A népszámlálás 21
Felkelt azonban a sátán Izrael ellen és arra ingerelte Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt.
Ezt mondta azért Dávid Joábnak és a nép vezéreinek: »Menjetek és számláljátok meg Izraelt, Beersebától egészen Dánig és hozzátok meg nekem a számát, hadd tudjam.«
Joáb erre így válaszolt: »Szaporítsa az Úr százszor annyira népét, mint amennyi, hisz nem a te szolgáid-e ők, uram, király, mindnyájan? Miért kívánja azonban én uram azt, ami Izraelnek vétkéül fog számítani?«
Ám a király szava erősnek bizonyult. Kiment tehát Joáb és bejárta egész Izraelt, aztán visszatért Jeruzsálembe,
és átadta Dávidnak azoknak a számát, akiknél járt: Izrael száma összesen egymillió-százezer fegyverfogható ember, Júdáé pedig négyszázhetvenezer harcos volt.
Lévit és Benjamint ugyanis nem számlálta meg, mivel Joáb csak kelletlenül teljesítette a király parancsát.
De Istennek sem tetszett ez a parancs, és megverte érte Izraelt.
Azt mondta erre Dávid Istennek: »Nagyot vétkeztem, hogy ezt műveltem! Kérlek, bocsásd meg szolgád gonoszságát, mert esztelenül cselekedtem.« Így szólt erre az Úr Gádhoz, Dávid látnokához: »Eredj és szólj Dávidhoz s mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Három dolgot adok eléd választásul: válaszd az egyiket, amelyiket akarod és azt megcselekszem veled.« Gád el is ment Dávidhoz és azt mondta neki: »Ezt üzeni az Úr: Válassz, amit akarsz: vagy három esztendei éhséget, vagy azt, hogy három hónapig menekülnöd kelljen ellenségeid elől és kardjuktól ne tudj megszabadulni, vagy azt, hogy három napig az Úr kardja és döghalál járja az országot és az Úr angyala öldököljön Izrael egész területén. Nos tehát, határozz, mit feleljek annak, aki engem küldött.«
Dávid erre így válaszolt Gádnak: »Mindegyiktől szorongás fog el: de jobb az Úr kezébe esnem, mint az emberekébe, mert nagy az ő irgalmassága.«
Döghalált bocsátott tehát az Úr Izraelre és meghalt Izraelből hetvenezer ember. Jeruzsálemre is ráküldte az Úr az angyalt, hogy azt is megverje, de amikor az meg akarta verni, az Úr odatekintett és a csapás nagysága miatt megkönyörült, és parancsolt az angyalnak, aki meg akarta verni: »Elég, hagyja már abba kezed!«
Az Úr angyala ekkor éppen a jebuzita Ornán szérűje mellett állt. Ekkor Dávid felemelte szemét és látta, hogy az Úr angyala ott áll az ég s a föld között, kezében kivont, és Jeruzsálem ellen fordított karddal. Erre mind ő, mind a vének, szőrzsákokba öltözve, arcra borultak a földön és Dávid így szólt Istenhez: »Nemde, én parancsoltam meg, hogy számlálják meg a népet? Én vagyok az, aki vétkeztem, én követtem el gonoszságot. Ez a nyáj mit követett el? Uram Isten, kérlek, forduljon ellenem s atyám háza ellen kezed, de népedet ne sújtsa.«
A templom helyének meghatározása Erre az Úr angyala megparancsolta Gádnak, mondja meg Dávidnak, hogy menjen fel s építsen oltárt az Úr Istennek a jebuzita Ornán szérűjén. Dávid fel is ment Gád szava szerint, amelyet az Úr nevében mondott neki. Ornán ugyan, aki éppen akkor búzát csépelt a szérűn, amikor felpillantott s meglátta az angyalt, négy fiával együtt elrejtőzött. Amikor azonban Dávid Ornánhoz ment, Ornán meglátta őt, eléje ment a szérűről és arcát földre hajtotta előtte. Dávid így szólt hozzá: »Add nekem szérűd helyét, hadd építsek rajta oltárt az Úrnak, éspedig úgy, hogy fogadj el érte annyi ezüstöt, mint amennyit ér – hogy távozzon el a csapás a népről.« Ornán erre ezt válaszolta Dávidnak: »Vedd, s tegye meg az én uram, a király azt, ami neki tetszik, sőt odaadom a marhákat is egészen elégő áldozatnak, a cséplőszánokat áldozati fának, a búzát ételáldozatnak: mindezt szívesen odaadom.« Dávid király azonban azt mondta neki: »Ne úgy legyen, hanem hadd adjak csak meg érte annyi ezüstöt, amennyit megér: nem fogadhatom el ugyanis azt, ami a tied, hogy így ingyen szerzett egészen elégő áldozatot mutassak be az Úrnak.«
Éppen azért hatszáz sékel, igaz súlyú aranyat adott Dávid Ornánnak a helyért. Aztán oltárt épített ott az Úrnak, és egészen elégő áldozatokat s békeáldozatokat mutatott be rajta és segítségül hívta az Urat, és az Úr meg is hallgatta őt. Tüzet bocsátott ugyanis az égből az égő áldozati oltárra, és parancsolt az Úr az angyalnak, és az hüvelyébe tette kardját.
