A templomépítés 6
1Így történt, hogy Izrael fiainak Egyiptom földjéről való kivonulása után a négyszáznyolcvanadik esztendőben, Salamon Izraelen való uralkodásának negyedik esztendejében, a Zív hónapban (azaz a második hónapban) épülni kezdett a ház az Úrnak.
2A háznak, amelyet Salamon király az Úrnak épített, hatvan könyök volt a hossza, húsz könyök a szélessége és harminc könyök a magassága.
A templom előtt egy előcsarnok volt, amely húsz könyöknyi hosszú volt, a templom szélességi méretével megegyezően, s tíz könyöknyi széles a templom előtt.
A templomra rézsútos ablakokat készíttetett,
körös-körül a templom falára, a ház falára pedig – a szentély körül is, meg a felelőhely körül is – emeleteket építtetett, s körös-körül melléktermeket készíttetett.
A legalul levő emelet szélessége öt könyöknyi volt, a középső emelet szélessége pedig hat könyöknyi, amíg a harmadik emelet hét könyöknyi széles volt; a gerendákat körös-körül kívülről helyeztette a házra, hogy ne nyúljanak be a templom falába.
Az építésnél a házat kifaragott s kész kövekből építették, úgyhogy sem kalapács, sem fejsze, sem egyéb vasszerszám zaja nem hallatszott a házban, amikor épült. A melléképítmény ajtaja középen, a ház jobb oldalán volt, s onnan csigalépcső vitt fel a középső emeletre, s a középsőből a harmadikra. Amikor a házat teljesen felépíttette, befedette a házat cédrusfa mennyezettel, s felépíttette az emeleteket az egész ház körül, öt-öt könyöknyi magasságban, s befedette a házat cédrusfával.
Ekkor az Úr szózatot intézett Salamonhoz, s ezt mondta: »Íme, a ház, amelyet építesz. Ha parancsaim szerint jársz, s teljesíted rendeleteimet, s ügyelsz minden parancsolatomra, s azok szerint jársz, megvalósítom rajtad szavamat, amelyet Dávidnak, az apádnak mondtam, s Izrael fiai között fogok lakni, s nem hagyom el népemet, Izraelt.«
Amikor aztán teljesen felépíttette Salamon a házat, bevonatta a ház falait belülről cédrusfa deszkákkal – a ház padlójától a falak tetejéig, egész a mennyezetig beboríttatta belülről cédr usfával –, és befedette a padlózatot fenyőfa deszkával. Majd építtetett a templom hátsó részében, húsz könyöknyire, egy cédrusfalat a padlózattól egészen a mennyezetig, s így elkészíttette a ház belső részét felelőhelynek, szentek szentjének. Maga a szentély, a felelőhely ajtaja előtt, negyven könyöknyi volt. Belülről az egész házat cédrusfa borította, faragványokkal, mesteri füzérekkel s domború díszítésekkel. Mindent cédrusfa deszka borított, úgyhogy egyáltalában nem látszott ki kő a falból.
Belül a házban, a belső részben, felelőhelyet készíttetett, hogy odahelyeztesse az Úr szövetségének ládáját – a felelőhely húsz könyöknyi hosszú, húsz könyöknyi széles és húsz könyöknyi magas volt –, és azt beboríttatta és bevonatta színarannyal, az oltárt pedig bevonatta cédrusfával. Majd bevonatta a felelőhely előtt levő termet is színarannyal, aranyszegekkel szegeztetve fel a lemezeket. Semmi sem volt a templomban, amit ne borított volna arany, sőt a felelőhely előtt levő oltárt is egészen bevonta arannyal.
23Majd két tíz könyöknyi magas kerubot készíttetett a felelőhelyre olajfából. Öt könyöknyi volt a kerub egyik szárnya s öt könyöknyi a kerub másik szárnya, azaz tíz könyöknyi volt az egyik szárny végétől a másik szárny végéig. Tíz könyöknyi volt a másik kerub is, egyenlő méretű és egyforma művű volt mindkét kerub, azaz tíz könyöknyi magas volt az egyik kerub s ugyanannyi a másik kerub. Majd elhelyeztette a kerubokat a belső templom bensejében; a kerubok kiterjesztették szárnyukat, s az egyiknek az egyik szárnya az egyik falig, a másik kerub egyik szárnya a másik falig ért, a másik két szárnyuk pedig a templom közepén összeért egymással. Aztán beboríttatta a kerubokat arannyal. Majd mindenféle cifraságokat és faragványokat metszetett körös-körül a templom egész falára: kerubokat, pálmákat s mindenféle, a falból kiemelkedő s kidomborodó ábrákat készíttetett rájuk. Majd beboríttatta a ház padlózatát is arannyal, benn és kinn egyaránt.
Aztán olajfából ajtókat készíttetett a felelőhely bejáratára, ötszögű ajtókerettel, és két, olajfából készült ajtószárnnyal – s kerubalakokat, pálmamintázatokat és erősen kidomborodó faragványokat metszetett rájuk, majd bevonatta őket arannyal, úgyhogy a kerubokat is, a pálmákat is, meg a többit is beboríttatta arannyal. Aztán olajfából négyszögű ajtófélfákat készíttetett a templom bejáratára, fenyőfából pedig két ajtót egymással szemben – mindkét ajtószárny kétrétű volt, úgyhogy össze lehetett hajtani, ha kinyitották –, s kerubokat, pálmákat s erősen kidomborodó díszítéseket metszetett rájuk, s mindezt beborította szabályosan rájuk illő aranylemezekkel.
Aztán három sor faragott kőből s egy sor cédrusgerendából felépítette a belső udvart.
A negyedik esztendőben, a Zív hónapban tették le az Úr házának alapját, s a tizenegyedik esztendőben, a Búl hónapban (azaz a nyolcadik hónapban), készült el a ház, minden dolga s minden felszerelése: hét évig építették.
A palotaépületek 7 1A maga házán pedig tizenhárom esztendeig építkezett Salamon, amíg teljesen befejezte. Megépíttette ugyanis a Libanon erdejének száz könyöknyi hosszú, ötven könyöknyi széles és harminc könyöknyi magas házát és cédrusfa oszlopok között levő négy folyosóját – cédrusfából vágatta ugyanis az oszlopokat –, aztán cédrusfa deszkázattal befedette az egész tetőzetet. Utóbbit negyvenöt oszlop tartotta. Egy-egy sorban tizenöt oszlop volt. Ezek egymással szemben helyezkedtek el, és egymásra néztek; az oszlopok között egyenlő közök, az oszlopok felett pedig négyszögletes, mindenben egyenlő gerendák voltak. Csináltatott továbbá egy ötven könyöknyi hosszú és harminc könyöknyi széles oszlopcsarnokot s e nagyobbik csarnok elé egy másik csarnokot és oszlopokat s az oszlopokra gerendázatot. Csináltatott továbbá egy tróncsarnokot az ítélőszék elhelyezésére és beborította cédrusfával a padlótól a mennyezetig. Az a ház, amelyben ítéletre ültek, a csarnok közepén volt, s ugyanígy készült; csináltatott továbbá egy házat a fáraó lányának (akit Salamon feleségül vett) ugyanolyan módon, mint e csarnokot.
