gyalogos meg lovas hadat, és megparancsolta neki, hogy vonuljon seregével Júdea ellen. Azt is elrendelte, hogy építse ki Kedront, erősítse meg a város kapuit és hadakozzék a nép ellen. A király maga Trifónt vette üldözőbe. Kendebajosz elment Jamniába és elkezdte zaklatni a népet, lábbal taposni Júdeát, foglyul ejteni és öldösni az embereket. Majd felépítette Kedront, és lovasokat meg katonákat helyezett el benne, hogy kirontsanak és portyázzanak Júdea útjain, amint azt a király elrendelte neki.
19Ez pedig annak a levélnek a mása, amit Oniásnak küldött: »Áriosz, a spártaiak királya üdvözli Oniás főpapot! A spártaiakra és a zsidókra vonatkozólag azt találták megírva egy okmányon, hogy ők testvérek, és Ábrahám nemzetségéből származnak. Mivel ezt most már tudjuk, legyetek szívesek és értesítsetek minket hogylétetekről. A magunk részéről máris ezt írjuk nektek: A mi állataink és jószágunk a tietek, a tietek pedig a mienk. Ki is adtuk a parancsot, hogy értesítsenek erről titeket.«
Hadjárat II. Demetriosz ellen Jonatán akkor meghallotta, hogy Demetriosz vezérei az előbbinél is nagyobb sereggel tértek vissza és harcra készülnek ellene. Erre kivonult Jeruzsálemből és eléjük ment egészen Amátisz vidékéig, mert nem akart nekik időt hagyni arra, hogy betörjenek országába. A táborukba pedig kémeket küldött. Ezek visszatértek és jelentették, hogy éjjel támadásra készülnek ellenük. Amikor aztán leáldozott a nap, Jonatán megparancsolta övéinek, hogy maradjanak talpon, egész éjszaka álljanak fegyverben, készen a harcra. Ugyanakkor őrséget is helyezett el körös-körül a táborban. Mikor az ellenség neszét vette annak, hogy Jonatán készen áll övéivel a harcra, megijedtek, megrettentek szívükben és tüzeket gyújtottak táborukban. Jonatán és övéi erről mitsem sejtettek egészen reggelig, ők csak a lobogó tüzeket látták. Akkor aztán űzőbe vette őket Jonatán, de nem érte utol őket, mert már átlépték az Eleuterosz folyót. Jonatán erre elkanyarodott és az arabok ellen indult, akiket zabadeaiaknak hívtak. Megverte őket és elragadta zsákmányukat. Aztán felkerekedett, elment Damaszkusz irányába, és bejárta azt az egész vidéket. 33Kivonult Simon is és eljutott Askalonig és a szomszédos erősségekig; majd elkanyarodott Joppe felé és elfoglalta azt. Arról értesült ugyanis, hogy a várat Demetriosz párthíveinek akarják kiszolgáltatni, azért a védelmére őrséget helyezett el benne.
Jonatán megostromolja Jeruzsálemet Amikor Jonatán visszatért, összehívta a nép véneit és tervbe vette velük, hogy várakat emelnek Júdeában, felépítik Jeruzsálem falait, és magas falat emelnek a Vár és a város között. Ilymódon elzárják azt a várostól, s az elszigetelten fog állni, úgyhogy a bent lévők sem venni, sem eladni nem tudnak. Összeálltak tehát és építkeztek a városban. Amikor pedig a keleti pataknál ledőlt egy fal, újra felállította azt, s elnevezték Káfetetának. 38Simon eközben felépítette Adiádát a Sefelában, megerősítette és ellátta kapukkal és zárakkal.