Minthogy tehát Dávid látta, hogy az Úr meghallgatta őt a jebuzita Ornán szérűjén, mindjárt ott mutatott be áldozatokat. Az Úr hajléka, amelyet Mózes csinált a pusztában, meg az égő áldozati oltár ebben az időben ugyanis a gibeoni magaslaton volt, és Dávid nem mehetett ehhez az oltárhoz, hogy ott engesztelje ki Istent, mert igen nagy félelem fogta el, amikor az Úr angyalának kardját látta.
A templomépítés előkészületei 22 1Éppen azért azt mondta Dávid: »Itt legyen az Isten háza és itt legyen az égő áldozati oltár Izrael számára.«
Ugyanazért megparancsolta, hogy gyűjtsenek egybe Izrael földjéről minden jövevényt, aztán kőfaragókat rendelt közülük, hogy köveket vágjanak s faragjanak az Isten házának felépítésére. Igen sok vasat is szerzett Dávid, az ajtók szegeire meg a kapcsokra és a foglalatokra, s töméntelen súlyú rezet. A cédrusfát, amelyet a szidoniak s a tírusziak szállítottak Dávidnak, meg sem lehetett számlálni. 5Azt mondta ugyanis Dávid: »Fiam, Salamon, még kicsiny és gyönge gyermek, a háznak pedig, amelyet az Úrnak akarok építtetni, olyannak kell lennie, hogy híres legyen az egész földön: előkészítem tehát neki azt, ami szükséges.« Éppen ezért elő is készített halála előtt minden anyagot.
Majd hivatta fiát, Salamont s meghagyta neki, hogy építsen házat az Úrnak, Izrael Istenének. Azt mondta Dávid Salamonnak: »Fiam, én akartam házat építeni az Úr, az én Istenem nevének, de az Úr szózatot intézett hozzám: ‘Sok vért ontottál s igen sok háborút viseltél: nem építhetsz házat nevemnek, mert ennyi vért ontottál előttem. Fiad, aki születni fog neked, a nyugalom embere lesz, mert nyugalmat adok neki körös-körül minden ellenségétől: s éppen azért fogják Békességesnek hívni, mert békességet s nyugalmat adok Izraelnek, az ő valamennyi napja alatt. Ő építsen házat nevemnek. Ő a fiam lesz és én az atyja leszek s megszilárdítom Izraelen való királysága trónját mindörökre.’ Nos tehát, fiam, legyen az Úr veled, hogy sikerüljön házat építened az Úrnak, a te Istenednek, mint ahogy kijelentette rólad. Adjon neked az Úr okosságot és értelmet is, hogy tudd kormányozni Izraelt s megtartani az Úr, a te Istened törvényét, mert csak akkor fogsz boldogulni, ha megtartod azokat a parancsokat és rendeleteket, amelyre az Úr Mózes által Izraelt megtanította. Légy erős és járj el férfiasan, ne félj és ne rettegj! Íme, én szegénységemben elkészítettem az Úr házához szükséges dolgokat: százezer talentum aranyat, egymillió talentum ezüstöt, s réz és vas annyi van, hogy megmérni sem lehet, mert tömege meghaladja a számot, s fát és követ is készítettem mindarra, ami szükséges. Rendelkezésedre áll igen sok mesterember is, kőfaragó, kőműves és ács s mindenféle művészetben járatos ember, aki tud alkotni aranyból, ezüstből, rézből és vasból, amelynek száma nincsen. Fel tehát, láss hozzá és az Úr veled lesz.«
Megparancsolta továbbá Dávid Izrael valamennyi főemberének, hogy támogassák fiát, Salamont, mondván: »Látjátok, hogy az Úr, a ti Istenetek veletek van és nyugalmat adott nektek körös-körül mindenfelől, a kezetekbe adta minden ellenségeteket, s meghódolt e föld az Úr s az ő népe előtt. Adjátok tehát szíveteket s lelketeket az Úr, a ti Istenetek keresésére: Fel, építsetek szentélyt az Úr Istennek, hogy be lehessen vinni az Úr szövetségének ládáját s az Úrnak szentelt tárgyakat az Úr nevének építendő házba.«
A leviták számbavétele 23 Amikor aztán Dávid megöregedett s éltesebb korú lett, fiát, Salamont tette Izrael királyává 2és egybegyűjtötte Izrael valamennyi főemberét meg a papokat és a levitákat.