Mindez értékes, belül-kívül megfelelő formára és méretre fűrészelt kövekből készült az alaptól a falak tetejéig s kívülről a nagy udvarig. Az alap is értékes kövekből volt: nagy, tíz- vagy nyolc könyöknyi kövekből, s igazán értékes, ugyanilyen méretű faragott kövek, valamint cédrusfák voltak. 12A nagy udvart három sor faragott kő és egy sor faragott cédrusfa kerítette, ugyanígy volt az Úr házának belső udvarával s a ház csarnokával is.
A templom pompája Elküldött továbbá Salamon király és elhozatta Tíruszból Hírámot. Ez egy Naftali törzséből való özvegyasszonynak volt a fia, de tíruszi apától származott; rézműves volt és tökéletes műérzékkel, hozzáértéssel és ügyességgel tudott mindenféle rézmunkát végezni. El is jött Salamon királyhoz és elkészítette minden művét.
Alkotott ugyanis két rézoszlopot; tizennyolc könyöknyi magas volt egy-egy oszlop, s tizenkét könyöknyi zsinór érte körül mindegyik oszlopot. Majd két, rézből öntött oszlopfőt készített, hogy azokat az oszlopok tetejére helyezze – öt könyöknyi magas volt az egyik oszlopfő és öt könyöknyi magas volt a másik oszlopfő –, és csodás munkával egybefont láncocskákból hálószerű díszeket készített rájuk. Mindkét oszlopfő öntött volt; hét rend hálózat volt az egyik oszlopfőn és hét hálózat a másik oszlopfőn. Amikor aztán elkészítette az oszlopokat, két sor gránátalmát tett mindegyik hálózat köré, úgy, hogy az befedje a fönt levő oszlopfőket; ugyanígy tett a másik oszlopfővel is. Azok az oszlopfők, amelyek az előcsarnokban, az oszlopok legtetején voltak, négy könyöknyi liliomszerű művet alkottak; az oszlopok legtetején ugyanis, fönn, a hálózattal szemben levő oszlopdomborulat mellett újabb oszlopfők voltak. Gránátalma kétszáz volt sorban körös-körül mindkét oszlopfőn. 21Majd felállította a két oszlopot a templom csarnokában, s miután felállította a jobb oszlopot, elnevezte azt Jákinnak, majd felállította a másik oszlopot is, s azt elnevezte Boáznak – liliomszerű művet helyezett az oszlopok tetejére –, s elkészült az oszlopok műve.
23Megcsinálta továbbá az öntött tengert: tíz könyöknyi volt az egyik szélétől a másik széléig, körös-körül kerek, öt könyöknyi a magassága, s harminc könyöknyi zsinór érte körül. A pereme alatt metszetek övezték: könyökönként tíz-tíz vette körül a tengert, két sor domború, öntött metszet volt rajta. Tizenkét szarvasmarhán állt; ezek közül három északra nézett, három nyugatra, három délre és három keletre; a tenger fönn, rajtuk volt; hátsó része mindegyiknek befelé volt és nem látszott. A medence vastagsága három hüvelyk volt, pereme olyan, mint a serleg pereme vagy a kinyílt liliom pártája; kétezer bát fért bele.
27Készített továbbá tíz rézállványt: mindegyik állványnak négy könyöknyi volt a hossza, négy könyöknyi a szélessége és három könyöknyi a magassága. Maga az állvány műve átszegett volt, s a keretlécek között metszetek voltak. A párkányzatok és az oldallécek között, valamint a felső keretléceken oroszlánok, szarvasmarhák és kerubok voltak, az oroszlánok és szarvasmarhák alatt pedig rézrojtok függtek. Mindegyik állványon négy kerék volt: tengelyeik is rézből készültek; négy sarkukon, az üst alatt, egymással szembenéző, öntött vállacskák voltak. Az üst ágya fenn, a korona belsejében volt; az, ami ebből kívülről látszott, egészen kerek, egy könyöknyi, mindenestül másfél könyöknyi volt. A keretlécek lapjain mindenféle metszetek voltak, s az, ami a keretlécek között volt, négyszögű volt, nem kerek. A négy kerék, amely az állvány négy sarkán volt, az állvány alatt állt kapcsolatban egymással; egy-egy kerék másfél könyök magas volt. Olyanok voltak a kerekek, mint amilyeneket a szekerekre szoktak csinálni, de tengelyük, küllőjük, talpuk és agyuk mind öntött volt. Az a négy vállacska, amely mindegyik állvány minden sarkán volt, egy darabba volt öntve és készítve az állvánnyal. Az állvány tetején egy fél könyöknyi domborulat volt, úgy készítve, hogy az üstöt rá lehessen helyezni; vésetei és különböző metszetei belőle magából kerültek ki. A réztáblákra és a keretlécekre kerubokat, oroszlánokat és pálmákat metszett, szinte úgy, mint ahogy az ember áll, úgyhogy nem látszottak metszetteknek, hanem körös-körül odarakottaknak. Így készítette el a tíz állványt egyenlő öntéssel, mérettel és egyenlő metszetekkel. 38Csinált továbbá tíz rézüstöt: negyven bát fért egy üstbe, s négy könyöknyi volt mindegyik, s rátett mindegyik állványra, azaz mind a tízre, egy-egy üstöt. Aztán elhelyezte a tíz állványt: ötöt a templom jobb oldalára, ötöt a bal oldalára – a templom jobb oldalára, délkeletre pedig elhelyezte a tengert.