Trifón elárulja Jonatánt Mivel azonban Trifónnak az volt a szándéka, hogy Ázsia királya lesz, koronát tesz a fejére és kezet vet Antióchosz királyra, attól való félelmében, hogy Jonatán nem egyezik bele ebbe, hanem hadat indít ellene, kereste az alkalmat, hogy hatalmába kerítse és eltegye őt láb alól. Ezért felkerekedett és elment Bétsán felé. Jonatán is felvonult ellene negyvenezer válogatott emberrel, készen a harcra, és szintén Bétsánba érkezett. Mikor aztán Trifón látta, hogy Jonatán nagy sereggel közeledik, hogy kezet emeljen rá, megijedt, és tisztelettel fogadta őt. Beajánlotta minden barátjának és ajándékokkal halmozta el. A csapatainak megparancsolta, hogy úgy engedelmeskedjenek Jonatánnak, mint őneki. Jonatánhoz pedig így szólt: »Miért fárasztottad ide egész hadi népedet, hiszen nincsen háború közöttünk? Küldd csak haza őket! Kíséretül válogass ki magadnak néhány embert, aztán jöjj velem Ptolemaiszba! Átadom azt neked a többi várral, a sereggel és az összes tisztviselővel együtt. Aztán megfordulok és eltávozom. Csak ezért jöttem.« Ő hitt neki és úgy tett, amint az mondta. Elbocsátotta csapatait, s azok visszatértek Júdea földjére. Csupán háromezer embert tartott vissza magánál, s még ebből is elküldött kétezret Galileába, egyezer pedig vele ment. Alighogy azonban Jonatán betette lábát Ptolemaiszba, a ptolemaisziak bezárták a város kapuit. Őt magát fogságba vetették, azokat pedig, akik a bevonulásnál vele voltak, egy szálig kardélre hányták. Trifón aztán sereget és lovasokat küldött Galileába, a nagy síkságra, hogy elpusztítsák Jonatán valamennyi bajtársát. Ezek azonban arra a hírre, hogy Jonatánt elfogták és megölték, és vele együtt övéit mind, egymást bátorítva hadirendbe álltak és úgy vonultak. Amikor aztán az üldözők látták halálos elszántságukat, visszatértek; azok pedig mindannyian épségben érkeztek Júdea földjére. Ott nagyon megsiratták Jonatánt és kíséretét, és Izrael mély gyászba borult.
SIMON TETTEI: 12,53-16,24
Simont Izrael vezetőjévé választják Ekkor a köröttük lakó pogányok tervbe vették mindannyian, hogy eltiporják őket. Így szóltak ugyanis: »Nincsen vezérük és gyámolítójuk. Rajta tehát, rontsunk rájuk! Töröljük ki még az emléküket is az emberek sorából!«13 1Simon ekkor értesült arról, hogy Trifón tekintélyes sereget gyűjtött, és Júdea földje ellen vonul, hogy azt elpusztítsa. Azt is észrevette, hogy a nép remeg és fél. Ezért Jeruzsálembe ment, összegyűjtötte a népet és így buzdította őket: »Jól tudjátok, hogy én és testvéreim, valamint atyám háza milyen harcokat vívtunk a törvényekért és a szentélyért, és milyen szorongatásokban volt részünk. Ezért veszett el valamennyi testvérem Izraelért, egyedül csak én maradtam életben. Távol legyen tőlem, hogy életemet kíméljem a szorongatás bármely idejében. Én sem vagyok különb a testvéreimnél. Ezért bosszút akarok állni nemzetemért, a szentélyért, gyermekeinkért és feleségeinkért. Összegyűltek ugyanis a pogányok valamennyien, hogy gyűlöletből eltiporjanak minket.« E szavak hallatára fellángolt a nép lelkesedése, és hangos kiáltással ezt válaszolták: »Te vagy a mi vezérünk, Júdás, és a testvéred, Jonatán helyében. Vezesd a mi hadunkat, és bármit parancsolsz, mindenben engedelmeskedünk neked.« Aztán összehívott minden hadviselő férfit, sebtében befejezte Jeruzsálem valamennyi falának építését, és körös-körül erődítéseket emelt. Majd Jonatánt, Absalom fiát új sereggel elküldte Joppéba. Az kiverte a bent lévőket. és ottmaradt.