Aztán megszámláltatta a levitákat, a harmincesztendősöktől felfelé, s harmincnyolcezer főnyinek találta őket. »Ezek közül huszonnégyezret az Úr házának szolgálatára választott ki és osztott be, hatezret pedig elöljárónak és bírának, négyezret meg ajtónállónak, s ugyancsak ennyit arra, hogy dicsérjék az Urat azokkal a hangszerekkel, amelyeket a dicsérethez készíttetett.«
Fel is osztotta őket Dávid, Lévi fiainak, tudniillik Gersonnak, Kaátnak és Merárinak rendje szerint.
Gerson fiai voltak: Leedán és Szemei. Leedán fiai voltak: Jáhiel, a fő, továbbá Zetán meg Joel: három. Szemei fiai voltak: Selomit, Hosziel és Árán: három. Ők voltak a Leedántól származó családfők. – Szemei fiai voltak: Jahat, Zíza, Jáus és Béria; ezek négyen voltak Szemei fiai. Jahat volt a fő, Zíza a helyettese; Jáusnak és Bériának azonban nem volt nagyon sok fia, s azért csak egy családnak s egy háznak számítottak.
Kaát fiai voltak: Amrám, Jichár, Hebron és Oziel: négy. Amrám fiai Áron és Mózes voltak. Áront kiválasztották, hogy fiaival együtt mindörökké a szentek szentjében szolgáljon, és illatot gyújtson az Úrnak a neki megparancsolt szertartás szerint, s mindörökké áldja az ő nevét; Mózesnek, az Isten emberének fiait is Lévi törzsébe sorolták. Mózes fiai Gersom és Eliézer voltak. Gersom fiai voltak: Subaél, a fő, Eliézer fiai pedig: Rohóbia, a családfő, több fia nem is volt Eliézernek, de Rohóbia fiai nagyon megsokasodtak. Jichár fiai voltak: Selomit, a családfő. Hebron fiai: Jeriáu, a családfő, Amarja a második, Jahaziél a harmadik, Jekmaán a negyedik. Oziel fiai: Míka, a családfő, Jesia a második.
Merári fiai voltak: Moholi és Músi. Moholi fiai voltak: Eleazár és Kís. Eleazár azonban úgy halt meg, hogy nem voltak fiai, csak leányai, ezeket testvéreik, Kís fiai vették el. Músi fiai voltak Moholi, Eder és Jerimót: három.
A leviták feladatai Ezek voltak Lévi fiainak családfői, nemzetségük, családjuk, rendjük és családfőik száma szerint. Ők látták el az Úr házának szolgálatát, a húszesztendősöktől kezdve felfelé.