Majd elkészítette Hírám a medencéket, a csészéket s a lapátokat, s így elvégezte Salamon király egész munkáját az Úr templomában: a két oszlopot meg a két, gömbszerű oszlopfőt a két oszlop tetejére, meg a két hálózatot az oszlopok tetején levő két gömb befedésére, meg a négyszáz gránátalmát a két hálózatra, a két sor gránátalmát mindegyik hálózatra, az oszlopok tetején levő két gömb befedésére, meg a tíz állványt és a tíz üstöt a tíz állványra, meg az egy tengert s a tizenkét szarvasmarhát a tenger alá, meg a medencéket, meg a csészéket, meg a lapátokat. Minden tárgy, amelyet Hírám Salamon királynak az Úr háza számára készített, tiszta rézből volt. 46A Jordán síkján öntette őket a király, agyagos földben, Szukkót és Szártán között. Aztán elhelyezte Salamon mindezeket a tárgyakat: nagyon nagy mennyisége miatt meg sem mérték a rezet.
Elkészíttetett továbbá Salamon minden egyéb tárgyat is az Úr háza számára: az arany oltárt, az arany asztalt a kiteendő kenyerek elhelyezésére, az arany mécstartókat, ötöt jobbra, ötöt balra a felelőhely elé, színaranyból, s rájuk liliom formájú virágokat s arany mécseseket, meg az arany hamuszedőket, továbbá a vödröket, a villákat, a csészéket, a mozsárkákat és a tömjénezőket, színaranyból; a belső háznak, a szentek szentjének ajtósarkai s a templomháznak ajtósarkai is aranyból voltak.
Amikor elkészült az egész munka, amelyet Salamon az Úr háza számára csináltatott, Salamon bevitte azt, amit apja, Dávid az Úrnak szentelt, az ezüstöt, az aranyat és az egyéb tárgyakat és elhelyezte az Úr házának kincsei közé.
A szövetség ládáját a templomba viszik 8 Aztán egybegyűjtötték Izrael valamennyi vénét, a törzsek fejeit és Izrael fiainak nemzetségfőit, Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy elhozzák az Úr szövetségének ládáját a Dávid-városból, azaz a Sionról. 2Egybe is gyűlt egész Izrael Salamon királynál Etánim havában, azaz a hetedik hónapban, az ünnepen. – Amikor aztán Izrael vénei mindnyájan eljöttek, felvették a papok a ládát, 4s elhozták az Úr ládáját, meg a szövetség sátrát s a szent hely minden eszközét, amely a sátorban volt. Amíg ezeket a papok és a leviták vitték, Salamon király és Izrael egész sokasága, amely összegyűlt nála, vele együtt a láda előtt haladt, s annyi juhot és marhát mutatott be áldozatul, hogy se szeri, se száma nem volt. Aztán bevitték a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom felelőhelyére, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá; a kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyukat a láda helye fölött, s befedték a ládát s rúdjait felülről. Ámbár a rudak hosszúak voltak, s végüket kinn, a szent helyen, a szentek szentje előtt látni lehetett, messzebbről nem lehetett látni őket; ott is vannak mind a mai napig. A ládában nem volt semmi egyéb, mint a két kőtábla, amelyet Mózes tett bele a Hórebnél, amikor az Úr szövetséget kötött Izrael fiaival, amikor kijöttek Egyiptom földjéről.
10Történt pedig, hogy amikor a papok kijöttek a szentélyből, a felhő betöltötte az Úr házát, úgyhogy a papok nem állhattak szolgálatba a felhő miatt, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát. Ekkor Salamon így szólt:
A templomszentelési ima Majd odaállt Salamon Izrael gyülekezetének színe előtt az Úr oltára elé, s kitárta kezét az ég felé és így szólt: »Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem fenn az égben, sem lenn a földön! Te megtartod szövetségedet s irgalmasságodat szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak, s megtartottad szolgádnak, Dávidnak, az apámnak, amit neki mondtál: száddal szóltál, s kezeddel teljesítetted, mint e nap bizonyítja. Nos tehát, Uram, Izrael Istene, tartsd meg szolgádnak, Dávidnak, az apámnak, amit neki megígértél, amikor azt mondtad: ‘Nem fogy el előttem ivadékod Izrael királyi székéről, feltéve, hogy fiaid megőrzik útjukat, s énelőttem járnak, mint ahogy te jártál színem előtt.’ Uram, Izrael Istene, teljesedjék tehát ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak, az apámnak tettél. – 27De hát gondolhatunk-e arra, hogy Isten igazán a földön lakjon? Hiszen ha az ég s az egek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet építettem? De tekints szolgád imájára s könyörgéseire, Uram, Istenem: hallgass e dicséretre s imádságra, amellyel szolgád ma előtted imádkozik, hogy éjjel-nappal nyitva legyen szemed e ház felett, amelyről azt mondtad: ‘Ott lesz az én nevem’ – hogy meghallgasd az imádságot, amellyel szolgád e helyen hozzád imádkozik, hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek, minden könyörgését, bármiért fognak imádkozni e helyen: halld meg azt lakóhelyeden, az égben, s ha meghallod, légy kegyelmes.
31Ha vétkezik valaki a felebarátja ellen, s tartozik letenni a köteles esküt, s eljön megesküdni oltárod elé házadba – halld meg az égben és cselekedj: tégy igazságot szolgáid között, elítélve az istentelent, s megfizetve neki eljárása szerint, s igazolva az igazat, s megfizetve neki igaz volta szerint.
Ha néped, Izrael megfutamodik ellenségei elől (mert vétkezik ellened), de aztán bűnbánatot tartva és nevedet vallva eljönnek, s imádkoznak, s könyörögnek hozzád e házban – hallgasd meg az égben, s bocsásd meg néped, Izrael bűnét, s hozd vissza őket erre a földre, amelyet atyáidnak adtál.
Ha bezárul az ég, s nem esik az eső bűneik miatt, s imádkoznak e helyen és bűnbánatot tartanak nevedben, s megtérnek bűneikből csapásuk miatt – hallgasd meg őket az égben, s bocsásd meg szolgáid s néped, Izrael bűneit, s mutasd meg nekik a helyes utat, amelyen járniuk kell, s adj esőt földedre, amelyet népednek birtokul adtál.
Ha éhség támad e földön, vagy dögvész vagy rossz időjárás, vagy ragya, vagy sáska, vagy rozsda pusztít, ha szorongatja ellensége, amely megszállja kapuit, ha bármi csapás, bármi nyavalya, bármi átok vagy rossz kívánság ér valakit népedből, Izraelből – ha valaki megérti a szívét ért csapást, s kitárja kezét e házban: hallgasd meg az égben, lakóhelyeden, s engesztelődj meg, s cselekedj, hogy kinek-kinek megfizess eljárása szerint úgy, amint szívét látod (hiszen egyedül te ismered az emberek minden fiának szívét), hogy aztán mindenkor féljenek téged, amíg élnek e föld színén, amelyet atyáinknak adtál.