Trifón hadjárata Jeruzsálem ellen; Jonatán halála Trifón eközben nagy sereggel elindult Ptolemaiszból, hogy betörjön Júdea földjére. Jonatánt fogolyként vitte magával. Simon Adidoknál táborozott a síkság szélén. Mikor Trifón értesült arról, hogy Simon lépett testvére, Jonatán helyébe és már harcra is készül ellene, követeket küldött hozzá, ezzel az üzenettel: »A pénz miatt vetettük őt fogságba, amellyel testvéred, Jonatán az általa betöltött tisztségek fejében adós maradt a királyi kincstárnak. 16Küldj tehát száz ezüsttalentumot és fiai közül kettőt túsznak – hogy el ne pártoljon tőlünk, ha ismét szabaddá lett –, és mi elengedjük őt.« Bár Simon tudta, hogy tőrbe csalják ezzel a beszéddel, mégis, hogy ne keltsen nagy gyűlöletet Izrael népénél, kiadatta a pénzt és a gyermekeket. Azt mondanák ugyanis, hogy »azért veszett el, mert nem küldte el neki a pénzt meg a gyermekeket.« Elküldte tehát a gyermekeket meg a száz talentumot. Ám az nem tartotta meg szavát és nem bocsátotta szabadon Jonatánt. Ezután Trifón betört az országba, hogy elpusztítsa, és elkanyarodtak arra az útra, amely Ádorba vezet. De bárhová ment, Simon mindenütt a nyomában volt seregével. A Várban lévők pedig követeket küldtek Trifónhoz, hogy siessen a pusztán keresztül és küldjön nekik élelmet. Trifón készenlétbe helyezte egész lovasságát, hogy odamenjen. Azon az éjjelen azonban igen sok hó esett, így nem tudott előbbre jutni a hó miatt; ezért felkerekedett és elment Gileádba.
Mikor pedig Bászkáma felé közeledett, megölette ott Jonatánt és a fiait. Trifón aztán megfordult és visszatért a hazájába. 25Simon ekkor elküldött és elhozatta testvérének, Jonatánnak csontjait, és eltemette őket atyáinak városában, Modinban. Nagy siránkozással siratta meg egész Izrael, és számos napig gyászolták. Simon pedig magas és messzire ellátszó építményt emelt apja és testvérei sírja fölé, csiszolt kőből elöl is, hátul is. Erre hét gúlát állított egymással szemben: apja, anyja és négy testvére számára. Ezek közé hatalmas oszlopokat helyezett el, az oszlopokra fegyvereket vésetett örök emlékezetül; a fegyverek mellé pedig hajókat, hogy a tengeren járók mindenhonnan láthassák. Ez a Modinban emelt síremlék meg van mind a mai napig.
Simon és II. Demetriosz szövetsége Trifón pedig, mialatt útban volt az ifjú Antióchosz királlyal, orozva meggyilkolta azt, és trónra lépett helyette. Fejére tette Ázsia koronáját és súlyos csapással sújtotta az országot. Simon ezalatt várakat épített Júdeában, ellátta őket kimagasló tornyokkal és hatalmas falakkal, kapukkal meg zárakkal, és élelmet raktározott el az erősségekben. Majd férfiakat választott ki Simon és elküldte őket Demetriosz királyhoz, hogy könnyítsen az ország helyzetén. Ugyanis Trifón minden tette csupa rablás volt. Ezekre a szavaira Demetriosz király így válaszolt és ezt a levelet írta: »Demetriosz király üdvözli Simon főpapot, a királyok barátját, a véneket és a zsidók nemzetét! Megkaptuk a küldött arany koszorút és a pálmaágat, s készek vagyunk teljes békét kötni veletek. Ezért megírjuk a királyi tiszteknek, hogy ne szedjék tőletek az általunk elengedett adókat. Maradjanak érvényben javatokra adott rendelkezéseink, és azok a várak, amelyeket építettetek, legyenek a tieitek. Megbocsátjuk mind a mai napig elkövetett tévedéseiteket és hibáitokat, és elengedjük a koszorút, amellyel tartoztok. S ha ezen kívül valami más vám terheli Jeruzsálemet, az ne terhelje többé. Ha pedig van köztetek arra méltó ember, hogy felvegyük a mieink közé, felvesszük. Legyen béke közöttünk!«
41A százhetvenedik esztendőben megszabadult tehát Izrael a pogányok igájától, és Izrael népe ezt kezdte írni az okiratokra és a szerződésekre: »Simon főpapnak, a fővezérnek és a zsidók fejedelmének első esztendejében.«
Izrael végleges megszabadítása Abban az időben Simon megszállta Gázát, bekerítette táborával, hadigépeket állított fel és a város közelébe tolta őket. Azután megrongált egy tornyot, azt a hatalmába kerítette, és a hadigépben lévők berontottak a városba. Erre nagy félelem lett úrrá a városban. A városban lévők feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, tépett ruhában felálltak a falakra, hangos szóval kiáltoztak és kérték Simont, hogy nyújtsa jobbját nekik, és mondták: »Ne a mi gonoszságaink, hanem a te irgalmad szerint fizess meg nekünk!« Simon hajlott a kérésre és beszüntette az ostromot. De kiűzte őket a városból, megtisztította a házakat, amelyekben bálványok voltak, aztán énekszó és az Úr dicsőítése mellett bevonult a városba. Kiszórt onnan minden tisztátalanságot, és a törvényhez hű férfiakat helyezett el benne. Majd megerősítette és magának is lakást készített benne.