25Azt mondta ugyanis Dávid: »Az Úr, Izrael Istene, immár nyugalmat adott népének, s Jeruzsálemben lakik mindörökké, és így nem kell többé hordozniuk a levitáknak a hajlékot s különböző szolgálati tárgyait. Dávid utolsó rendelkezései szerint tehát a húszesztendősöktől fogva kell megállapítani Lévi fiainak számát. Ők lássák el Áron fiainak felügyelete alatt az Úr házának szolgálatát, az udvarokon, a kamarákban, a tisztogatás helyén és a szent helyen, s az Úr temploma szolgálatának minden munkájában. A papok viseljenek gondot a kitett kenyerekre, a lisztlángból való ételáldozatra, a kovásztalan lepényekre, a serpenyőben készített meg a pirított dolgokra, s minden súly- és hosszmértékre, a leviták pedig álljanak elő dicséretet zengedezni és énekelni az Úrnak reggel, valamint este, továbbá a szombatokon, a hónapok első napján, s a többi ünnepen az Úr egészen elégő áldozatainak bemutatásánál, úgy, ahogy azt az Úr előtt mindenkor bemutatandó mindenegyes áldozat száma és szertartása megkívánja. Így teljesítsék kötelességüket a szövetség sátra iránt, feladatukat a szent hely iránt, s kötelességüket testvéreik, Áron fiai iránt, szolgálva az Úr házában.«
A papok számbavétele 24 Áron fiainak a következő osztályaik voltak. Áron fiai Nádáb, Ábiu, Eleazár és Itamár voltak, de Nádáb és Ábiu atyjuk előtt haltak meg s nem voltak fiaik, és így Eleazár és Itamár viselték a papságot.
Ezeket osztotta be tehát Dávid, azaz az Eleazár fiai közül való Szádok és az Itamár fiai közül való Ahimelek, rendjeik és szolgálatuk szerint. Ám Eleazár fiai között sokkal több családfő volt, mint Itamár fiai között. Ezért azoknak, vagyis Eleazár fiainak családjaik szerint tizenhat főembert juttatott, Itamár fiainak pedig, családjaik szerint nyolcat. Sorsvetés által osztotta be mind a két nemzetséget egyaránt, mert Eleazár fiai közül is, meg Itamár fiai közül is voltak vezetői a szenthelynek és megbízottai Isten ügyének. Semeja, Natanael fia, a levita íródeák jegyezte fel őket, a király és a fejedelmek meg Szádok pap és Ahimelek, Abjatár fia, meg a papi és levita családok fejei előtt: egyfelől Eleazár családját, amely a többi felett állott, másfelől Itamár családját, amely alatt a többiek voltak.
Az első sorsvetés Jojáribra esett, a második Jedeire, a harmadik Hárimra, a negyedik Szeorimra, az ötödik Melkiára, a hatodik Majmánra, a hetedik Kószra, a nyolcadik Ábiára, a kilencedik Jesuára, a tizedik Sekenjára, a tizenegyedik Eliásibra, a tizenkettedik Jákimra, a tizenharmadik Hoffára, a tizennegyedik Jesebábra, a tizenötödik Bilgára, a tizenhatodik Immerre, a tizenhetedik Hezírre, a tizennyolcadik Áfszeszre, a tizenkilencedik Petahjára, a huszadik Hezekielre, a huszonegyedik Jákinra, a huszonkettedik Gámulra, a huszonharmadik Dalája, a huszonnegyedik Maazjáura.
19Ez volt az ő szolgálati rendjük az Úr házába való bevonulásukat illetőleg, az atyjuktól, Árontól, az Úrnak, Izrael Istenének parancsa alapján kapott rendtartásuk szerint.
A leviták rendje Ami Lévi többi fiát illeti: Amrám fiai közül való volt Subaél; Subaél fiai közül Jehedeja, Rohóbia fiai közül pedig Jesia volt a családfő. Jichár fiai közül való volt Sálemót, Sálemót fiai közül Jahát volt a családfő. Ennek első fia Jeriáu, a második Amarja, a harmadik Jahaziél, a negyedik Jekmaán volt. Oziel fia volt Míka, Míka fiai közül Sámir volt a családfő. Míka fivére Jesia volt, Jesia fiai közül Zakariás volt a családfő. Merári fiai voltak: Moholi és Músi. Ozjáu fia: Bennó. Merári fiai voltak: Ozjáu, Soám, Zákur és Hebri. Moholi fia volt Eleazár, – ennek nem voltak fiai. Kís fia pedig Jerameél. Músi fiai voltak: Moholi, Eder és Jerimót.
Ezek voltak Lévi fiai, családjaik szerint. Ezek is sorsot vetettek, mint ahogy a testvéreik, Áron fiai, Dávid király előtt és Szádok, Ahimelek, s a papi és levita családok fejei előtt, mind az idősebbek, mind a fiatalabbak: sorsvetés által osztották be egyaránt valamennyit.