Sőt még az idegent is, aki nem népedből, Izraelből való, ha eljön messze földről neved hírére (hallani fognak ugyanis nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról mindenütt), ha eljön, s imádkozik e helyen, hallgasd meg az égben, erős lakóhelyeden, s tedd meg mindazt, amiért segítségül hív téged az idegen, hogy a föld minden népe megtanulja félni nevedet úgy, mint néped, Izrael, s tapasztalja, hogy a te nevedet viseli e ház, amelyet építettem.
Ha néped hadba megy ellenségei ellen, bármely irányba, akárhová küldöd, és imádkozik hozzád e város irányában, amelyet kiválasztottál, s e ház irányában, amelyet nevednek építettem – hallgasd meg az égben imádságukat s könyörgésüket és szolgáltass igazságot nekik.
Ha pedig vétkeznek ellened (hisz nincs ember, aki ne vétkeznék), s te megharagszol és ellenségeik kezébe adod őket, s fogságba hurcolják őket, ellenségeik földjére, messzire vagy közelre, s a fogság helyén bűnbánatot tartanak szívükben, s megtérnek és könyörögnek hozzád fogságukban, s így szólnak: ‘Vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk, istentelenül tettünk’ – s teljes szívükből s teljes lelkükből hozzád térnek ellenségeik földjén, amelyre fogságba vitték őket, s imádkoznak hozzád földjük irányában, amelyet atyáiknak adtál, s e város irányában, amelyet kiválasztottál, s e templom irányában, amelyet nevednek építettem: hallgasd meg az égben, erős királyi székedben imádságukat és könyörgésüket és szolgáltass igazságot nekik, s légy kegyelmes néped iránt, amely vétkezett ellened s minden gonoszságuk iránt, amellyel ellened vétettek, s add, hogy irgalmasságot leljenek azok előtt, akiknek foglyaik, hogy azok megkönyörüljenek rajtuk. Hiszen a te néped s a te örökséged ők, akiket kihoztál Egyiptom földjéről, a vaskohó közepéből. Legyen tehát nyitva szemed szolgád és néped, Izrael könyörgésére, s hallgasd meg őket mindabban, amiben segítségül hívnak téged, hiszen te választottad ki őket örökségül magadnak a föld minden népe közül, miként szolgád, Mózes által mondtad, amikor kihoztad atyáinkat Egyiptomból, Uram, Isten!«
Salamon áldása Amikor aztán Salamon elimádkozta ezt az imádságot és könyörgést az Úr előtt, az történt, hogy felkelt az Úr oltárának színe elől – ahol az ég felé tárt kezekkel a földön térdelt, mind a két térdével – és felállt és harsány hangon megáldotta Izrael egész gyülekezetét, ezekkel a szavakkal: »Áldott legyen az Úr, aki nyugodalmat adott népének, Izraelnek, egészen úgy, mint ahogy mondta: nem hiúsult meg egy szó sem mindabból a jóból, amelyet szolgája, Mózes által mondott. Legyen velünk az Úr, a mi Istenünk, mint ahogy atyáinkkal volt, ne hagyjon el és ne vessen el minket, hanem hajlítsa magához szívünket, hogy mindenben útjain járjunk, s megtartsuk parancsolatait, szertartásait s rendeleteit, amelyeket atyáinknak meghagyott. Legyenek ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr előtt, éjjel-nappal közel az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és népének, Izraelnek minden nap, hogy megtudja a föld minden népe, hogy az Úr az Isten, s rajta kívül nincs más. Legyen is szívünk egészen az Úrral, a mi Istenünkkel, hogy rendeletei szerint járjunk, s megtartsuk parancsolatait úgy, mint ma.«
A templomszentelés befejezése 62Erre a király s vele egész Izrael, véresáldozatokat mutatott be az Úr előtt. Huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer juhot vágatott és mutatott be Salamon az Úrnak békeáldozatul. Így avatták fel az Úr templomát a király s Izrael fiai. Ugyanezen a napon felszentelte a király az Úr háza előtt levő udvar belsejét, mert ott mutatta be az egészen elégő áldozatokat, az ételáldozatokat és a békeáldozatok háját, minthogy az Úr előtt levő rézoltár kisebb volt, semhogy ráfért volna az egészen elégő áldozatok, az ételáldozatok s a békeáldozatok hája. 65Így ünnepelte ebben az időben Salamon, s vele egész Izrael, a Hamat bejárójától Egyiptom patakjáig terjedő földről összegyűlt nagy sokaság az Úr, a mi Istenünk előtt a nagy ünnepet, hét napig, majd ismét hét napig, azaz tizennégy napig. A nyolcadik napon aztán elbocsátotta a népeket, s azok áldották a királyt, s elmentek sátrukba, örvendezve és vidám szívvel, hogy az Úr annyi minden jót cselekedett szolgájával, Dáviddal és népével, Izraellel.
Isten ígéretei 9 Történt pedig, hogy miután Salamon befejezte az Úr házának épületét s a király épületét s mindazt, amit készíteni kívánt és akart, másodszor is megjelent neki az Úr úgy, ahogy megjelent neki Gibeonban. Azt mondta ekkor neki az Úr: »Meghallgattam imádságodat s könyörgésedet, amellyel könyörögtél előttem, s szentté tettem ezt a házat, amelyet építettél, hogy oda helyezzem nevemet mindörökké, s ott legyen szemem és szívem mindenkoron. Ha te is előttem jársz úgy, ahogy apád járt, feddhetetlen szívvel és egyenességgel, s megteszed mindazt, amit parancsoltam neked, s megtartod törvényeimet s rendeleteimet, akkor örökre megszilárdítom Izrael felett való királyságod trónját, amint apádnak, Dávidnak megígértem, amikor azt mondtam: Nem fogy el ivadékod Izrael királyi székéről. Ha azonban ti és fiaitok elfordultok tőlem, s nem követtek engem, s nem tartjátok meg parancsaimat és szertartásaimat, amelyeket elétek adtam, hanem elmentek, s más isteneket tiszteltek és imádtok, akkor eltávolítom Izraelt annak a földnek a színéről, amelyet nekik adtam, s a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől. Akkor Izrael közmondás és példabeszéd tárgya lesz minden népnél, 8ez a ház pedig intő példa lesz: mindenki, aki elhalad mellette, elámul, felszisszen és azt fogja mondani: ‘Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel és ezzel a házzal?’ Erre azt fogják felelni: ‘Mert elhagyták az Urat, Istenüket, aki kihozta atyáikat Egyiptom földjéről, s más isteneket követtek, imádtak és tiszteltek: azért hozta rájuk az Úr mindezt a rosszat.’«
Salamon uralkodása Amikor aztán elmúlt a húsz esztendő és Salamon felépítette a két házat, vagyis az Úr házát s a király házát, (miközben Hírám, Tírusz királya adott Salamonnak cédrus- és fenyőfát, meg aranyat, amennyi csak kellett), akkor Salamon húsz várost adott Hírámnak Galilea földjén. Hírám el is ment Tíruszból, hogy megnézze a városokat, amelyeket Salamon neki adott, de nem tetszettek neki 13és azt mondta: »Ezek azok a városok, amelyeket nekem adtál, testvér?« El is nevezte őket Kabulföldnek, mind a mai napig. Százhúsz talentum aranyat küldött ugyanis Hírám Salamon királynak.