49A jeruzsálemi Vár lakóinak pedig lehetetlen volt kilépniük és elmenniük az országba, hogy adjanak-vegyenek, ezért nagyon szenvedtek az éhségtől, és sokan közülük éhen is pusztultak. Erre Simonhoz kiáltottak békéért. Ő megadta azt nekik, de kiűzte őket onnan és megtisztította a Várat a tisztátalanságoktól. Aztán bevonultak oda a százhetvenegyedik esztendőben, a második hónap huszonharmadik napján énekszóval, pálmaággal, koboz, cintányér, lant, dicsőítő és hálaénekek mellett, mert megtört Izrael nagy ellenségének ereje. S azt is elrendelte, hogy vígság közepette üljék meg évente ezeket a napokat. Majd erődítéssel látta el a templomhegyet a Vár szomszédságában, és ott lakott övéivel együtt. Mivel pedig Simon úgy látta, hogy a fia, János bátor, hadra termett férfi, összes seregének fővezérévé tette. Ő azután Gézerben ütötte fel székhelyét.
14 A százhetvenkettedik esztendőben Demetriosz király összegyűjtötte seregét és Médiába ment, hogy segédcsapatokat szerezzen Trifón leverésére. 2Amikor Arszakész, Perzsia és Média királya meghallotta, hogy Demetriosz behatolt országába, kiküldte egyik vezérét, hogy fogja el élve és hozza el hozzá. Az el is ment és leverte Demetriosz seregét. Őt magát fogságba ejtette és elvitte Arszakészhez, s az tömlöcbe vetette őt.
Simon dicsérete
4 Nyugalma volt Júdea egész országának,
ameddig Simon élt.
Ő a javát kereste nemzetének,
örültek is hatalmának
és dicsőségének minden időben.
Dicsőségét azzal tetézte,
hogy bevette Joppét, a kikötőt.
Így utat nyitott a tenger szigeteihez.
Kitolta nemzetének határait,
kiterjesztette hatalmát az országra,
és számos foglyot szerzett.
Úrrá lett Gézerben, Bétszúrban és a Várban.
Kiszórta a tisztátalanságot onnan,
és nem volt, aki ellene szegüljön.
Mindenki békességben művelte földjét,
meg is adta termését Júdea földje,
és gyümölcsét a mezők fája.
A vének, az utcákon ülve,
mindannyian az ország virágzásáról beszéltek,
és díszes katonaruhát öltöttek az ifjak.
Élelemmel látta el a városokat,
és erősségekké tette őket.
Emlegették is dicső nevét a föld széléig.
Békét teremtett az országban,
és nagy örömmel örvendezett Izrael.
Szőlőlugasa és fügefája alatt ült mindenki,
és nem volt, aki megrettentse őket.
Kifogyott ellenségük az országban,
királyokat tiportak el abban az időben.
Népének elnyomottait felsegítette mind.
Buzgólkodott a törvényért,
és kiirtott minden istentelent és gonoszt.
Felékesítette a templomot,
és gyarapította a templom szereit.