Azt mondta erre Dávid Istennek: »Nagyot vétkeztem, hogy ezt műveltem! Kérlek, bocsásd meg szolgád gonoszságát, mert esztelenül cselekedtem.« Így szólt erre az Úr Gádhoz, Dávid látnokához: »Eredj és szólj Dávidhoz s mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Három dolgot adok eléd választásul: válaszd az egyiket, amelyiket akarod és azt megcselekszem veled.« Gád el is ment Dávidhoz és azt mondta neki: »Ezt üzeni az Úr: Válassz, amit akarsz: vagy három esztendei éhséget, vagy azt, hogy három hónapig menekülnöd kelljen ellenségeid elől és kardjuktól ne tudj megszabadulni, vagy azt, hogy három napig az Úr kardja és döghalál járja az országot és az Úr angyala öldököljön Izrael egész területén. Nos tehát, határozz, mit feleljek annak, aki engem küldött.«
Dávid erre így válaszolt Gádnak: »Mindegyiktől szorongás fog el: de jobb az Úr kezébe esnem, mint az emberekébe, mert nagy az ő irgalmassága.«
Döghalált bocsátott tehát az Úr Izraelre és meghalt Izraelből hetvenezer ember. Jeruzsálemre is ráküldte az Úr az angyalt, hogy azt is megverje, de amikor az meg akarta verni, az Úr odatekintett és a csapás nagysága miatt megkönyörült, és parancsolt az angyalnak, aki meg akarta verni: »Elég, hagyja már abba kezed!«
Az Úr angyala ekkor éppen a jebuzita Ornán szérűje mellett állt. Ekkor Dávid felemelte szemét és látta, hogy az Úr angyala ott áll az ég s a föld között, kezében kivont, és Jeruzsálem ellen fordított karddal. Erre mind ő, mind a vének, szőrzsákokba öltözve, arcra borultak a földön és Dávid így szólt Istenhez: »Nemde, én parancsoltam meg, hogy számlálják meg a népet? Én vagyok az, aki vétkeztem, én követtem el gonoszságot. Ez a nyáj mit követett el? Uram Isten, kérlek, forduljon ellenem s atyám háza ellen kezed, de népedet ne sújtsa.«
A templom helyének meghatározása Erre az Úr angyala megparancsolta Gádnak, mondja meg Dávidnak, hogy menjen fel s építsen oltárt az Úr Istennek a jebuzita Ornán szérűjén. Dávid fel is ment Gád szava szerint, amelyet az Úr nevében mondott neki. Ornán ugyan, aki éppen akkor búzát csépelt a szérűn, amikor felpillantott s meglátta az angyalt, négy fiával együtt elrejtőzött. Amikor azonban Dávid Ornánhoz ment, Ornán meglátta őt, eléje ment a szérűről és arcát földre hajtotta előtte. Dávid így szólt hozzá: »Add nekem szérűd helyét, hadd építsek rajta oltárt az Úrnak, éspedig úgy, hogy fogadj el érte annyi ezüstöt, mint amennyit ér – hogy távozzon el a csapás a népről.« Ornán erre ezt válaszolta Dávidnak: »Vedd, s tegye meg az én uram, a király azt, ami neki tetszik, sőt odaadom a marhákat is egészen elégő áldozatnak, a cséplőszánokat áldozati fának, a búzát ételáldozatnak: mindezt szívesen odaadom.« Dávid király azonban azt mondta neki: »Ne úgy legyen, hanem hadd adjak csak meg érte annyi ezüstöt, amennyit megér: nem fogadhatom el ugyanis azt, ami a tied, hogy így ingyen szerzett egészen elégő áldozatot mutassak be az Úrnak.«
Éppen azért hatszáz sékel, igaz súlyú aranyat adott Dávid Ornánnak a helyért. Aztán oltárt épített ott az Úrnak, és egészen elégő áldozatokat s békeáldozatokat mutatott be rajta és segítségül hívta az Urat, és az Úr meg is hallgatta őt. Tüzet bocsátott ugyanis az égből az égő áldozati oltárra, és parancsolt az Úr az angyalnak, és az hüvelyébe tette kardját.