15Ez volt azoknak a kiadásoknak az összege, amelyeket Salamon király az Úr házának, a maga házának, a Millónak, Jeruzsálem falainak, Heszernek, Megiddónak és Gézernek felépítésére fordított. A fáraó, Egyiptom királya ugyanis felment, s elfoglalta Gézert, s azt felgyújtotta tűzzel, a kánaániakat pedig, akik a várost lakták, megölte, s aztán odaadta a várost lányának, Salamon feleségének hozományul. Így tehát Salamon fölépíttette Gézert, továbbá Alsó-Béthoront és Baálátot és a Pusztaság földjén levő Palmírát és megerősíttetett minden falut, amely az övé volt, s amelynek nem voltak falai, s építtetett városokat a szekereknek és városokat a lovasoknak és mindenfélét, aminek építéséhez kedve volt Jeruzsálemben, s a Libanonon s birodalmának egész földjén. 20Azt az egész népet, amely megmaradt az amoriták, a hetiták, a periziták, a hivviták s a jebuziták közül, akik nem voltak Izrael fiai közül valók, ezeknek a fiait tudniillik, akik megmaradtak az országban, s akiket Izrael fiai nem tudtak kiirtani, Salamon robotosokká tette mind a mai napig. Izrael fiai közül azonban senkit sem vetett Salamon robotszolgaságra, hanem azok harcosok, az ő szolgái, főemberei, vezérei, szekereinek és lovainak felügyelői lettek. A főemberek, akik Salamon minden munkájának élén álltak, ötszázötvenen voltak; ezek alá tartozott a nép és ők intézkedtek a kirótt munkákban.
Amikor aztán a fáraó lánya felment a Dávid-városból a maga házába, amelyet Salamon neki építtetett, ő tüstént megépíttette a Millót.
25Esztendőnként háromszor pedig egészen elégő áldozatokat és békeáldozatokat mutatott be Salamon azon az oltáron, amelyet az Úrnak építtetett, s füstölőszert gyújtott az Úr előtt, miután elkészült a templom.
26Hajóhadat is létesített Salamon király Ecjon-Gáberben, amely Ejlát mellett, a Vörös-tenger partján, Edom földjén van. Ekkor Hírám elküldte hajós és tengerismerő szolgáit e hajóhadon Salamon szolgáival és azok eljutottak Ofírba, s hoztak onnan négyszázhúsz talentum aranyat, s elvitték Salamon királyhoz.
Az építésnél a házat kifaragott s kész kövekből építették, úgyhogy sem kalapács, sem fejsze, sem egyéb vasszerszám zaja nem hallatszott a házban, amikor épült. A melléképítmény ajtaja középen, a ház jobb oldalán volt, s onnan csigalépcső vitt fel a középső emeletre, s a középsőből a harmadikra. Amikor a házat teljesen felépíttette, befedette a házat cédrusfa mennyezettel, s felépíttette az emeleteket az egész ház körül, öt-öt könyöknyi magasságban, s befedette a házat cédrusfával.
Ekkor az Úr szózatot intézett Salamonhoz, s ezt mondta: »Íme, a ház, amelyet építesz. Ha parancsaim szerint jársz, s teljesíted rendeleteimet, s ügyelsz minden parancsolatomra, s azok szerint jársz, megvalósítom rajtad szavamat, amelyet Dávidnak, az apádnak mondtam, s Izrael fiai között fogok lakni, s nem hagyom el népemet, Izraelt.«
Amikor aztán teljesen felépíttette Salamon a házat, bevonatta a ház falait belülről cédrusfa deszkákkal – a ház padlójától a falak tetejéig, egész a mennyezetig beboríttatta belülről cédr usfával –, és befedette a padlózatot fenyőfa deszkával. Majd építtetett a templom hátsó részében, húsz könyöknyire, egy cédrusfalat a padlózattól egészen a mennyezetig, s így elkészíttette a ház belső részét felelőhelynek, szentek szentjének. Maga a szentély, a felelőhely ajtaja előtt, negyven könyöknyi volt. Belülről az egész házat cédrusfa borította, faragványokkal, mesteri füzérekkel s domború díszítésekkel. Mindent cédrusfa deszka borított, úgyhogy egyáltalában nem látszott ki kő a falból.
Belül a házban, a belső részben, felelőhelyet készíttetett, hogy odahelyeztesse az Úr szövetségének ládáját – a felelőhely húsz könyöknyi hosszú, húsz könyöknyi széles és húsz könyöknyi magas volt –, és azt beboríttatta és bevonatta színarannyal, az oltárt pedig bevonatta cédrusfával. Majd bevonatta a felelőhely előtt levő termet is színarannyal, aranyszegekkel szegeztetve fel a lemezeket. Semmi sem volt a templomban, amit ne borított volna arany, sőt a felelőhely előtt levő oltárt is egészen bevonta arannyal.
23Majd két tíz könyöknyi magas kerubot készíttetett a felelőhelyre olajfából. Öt könyöknyi volt a kerub egyik szárnya s öt könyöknyi a kerub másik szárnya, azaz tíz könyöknyi volt az egyik szárny végétől a másik szárny végéig. Tíz könyöknyi volt a másik kerub is, egyenlő méretű és egyforma művű volt mindkét kerub, azaz tíz könyöknyi magas volt az egyik kerub s ugyanannyi a másik kerub. Majd elhelyeztette a kerubokat a belső templom bensejében; a kerubok kiterjesztették szárnyukat, s az egyiknek az egyik szárnya az egyik falig, a másik kerub egyik szárnya a másik falig ért, a másik két szárnyuk pedig a templom közepén összeért egymással. Aztán beboríttatta a kerubokat arannyal. Majd mindenféle cifraságokat és faragványokat metszetett körös-körül a templom egész falára: kerubokat, pálmákat s mindenféle, a falból kiemelkedő s kidomborodó ábrákat készíttetett rájuk. Majd beboríttatta a ház padlózatát is arannyal, benn és kinn egyaránt.