A zsidó nép hálája Simon iránt 25Amikor a nép értesült ezekről a dolgokról, így szólt: »Hogyan is fejezzük ki hálánkat Simonnak és fiainak? Talpra állította ugyanis testvéreit, visszaverte tőlük Izrael ellenségeit és visszaadták neki szabadságát!« Ezt érctáblákra vésték és oszlopra függesztették a Sion hegyen. Az emlékirat így hangzott: »A százhetvenkettedik esztendőben, Elul havának tizennyolcadik napján, Simon főpapnak, Isten népe fejedelmének harmadik esztendejében a papok, a nép, a nemzetségfők és az ország véneinek nagygyűlésén ezt hirdették ki: Az országunkban gyakran dúló harcokban Simon, Matatiás fia Járib fiai közül, valamint a testvérei kockára tették életüket és szembeszálltak népük ellenségeivel szentélyük megmaradásáért és a törvényért. Ezzel nagy dicsőséget szereztek nemzetüknek. Jonatán maga köré gyűjtötte népét és főpapjukká lett, amíg csak meg nem tért népéhez. Ekkor ellenségeik azt tervezték, hogy összetiporják és elpusztítják országukat és kinyújtják kezüket szentélyük ellen. Ám Simon ellenállt nekik és küzdött nemzetéért. Sok pénzt fordított arra, hogy felfegyverezze és zsolddal lássa el népének bátor férfiait. Megerősítette Júdea városait, valamint a Júdea határán lévő Bétszúrt, amely azelőtt fegyvertára volt az ellenségnek, és zsidó őrséget helyezett el benne. Megerősítette Joppét is a tengerparton, továbbá Gézert Asdód határában, ahol azelőtt ellenség tanyázott. Zsidókat telepített oda, és elhelyezett bennük mindent, ami eltartásukhoz szükséges volt. Amikor aztán a nép látta Simon viselt dolgait és azt a dicsőséget, amelyet nemzetének iparkodott szerezni, mindezekért a tetteiért, jámborságáért és nemzetéhez való hűségéért, valamint azért a törekvéséért, hogy minden áron naggyá tegye népét, vezérükké és főpapjukká választották. Az ő napjaiban, az ő keze által sikerült kiverni országukból a pogányokat és azokat, akik a Dávid-városban, a jeruzsálemi Várban voltak, ahonnan ki-kirontottak és beszennyeztek mindent a szentély környékén és nagy kárt tettek a tisztaságban. Majd zsidó férfiakat helyezett el benne a környék meg a város védelmére, és magasabbra emelte Jeruzsálem falait. Demetriosz király megerősítette őt főpapi tisztében, hozzá még felvette bizalmasai sorába és magas kitüntetésben részesítette. Úgy hallotta ugyanis, hogy a rómaiak barátaiknak, szövetségeseiknek és testvéreiknek nevezték a zsidókat és ünnepélyesen fogadták Simon követeit. Továbbá, hogy a zsidók és papjaik azt határozták, hogy ő legyen a fejedelmük és a főpapjuk mindörökké, amíg csak megbízható próféta nem támad. Ő legyen a hadvezérük és ő viselje gondját a szentélynek. Ő rendeljen elöljárókat hivatalaik: az ország, a hadsereg és a várak élére. Ő viselje gondját a szentélynek, és őrá hallgasson mindenki. Az ő nevében állítsanak ki minden szerződést az országban. Öltsön magára bíbort és aranyat. Senkinek se legyen megengedve, se a nép, se a papok közül, hogy bármit is hatálytalanítson ezekből, vagy ellene szegüljön szavának, az ő megkerülésével gyűlést hívjon össze az országban, bíbort öltsön, és arany boglárt viseljen. Aki ez ellen vét vagy bármit is meghiúsít belőle, büntetést von magára.« Úgy tetszett tehát az egész népnek, hogy ebben állapodjanak meg Simon javára, és így cselekedjenek. Simon ráállt és beleegyezett abba, hogy ő legyen a főpap és a fejedelem, a zsidó nemzet és a papság feje, és élén álljon mindennek. Azt is határozták, hogy érctáblára vésik ezt az írást, és felállítják egy feltűnő helyen a szentély környékén. A kincstárban pedig egy másolatot helyeznek el róla, hogy ez Simonnak és fiainak birtokában legyen.