Minthogy tehát Dávid látta, hogy az Úr meghallgatta őt a jebuzita Ornán szérűjén, mindjárt ott mutatott be áldozatokat. Az Úr hajléka, amelyet Mózes csinált a pusztában, meg az égő áldozati oltár ebben az időben ugyanis a gibeoni magaslaton volt, és Dávid nem mehetett ehhez az oltárhoz, hogy ott engesztelje ki Istent, mert igen nagy félelem fogta el, amikor az Úr angyalának kardját látta.
A templomépítés előkészületei 22 1Éppen azért azt mondta Dávid: »Itt legyen az Isten háza és itt legyen az égő áldozati oltár Izrael számára.«
Ugyanazért megparancsolta, hogy gyűjtsenek egybe Izrael földjéről minden jövevényt, aztán kőfaragókat rendelt közülük, hogy köveket vágjanak s faragjanak az Isten házának felépítésére. Igen sok vasat is szerzett Dávid, az ajtók szegeire meg a kapcsokra és a foglalatokra, s töméntelen súlyú rezet. A cédrusfát, amelyet a szidoniak s a tírusziak szállítottak Dávidnak, meg sem lehetett számlálni. 5Azt mondta ugyanis Dávid: »Fiam, Salamon, még kicsiny és gyönge gyermek, a háznak pedig, amelyet az Úrnak akarok építtetni, olyannak kell lennie, hogy híres legyen az egész földön: előkészítem tehát neki azt, ami szükséges.« Éppen ezért elő is készített halála előtt minden anyagot.
Majd hivatta fiát, Salamont s meghagyta neki, hogy építsen házat az Úrnak, Izrael Istenének. Azt mondta Dávid Salamonnak: »Fiam, én akartam házat építeni az Úr, az én Istenem nevének, de az Úr szózatot intézett hozzám: ‘Sok vért ontottál s igen sok háborút viseltél: nem építhetsz házat nevemnek, mert ennyi vért ontottál előttem. Fiad, aki születni fog neked, a nyugalom embere lesz, mert nyugalmat adok neki körös-körül minden ellenségétől: s éppen azért fogják Békességesnek hívni, mert békességet s nyugalmat adok Izraelnek, az ő valamennyi napja alatt. Ő építsen házat nevemnek. Ő a fiam lesz és én az atyja leszek s megszilárdítom Izraelen való királysága trónját mindörökre.’ Nos tehát, fiam, legyen az Úr veled, hogy sikerüljön házat építened az Úrnak, a te Istenednek, mint ahogy kijelentette rólad. Adjon neked az Úr okosságot és értelmet is, hogy tudd kormányozni Izraelt s megtartani az Úr, a te Istened törvényét, mert csak akkor fogsz boldogulni, ha megtartod azokat a parancsokat és rendeleteket, amelyre az Úr Mózes által Izraelt megtanította. Légy erős és járj el férfiasan, ne félj és ne rettegj! Íme, én szegénységemben elkészítettem az Úr házához szükséges dolgokat: százezer talentum aranyat, egymillió talentum ezüstöt, s réz és vas annyi van, hogy megmérni sem lehet, mert tömege meghaladja a számot, s fát és követ is készítettem mindarra, ami szükséges. Rendelkezésedre áll igen sok mesterember is, kőfaragó, kőműves és ács s mindenféle művészetben járatos ember, aki tud alkotni aranyból, ezüstből, rézből és vasból, amelynek száma nincsen. Fel tehát, láss hozzá és az Úr veled lesz.«
Megparancsolta továbbá Dávid Izrael valamennyi főemberének, hogy támogassák fiát, Salamont, mondván: »Látjátok, hogy az Úr, a ti Istenetek veletek van és nyugalmat adott nektek körös-körül mindenfelől, a kezetekbe adta minden ellenségeteket, s meghódolt e föld az Úr s az ő népe előtt. Adjátok tehát szíveteket s lelketeket az Úr, a ti Istenetek keresésére: Fel, építsetek szentélyt az Úr Istennek, hogy be lehessen vinni az Úr szövetségének ládáját s az Úrnak szentelt tárgyakat az Úr nevének építendő házba.«
A leviták számbavétele 23 Amikor aztán Dávid megöregedett s éltesebb korú lett, fiát, Salamont tette Izrael királyává 2és egybegyűjtötte Izrael valamennyi főemberét meg a papokat és a levitákat.