Aztán olajfából ajtókat készíttetett a felelőhely bejáratára, ötszögű ajtókerettel, és két, olajfából készült ajtószárnnyal – s kerubalakokat, pálmamintázatokat és erősen kidomborodó faragványokat metszetett rájuk, majd bevonatta őket arannyal, úgyhogy a kerubokat is, a pálmákat is, meg a többit is beboríttatta arannyal. Aztán olajfából négyszögű ajtófélfákat készíttetett a templom bejáratára, fenyőfából pedig két ajtót egymással szemben – mindkét ajtószárny kétrétű volt, úgyhogy össze lehetett hajtani, ha kinyitották –, s kerubokat, pálmákat s erősen kidomborodó díszítéseket metszetett rájuk, s mindezt beborította szabályosan rájuk illő aranylemezekkel.
Aztán három sor faragott kőből s egy sor cédrusgerendából felépítette a belső udvart.
A negyedik esztendőben, a Zív hónapban tették le az Úr házának alapját, s a tizenegyedik esztendőben, a Búl hónapban (azaz a nyolcadik hónapban), készült el a ház, minden dolga s minden felszerelése: hét évig építették.
A palotaépületek 7 1A maga házán pedig tizenhárom esztendeig építkezett Salamon, amíg teljesen befejezte. Megépíttette ugyanis a Libanon erdejének száz könyöknyi hosszú, ötven könyöknyi széles és harminc könyöknyi magas házát és cédrusfa oszlopok között levő négy folyosóját – cédrusfából vágatta ugyanis az oszlopokat –, aztán cédrusfa deszkázattal befedette az egész tetőzetet. Utóbbit negyvenöt oszlop tartotta. Egy-egy sorban tizenöt oszlop volt. Ezek egymással szemben helyezkedtek el, és egymásra néztek; az oszlopok között egyenlő közök, az oszlopok felett pedig négyszögletes, mindenben egyenlő gerendák voltak. Csináltatott továbbá egy ötven könyöknyi hosszú és harminc könyöknyi széles oszlopcsarnokot s e nagyobbik csarnok elé egy másik csarnokot és oszlopokat s az oszlopokra gerendázatot. Csináltatott továbbá egy tróncsarnokot az ítélőszék elhelyezésére és beborította cédrusfával a padlótól a mennyezetig. Az a ház, amelyben ítéletre ültek, a csarnok közepén volt, s ugyanígy készült; csináltatott továbbá egy házat a fáraó lányának (akit Salamon feleségül vett) ugyanolyan módon, mint e csarnokot.
Mindez értékes, belül-kívül megfelelő formára és méretre fűrészelt kövekből készült az alaptól a falak tetejéig s kívülről a nagy udvarig. Az alap is értékes kövekből volt: nagy, tíz- vagy nyolc könyöknyi kövekből, s igazán értékes, ugyanilyen méretű faragott kövek, valamint cédrusfák voltak. 12A nagy udvart három sor faragott kő és egy sor faragott cédrusfa kerítette, ugyanígy volt az Úr házának belső udvarával s a ház csarnokával is.
A templom pompája Elküldött továbbá Salamon király és elhozatta Tíruszból Hírámot. Ez egy Naftali törzséből való özvegyasszonynak volt a fia, de tíruszi apától származott; rézműves volt és tökéletes műérzékkel, hozzáértéssel és ügyességgel tudott mindenféle rézmunkát végezni. El is jött Salamon királyhoz és elkészítette minden művét.
Alkotott ugyanis két rézoszlopot; tizennyolc könyöknyi magas volt egy-egy oszlop, s tizenkét könyöknyi zsinór érte körül mindegyik oszlopot. Majd két, rézből öntött oszlopfőt készített, hogy azokat az oszlopok tetejére helyezze – öt könyöknyi magas volt az egyik oszlopfő és öt könyöknyi magas volt a másik oszlopfő –, és csodás munkával egybefont láncocskákból hálószerű díszeket készített rájuk. Mindkét oszlopfő öntött volt; hét rend hálózat volt az egyik oszlopfőn és hét hálózat a másik oszlopfőn. Amikor aztán elkészítette az oszlopokat, két sor gránátalmát tett mindegyik hálózat köré, úgy, hogy az befedje a fönt levő oszlopfőket; ugyanígy tett a másik oszlopfővel is. Azok az oszlopfők, amelyek az előcsarnokban, az oszlopok legtetején voltak, négy könyöknyi liliomszerű művet alkottak; az oszlopok legtetején ugyanis, fönn, a hálózattal szemben levő oszlopdomborulat mellett újabb oszlopfők voltak. Gránátalma kétszáz volt sorban körös-körül mindkét oszlopfőn. 21Majd felállította a két oszlopot a templom csarnokában, s miután felállította a jobb oszlopot, elnevezte azt Jákinnak, majd felállította a másik oszlopot is, s azt elnevezte Boáznak – liliomszerű művet helyezett az oszlopok tetejére –, s elkészült az oszlopok műve.
23Megcsinálta továbbá az öntött tengert: tíz könyöknyi volt az egyik szélétől a másik széléig, körös-körül kerek, öt könyöknyi a magassága, s harminc könyöknyi zsinór érte körül. A pereme alatt metszetek övezték: könyökönként tíz-tíz vette körül a tengert, két sor domború, öntött metszet volt rajta. Tizenkét szarvasmarhán állt; ezek közül három északra nézett, három nyugatra, három délre és három keletre; a tenger fönn, rajtuk volt; hátsó része mindegyiknek befelé volt és nem látszott. A medence vastagsága három hüvelyk volt, pereme olyan, mint a serleg pereme vagy a kinyílt liliom pártája; kétezer bát fért bele.