Simon és VII. Antióchosz szövetsége 15 Antióchosz király, Demetriosz fia a tenger szigeteiről levelet küldött Simon főpapnak, a zsidó nép fejedelmének és az egész népnek ezzel a szöveggel: »Antióchosz király üdvözli Simon főpapot és a zsidók népét! 3Minthogy néhány bűnöző ember hatalmába kerítette atyáink trónját, én pedig elhatároztam, hogy visszakövetelem a királyi méltóságot és helyreállítom azt úgy, amint azelőtt volt, válogatott hadsereget gyűjtöttem és hadihajókat szereltem fel. Be akarok nyomulni az országba, hogy bosszút álljak azokon, akik romlásba döntötték országunkat és elpusztítottak sok várost királyságomban. Nos tehát, jóváhagyom neked mindazt az adóelengedést, amelyet valamennyi király énelőttem adott a javadra, és felmentelek a többi szolgáltatás alól is, amely alól ők felmentettek téged. Megengedem, hogy saját pénzt veress országodban. Jeruzsálem és a szentély pedig szabad legyen. A tiéd maradjon minden fegyver, amit szereztél, és minden vár, amit építettél és amely kezeden van. Elengedem neked továbbá mindazt, amivel a királynak tartozol, és amivel a királynak a jövőben tartoznál mostantól fogva minden időre. Amint pedig hatalmunkba kerítettük az országot, nagy kitüntetéssel tüntetünk ki téged, valamint nemzetedet és a templomot, úgyhogy dicsőségeteknek híre megy majd az egész földön.«
Elindult tehát Antióchosz a százhetvennegyedik esztendőben atyái földjére, és melléállt minden sereg. Csak kevesen maradtak Trifónnál. 11Üldözőbe vette őt Antióchosz király, s ő a tengerparton menekülve, Dórába érkezett. Úgy látta ugyanis, hogy sok baj gyülemlett össze a feje felett, és a sereg elpártol tőle. Antióchosz megszállta Dórát százhúszezer fegyveressel és nyolcezer lovassal, és bekerítette a várost. A tenger felől a hajók támadtak, így szárazon és vízen szorongatta a várost; a ki- és bejárást mindenki elől elzárták.
A római szerződés kiegészítése Közben visszaérkeztek Numéniosz és társai Róma városából, és a királyokhoz meg a tartományokhoz címzett leveleket hoztak magukkal. A tartalmuk ez volt: 16»Lúciusz, a rómaiak konzulja üdvözli Ptolemajosz királyt! Eljöttek hozzánk a zsidók követei, a mi barátaink, akiket Simon főpap és a zsidók népe küldött, hogy megújítsák a régi barátságot és szövetséget. Ezer mína értékű aranypajzsot is hoztak magukkal. Erre úgy határoztunk, hogy ezt írjuk a királyoknak és a tartományoknak: Ne hozzanak bajt rájuk, és ne hadakozzanak se ellenük, se városaik és tartományaik ellen, s támadóiknak se nyújtsanak segítséget! Azt is jónak láttuk, hogy elfogadjuk tőlük a pajzsot. Ha országukból esetleg néhány elvetemült ember menekült volna hozzátok, adjátok ki őket Simon főpapnak, hogy törvényük szerint megbüntesse őket!« Ugyanilyen értelemben írtak Demetriosz királynak, Attalosznak, Ariarátésznek, Arszakésznek, továbbá minden országnak: Lampszákosznak, a spártaiaknak, Délosznak, Mindosznak, Szikiónnak, Káriának, Számosznak, Pamfíliának, Líkiának, Halikarnasszosznak, Kósznak, Szidésznek, Arádosznak, Ródosznak, Fázelisznak, Gortinának, Gnídosznak, Ciprusnak és Kirenének. Egy másolatot pedig elküldtek belőle Simon főpapnak és a zsidók népének.