Aztán megszámláltatta a levitákat, a harmincesztendősöktől felfelé, s harmincnyolcezer főnyinek találta őket. »Ezek közül huszonnégyezret az Úr házának szolgálatára választott ki és osztott be, hatezret pedig elöljárónak és bírának, négyezret meg ajtónállónak, s ugyancsak ennyit arra, hogy dicsérjék az Urat azokkal a hangszerekkel, amelyeket a dicsérethez készíttetett.«
Fel is osztotta őket Dávid, Lévi fiainak, tudniillik Gersonnak, Kaátnak és Merárinak rendje szerint.
Gerson fiai voltak: Leedán és Szemei. Leedán fiai voltak: Jáhiel, a fő, továbbá Zetán meg Joel: három. Szemei fiai voltak: Selomit, Hosziel és Árán: három. Ők voltak a Leedántól származó családfők. – Szemei fiai voltak: Jahat, Zíza, Jáus és Béria; ezek négyen voltak Szemei fiai. Jahat volt a fő, Zíza a helyettese; Jáusnak és Bériának azonban nem volt nagyon sok fia, s azért csak egy családnak s egy háznak számítottak.
Kaát fiai voltak: Amrám, Jichár, Hebron és Oziel: négy. Amrám fiai Áron és Mózes voltak. Áront kiválasztották, hogy fiaival együtt mindörökké a szentek szentjében szolgáljon, és illatot gyújtson az Úrnak a neki megparancsolt szertartás szerint, s mindörökké áldja az ő nevét; Mózesnek, az Isten emberének fiait is Lévi törzsébe sorolták. Mózes fiai Gersom és Eliézer voltak. Gersom fiai voltak: Subaél, a fő, Eliézer fiai pedig: Rohóbia, a családfő, több fia nem is volt Eliézernek, de Rohóbia fiai nagyon megsokasodtak. Jichár fiai voltak: Selomit, a családfő. Hebron fiai: Jeriáu, a családfő, Amarja a második, Jahaziél a harmadik, Jekmaán a negyedik. Oziel fiai: Míka, a családfő, Jesia a második.
Merári fiai voltak: Moholi és Músi. Moholi fiai voltak: Eleazár és Kís. Eleazár azonban úgy halt meg, hogy nem voltak fiai, csak leányai, ezeket testvéreik, Kís fiai vették el. Músi fiai voltak Moholi, Eder és Jerimót: három.
A leviták feladatai Ezek voltak Lévi fiainak családfői, nemzetségük, családjuk, rendjük és családfőik száma szerint. Ők látták el az Úr házának szolgálatát, a húszesztendősöktől kezdve felfelé.
25Azt mondta ugyanis Dávid: »Az Úr, Izrael Istene, immár nyugalmat adott népének, s Jeruzsálemben lakik mindörökké, és így nem kell többé hordozniuk a levitáknak a hajlékot s különböző szolgálati tárgyait. Dávid utolsó rendelkezései szerint tehát a húszesztendősöktől fogva kell megállapítani Lévi fiainak számát. Ők lássák el Áron fiainak felügyelete alatt az Úr házának szolgálatát, az udvarokon, a kamarákban, a tisztogatás helyén és a szent helyen, s az Úr temploma szolgálatának minden munkájában. A papok viseljenek gondot a kitett kenyerekre, a lisztlángból való ételáldozatra, a kovásztalan lepényekre, a serpenyőben készített meg a pirított dolgokra, s minden súly- és hosszmértékre, a leviták pedig álljanak elő dicséretet zengedezni és énekelni az Úrnak reggel, valamint este, továbbá a szombatokon, a hónapok első napján, s a többi ünnepen az Úr egészen elégő áldozatainak bemutatásánál, úgy, ahogy azt az Úr előtt mindenkor bemutatandó mindenegyes áldozat száma és szertartása megkívánja. Így teljesítsék kötelességüket a szövetség sátra iránt, feladatukat a szent hely iránt, s kötelességüket testvéreik, Áron fiai iránt, szolgálva az Úr házában.«
A papok számbavétele 24 Áron fiainak a következő osztályaik voltak. Áron fiai Nádáb, Ábiu, Eleazár és Itamár voltak, de Nádáb és Ábiu atyjuk előtt haltak meg s nem voltak fiaik, és így Eleazár és Itamár viselték a papságot.