27Készített továbbá tíz rézállványt: mindegyik állványnak négy könyöknyi volt a hossza, négy könyöknyi a szélessége és három könyöknyi a magassága. Maga az állvány műve átszegett volt, s a keretlécek között metszetek voltak. A párkányzatok és az oldallécek között, valamint a felső keretléceken oroszlánok, szarvasmarhák és kerubok voltak, az oroszlánok és szarvasmarhák alatt pedig rézrojtok függtek. Mindegyik állványon négy kerék volt: tengelyeik is rézből készültek; négy sarkukon, az üst alatt, egymással szembenéző, öntött vállacskák voltak. Az üst ágya fenn, a korona belsejében volt; az, ami ebből kívülről látszott, egészen kerek, egy könyöknyi, mindenestül másfél könyöknyi volt. A keretlécek lapjain mindenféle metszetek voltak, s az, ami a keretlécek között volt, négyszögű volt, nem kerek. A négy kerék, amely az állvány négy sarkán volt, az állvány alatt állt kapcsolatban egymással; egy-egy kerék másfél könyök magas volt. Olyanok voltak a kerekek, mint amilyeneket a szekerekre szoktak csinálni, de tengelyük, küllőjük, talpuk és agyuk mind öntött volt. Az a négy vállacska, amely mindegyik állvány minden sarkán volt, egy darabba volt öntve és készítve az állvánnyal. Az állvány tetején egy fél könyöknyi domborulat volt, úgy készítve, hogy az üstöt rá lehessen helyezni; vésetei és különböző metszetei belőle magából kerültek ki. A réztáblákra és a keretlécekre kerubokat, oroszlánokat és pálmákat metszett, szinte úgy, mint ahogy az ember áll, úgyhogy nem látszottak metszetteknek, hanem körös-körül odarakottaknak. Így készítette el a tíz állványt egyenlő öntéssel, mérettel és egyenlő metszetekkel. 38Csinált továbbá tíz rézüstöt: negyven bát fért egy üstbe, s négy könyöknyi volt mindegyik, s rátett mindegyik állványra, azaz mind a tízre, egy-egy üstöt. Aztán elhelyezte a tíz állványt: ötöt a templom jobb oldalára, ötöt a bal oldalára – a templom jobb oldalára, délkeletre pedig elhelyezte a tengert.
Majd elkészítette Hírám a medencéket, a csészéket s a lapátokat, s így elvégezte Salamon király egész munkáját az Úr templomában: a két oszlopot meg a két, gömbszerű oszlopfőt a két oszlop tetejére, meg a két hálózatot az oszlopok tetején levő két gömb befedésére, meg a négyszáz gránátalmát a két hálózatra, a két sor gránátalmát mindegyik hálózatra, az oszlopok tetején levő két gömb befedésére, meg a tíz állványt és a tíz üstöt a tíz állványra, meg az egy tengert s a tizenkét szarvasmarhát a tenger alá, meg a medencéket, meg a csészéket, meg a lapátokat. Minden tárgy, amelyet Hírám Salamon királynak az Úr háza számára készített, tiszta rézből volt. 46A Jordán síkján öntette őket a király, agyagos földben, Szukkót és Szártán között. Aztán elhelyezte Salamon mindezeket a tárgyakat: nagyon nagy mennyisége miatt meg sem mérték a rezet.
Elkészíttetett továbbá Salamon minden egyéb tárgyat is az Úr háza számára: az arany oltárt, az arany asztalt a kiteendő kenyerek elhelyezésére, az arany mécstartókat, ötöt jobbra, ötöt balra a felelőhely elé, színaranyból, s rájuk liliom formájú virágokat s arany mécseseket, meg az arany hamuszedőket, továbbá a vödröket, a villákat, a csészéket, a mozsárkákat és a tömjénezőket, színaranyból; a belső háznak, a szentek szentjének ajtósarkai s a templomháznak ajtósarkai is aranyból voltak.
Amikor elkészült az egész munka, amelyet Salamon az Úr háza számára csináltatott, Salamon bevitte azt, amit apja, Dávid az Úrnak szentelt, az ezüstöt, az aranyat és az egyéb tárgyakat és elhelyezte az Úr házának kincsei közé.
A szövetség ládáját a templomba viszik 8 Aztán egybegyűjtötték Izrael valamennyi vénét, a törzsek fejeit és Izrael fiainak nemzetségfőit, Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy elhozzák az Úr szövetségének ládáját a Dávid-városból, azaz a Sionról. 2Egybe is gyűlt egész Izrael Salamon királynál Etánim havában, azaz a hetedik hónapban, az ünnepen. – Amikor aztán Izrael vénei mindnyájan eljöttek, felvették a papok a ládát, 4s elhozták az Úr ládáját, meg a szövetség sátrát s a szent hely minden eszközét, amely a sátorban volt. Amíg ezeket a papok és a leviták vitték, Salamon király és Izrael egész sokasága, amely összegyűlt nála, vele együtt a láda előtt haladt, s annyi juhot és marhát mutatott be áldozatul, hogy se szeri, se száma nem volt. Aztán bevitték a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom felelőhelyére, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá; a kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyukat a láda helye fölött, s befedték a ládát s rúdjait felülről. Ámbár a rudak hosszúak voltak, s végüket kinn, a szent helyen, a szentek szentje előtt látni lehetett, messzebbről nem lehetett látni őket; ott is vannak mind a mai napig. A ládában nem volt semmi egyéb, mint a két kőtábla, amelyet Mózes tett bele a Hórebnél, amikor az Úr szövetséget kötött Izrael fiaival, amikor kijöttek Egyiptom földjéről.
10Történt pedig, hogy amikor a papok kijöttek a szentélyből, a felhő betöltötte az Úr házát, úgyhogy a papok nem állhattak szolgálatba a felhő miatt, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát. Ekkor Salamon így szólt:
»Az Úr azt mondta, hogy a felhőben akar lakni:
íme, építettem házat neked lakásul,
állandó, örökös királyi székedül.«
A templomszentelési ima Majd odaállt Salamon Izrael gyülekezetének színe előtt az Úr oltára elé, s kitárta kezét az ég felé és így szólt: »Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem fenn az égben, sem lenn a földön! Te megtartod szövetségedet s irgalmasságodat szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak, s megtartottad szolgádnak, Dávidnak, az apámnak, amit neki mondtál: száddal szóltál, s kezeddel teljesítetted, mint e nap bizonyítja. Nos tehát, Uram, Izrael Istene, tartsd meg szolgádnak, Dávidnak, az apámnak, amit neki megígértél, amikor azt mondtad: ‘Nem fogy el előttem ivadékod Izrael királyi székéről, feltéve, hogy fiaid megőrzik útjukat, s énelőttem járnak, mint ahogy te jártál színem előtt.’ Uram, Izrael Istene, teljesedjék tehát ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak, az apámnak tettél. – 27De hát gondolhatunk-e arra, hogy Isten igazán a földön lakjon? Hiszen ha az ég s az egek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet építettem? De tekints szolgád imájára s könyörgéseire, Uram, Istenem: hallgass e dicséretre s imádságra, amellyel szolgád ma előtted imádkozik, hogy éjjel-nappal nyitva legyen szemed e ház felett, amelyről azt mondtad: ‘Ott lesz az én nevem’ – hogy meghallgasd az imádságot, amellyel szolgád e helyen hozzád imádkozik, hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek, minden könyörgését, bármiért fognak imádkozni e helyen: halld meg azt lakóhelyeden, az égben, s ha meghallod, légy kegyelmes.