Simon és VII. Antióchosz elidegenedése Antióchosz király pedig a következő napon megszállta Dórát. Összevont újabb és újabb csapatokat, felállította a hadigépeket, és ekképpen úgy körülzárta Trifónt, hogy az el nem menekülhetett. Simon kétezer válogatott férfit küldött segítségére, azonkívül ezüstöt, aranyat és bőséges hadi felszerelést. Ő azonban nem fogadta el, sőt megszegett mindent, amiben korábban megegyezést kötött vele, és ellenségévé lett. Majd elküldte hozzá Atenóbioszt, egyik bizalmasát, hogy ezeket a szavakat közölje vele: »A ti kezetekben vannak országom városai: Joppe, Gézer és a jeruzsálemi Vár. Határukat elpusztítottátok, súlyos csapást mértetek az országra, és meghódítottátok birodalmam sok helységét. Most tehát, adjátok vissza az elfoglalt városokat és azon helységek adójövedelmeit, amelyeket Júdea határain túl hatalmatokba kerítettetek. Ha nem, akkor fizessetek értük ötszáz ezüst talentumot, másik ötszáz talentumot pedig az okozott kár és a városok adója fejében, különben odamegyünk és harcra kelünk ellenetek.« Elment tehát Atenóbiosz, a király bizalmasa Jeruzsálembe. S amikor látta Simon dicsőségét, a csillogó aranyat és ezüstöt meg a nagyszámú szolgahadat, elcsodálkozott rajta. Majd jelentette neki a király üzenetét. Simon ezekkel a szavakkal válaszolt neki: »Idegen területet nem vettünk el, és nem is birtokolunk idegen jószágot, csak atyáink örökségét, amit jogtalanul bitoroltak egy ideig ellenségeink. S mi, mivel jó alkalom kínálkozott számunkra, magunknak követeljük atyáink örökségét. Ami pedig Joppét és Gézert illeti, amit te visszakövetelsz, azok sok kárt tettek a népben és országunkban. Mégis adunk értük száz talentumot.« Atenóbiosz egy szóval sem válaszolt, hanem felindultan visszatért a királyhoz, és jelentést tett neki ezekről a szavakról, Simon fényűzéséről és mindarról, amit látott. Erre nagy haragra gerjedt a király. Közben Trifón hajón Ortóziába menekült.
Simon fiainak győzelme Kendebajosz felett A király erre a tengerpart vidékén Kendebajoszt fővezérré tette. Melléje adott gyalogos meg lovas hadat, és megparancsolta neki, hogy vonuljon seregével Júdea ellen. Azt is elrendelte, hogy építse ki Kedront, erősítse meg a város kapuit és hadakozzék a nép ellen. A király maga Trifónt vette üldözőbe. Kendebajosz elment Jamniába és elkezdte zaklatni a népet, lábbal taposni Júdeát, foglyul ejteni és öldösni az embereket. Majd felépítette Kedront, és lovasokat meg katonákat helyezett el benne, hogy kirontsanak és portyázzanak Júdea útjain, amint azt a király elrendelte neki.
Jegyzetek
12,9 Szent könyvek: az ószövetségi kánon ebben az időben formálódik.
12,19 A levél Kr. e. 300 körül íródhatott.
12,33 Joppe: Jaffa, Jafó; Palesztína földközi-tengeri kikötője.
12,38 Sefela: dombos vidék a Földközi-tenger partja mentén.
13,1 Simon az utolsó a Makkabeus-testvérek közül.
13,16 1 talentum kb. 41 kg.
13,25 A Makkabeusok síremléke a Kr. u. 4. században még állt. Romjait 1995-96-ban tárták fel.
13,41 Kr. e. 142.
13,49 Az Antónia vár elfoglalása jelenti a törvényhű zsidók végső győzelmét.
14,2 Arszakész (= I. Mitridatész, Kr. e. 171-138) a Pártusok birodalmának megalapítója.
14,4 Dicsőítő ének a Makkabeusokról. A dicső kort prófétai utalásokkal írja le (vö. Zak 8,12; 8,4-5; Mik 4,4).
14,24 1000 mína: 68 kg.
14,25 A Makkabeusok hatalmának véglegesítése, főpapi tisztjük örökletessé tétele (ekkora hatalma Dávidnak sem volt). Érződik azonban az élő isteni szó utáni vágy (41: „amíg csak megbízható próféta nem támad”).
15,3 A „bűnözők” Alexander Bálász (vö. 10,1) és Trifón (11,39).
15,11 Dóra: Cézáreától 9 km-re É-ra a tengerparton fekszik.
15,16 Lucius Caecilius Metellus Calvus Kr. e. 142-ben volt konzul Rómában.