Ezeket osztotta be tehát Dávid, azaz az Eleazár fiai közül való Szádok és az Itamár fiai közül való Ahimelek, rendjeik és szolgálatuk szerint. Ám Eleazár fiai között sokkal több családfő volt, mint Itamár fiai között. Ezért azoknak, vagyis Eleazár fiainak családjaik szerint tizenhat főembert juttatott, Itamár fiainak pedig, családjaik szerint nyolcat. Sorsvetés által osztotta be mind a két nemzetséget egyaránt, mert Eleazár fiai közül is, meg Itamár fiai közül is voltak vezetői a szenthelynek és megbízottai Isten ügyének. Semeja, Natanael fia, a levita íródeák jegyezte fel őket, a király és a fejedelmek meg Szádok pap és Ahimelek, Abjatár fia, meg a papi és levita családok fejei előtt: egyfelől Eleazár családját, amely a többi felett állott, másfelől Itamár családját, amely alatt a többiek voltak.
Az első sorsvetés Jojáribra esett, a második Jedeire, a harmadik Hárimra, a negyedik Szeorimra, az ötödik Melkiára, a hatodik Majmánra, a hetedik Kószra, a nyolcadik Ábiára, a kilencedik Jesuára, a tizedik Sekenjára, a tizenegyedik Eliásibra, a tizenkettedik Jákimra, a tizenharmadik Hoffára, a tizennegyedik Jesebábra, a tizenötödik Bilgára, a tizenhatodik Immerre, a tizenhetedik Hezírre, a tizennyolcadik Áfszeszre, a tizenkilencedik Petahjára, a huszadik Hezekielre, a huszonegyedik Jákinra, a huszonkettedik Gámulra, a huszonharmadik Dalája, a huszonnegyedik Maazjáura.
19Ez volt az ő szolgálati rendjük az Úr házába való bevonulásukat illetőleg, az atyjuktól, Árontól, az Úrnak, Izrael Istenének parancsa alapján kapott rendtartásuk szerint.
A leviták rendje Ami Lévi többi fiát illeti: Amrám fiai közül való volt Subaél; Subaél fiai közül Jehedeja, Rohóbia fiai közül pedig Jesia volt a családfő. Jichár fiai közül való volt Sálemót, Sálemót fiai közül Jahát volt a családfő. Ennek első fia Jeriáu, a második Amarja, a harmadik Jahaziél, a negyedik Jekmaán volt. Oziel fia volt Míka, Míka fiai közül Sámir volt a családfő. Míka fivére Jesia volt, Jesia fiai közül Zakariás volt a családfő. Merári fiai voltak: Moholi és Músi. Ozjáu fia: Bennó. Merári fiai voltak: Ozjáu, Soám, Zákur és Hebri. Moholi fia volt Eleazár, – ennek nem voltak fiai. Kís fia pedig Jerameél. Músi fiai voltak: Moholi, Eder és Jerimót.
Ezek voltak Lévi fiai, családjaik szerint. Ezek is sorsot vetettek, mint ahogy a testvéreik, Áron fiai, Dávid király előtt és Szádok, Ahimelek, s a papi és levita családok fejei előtt, mind az idősebbek, mind a fiatalabbak: sorsvetés által osztották be egyaránt valamennyit.
Jegyzetek
22,1 Dávid isteni sugallatra Ornán szérűjén határozta meg a Templom helyét.
22,5 Salamon ekkor húszéves volt. Dávid kinyilvánította istenfélelmét azzal, hogy előkészítette mindazt, ami a Templom felépítéséhez szükséges volt.
23,2 A leviták számbavétele után Dávid huszonnégyezret jelölt ki közülük a szent hely szolgálatára, hatezret pedig a különböző helységek bírájául osztott be, mert ők jól ismerték a Törvényt, amelyet a nép az Úrtól kapott.
23,25 Rendelkezést hozott, hogy a leviták már húszéves kortól szolgálatba lépnek. A nehezebb munkákat eddig harmincéves korban (Szám 4,3), a könnyebbeket huszonötéves korban kezdték. A rendelkezés, amelyet Dávid hozott, megerősíti, hogy immár az Úr adott biztonságot az ő népének és a szövetség ládájának, így a szolgálattevőknek nem szükséges többé a teljes férfikorban lenniük.
24,19 Mindegyik osztály egy teljes hétig teljesített szolgálatot, egyik szombattól a másikig (2Kir 11,9)