31Ha vétkezik valaki a felebarátja ellen, s tartozik letenni a köteles esküt, s eljön megesküdni oltárod elé házadba – halld meg az égben és cselekedj: tégy igazságot szolgáid között, elítélve az istentelent, s megfizetve neki eljárása szerint, s igazolva az igazat, s megfizetve neki igaz volta szerint.
Ha néped, Izrael megfutamodik ellenségei elől (mert vétkezik ellened), de aztán bűnbánatot tartva és nevedet vallva eljönnek, s imádkoznak, s könyörögnek hozzád e házban – hallgasd meg az égben, s bocsásd meg néped, Izrael bűnét, s hozd vissza őket erre a földre, amelyet atyáidnak adtál.
Ha bezárul az ég, s nem esik az eső bűneik miatt, s imádkoznak e helyen és bűnbánatot tartanak nevedben, s megtérnek bűneikből csapásuk miatt – hallgasd meg őket az égben, s bocsásd meg szolgáid s néped, Izrael bűneit, s mutasd meg nekik a helyes utat, amelyen járniuk kell, s adj esőt földedre, amelyet népednek birtokul adtál.
Ha éhség támad e földön, vagy dögvész vagy rossz időjárás, vagy ragya, vagy sáska, vagy rozsda pusztít, ha szorongatja ellensége, amely megszállja kapuit, ha bármi csapás, bármi nyavalya, bármi átok vagy rossz kívánság ér valakit népedből, Izraelből – ha valaki megérti a szívét ért csapást, s kitárja kezét e házban: hallgasd meg az égben, lakóhelyeden, s engesztelődj meg, s cselekedj, hogy kinek-kinek megfizess eljárása szerint úgy, amint szívét látod (hiszen egyedül te ismered az emberek minden fiának szívét), hogy aztán mindenkor féljenek téged, amíg élnek e föld színén, amelyet atyáinknak adtál.
Sőt még az idegent is, aki nem népedből, Izraelből való, ha eljön messze földről neved hírére (hallani fognak ugyanis nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról mindenütt), ha eljön, s imádkozik e helyen, hallgasd meg az égben, erős lakóhelyeden, s tedd meg mindazt, amiért segítségül hív téged az idegen, hogy a föld minden népe megtanulja félni nevedet úgy, mint néped, Izrael, s tapasztalja, hogy a te nevedet viseli e ház, amelyet építettem.
Ha néped hadba megy ellenségei ellen, bármely irányba, akárhová küldöd, és imádkozik hozzád e város irányában, amelyet kiválasztottál, s e ház irányában, amelyet nevednek építettem – hallgasd meg az égben imádságukat s könyörgésüket és szolgáltass igazságot nekik.
Ha pedig vétkeznek ellened (hisz nincs ember, aki ne vétkeznék), s te megharagszol és ellenségeik kezébe adod őket, s fogságba hurcolják őket, ellenségeik földjére, messzire vagy közelre, s a fogság helyén bűnbánatot tartanak szívükben, s megtérnek és könyörögnek hozzád fogságukban, s így szólnak: ‘Vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk, istentelenül tettünk’ – s teljes szívükből s teljes lelkükből hozzád térnek ellenségeik földjén, amelyre fogságba vitték őket, s imádkoznak hozzád földjük irányában, amelyet atyáiknak adtál, s e város irányában, amelyet kiválasztottál, s e templom irányában, amelyet nevednek építettem: hallgasd meg az égben, erős királyi székedben imádságukat és könyörgésüket és szolgáltass igazságot nekik, s légy kegyelmes néped iránt, amely vétkezett ellened s minden gonoszságuk iránt, amellyel ellened vétettek, s add, hogy irgalmasságot leljenek azok előtt, akiknek foglyaik, hogy azok megkönyörüljenek rajtuk. Hiszen a te néped s a te örökséged ők, akiket kihoztál Egyiptom földjéről, a vaskohó közepéből. Legyen tehát nyitva szemed szolgád és néped, Izrael könyörgésére, s hallgasd meg őket mindabban, amiben segítségül hívnak téged, hiszen te választottad ki őket örökségül magadnak a föld minden népe közül, miként szolgád, Mózes által mondtad, amikor kihoztad atyáinkat Egyiptomból, Uram, Isten!«
Salamon áldása Amikor aztán Salamon elimádkozta ezt az imádságot és könyörgést az Úr előtt, az történt, hogy felkelt az Úr oltárának színe elől – ahol az ég felé tárt kezekkel a földön térdelt, mind a két térdével – és felállt és harsány hangon megáldotta Izrael egész gyülekezetét, ezekkel a szavakkal: »Áldott legyen az Úr, aki nyugodalmat adott népének, Izraelnek, egészen úgy, mint ahogy mondta: nem hiúsult meg egy szó sem mindabból a jóból, amelyet szolgája, Mózes által mondott. Legyen velünk az Úr, a mi Istenünk, mint ahogy atyáinkkal volt, ne hagyjon el és ne vessen el minket, hanem hajlítsa magához szívünket, hogy mindenben útjain járjunk, s megtartsuk parancsolatait, szertartásait s rendeleteit, amelyeket atyáinknak meghagyott. Legyenek ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr előtt, éjjel-nappal közel az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és népének, Izraelnek minden nap, hogy megtudja a föld minden népe, hogy az Úr az Isten, s rajta kívül nincs más. Legyen is szívünk egészen az Úrral, a mi Istenünkkel, hogy rendeletei szerint járjunk, s megtartsuk parancsolatait úgy, mint ma.«
A templomszentelés befejezése 62Erre a király s vele egész Izrael, véresáldozatokat mutatott be az Úr előtt. Huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer juhot vágatott és mutatott be Salamon az Úrnak békeáldozatul. Így avatták fel az Úr templomát a király s Izrael fiai. Ugyanezen a napon felszentelte a király az Úr háza előtt levő udvar belsejét, mert ott mutatta be az egészen elégő áldozatokat, az ételáldozatokat és a békeáldozatok háját, minthogy az Úr előtt levő rézoltár kisebb volt, semhogy ráfért volna az egészen elégő áldozatok, az ételáldozatok s a békeáldozatok hája. 65Így ünnepelte ebben az időben Salamon, s vele egész Izrael, a Hamat bejárójától Egyiptom patakjáig terjedő földről összegyűlt nagy sokaság az Úr, a mi Istenünk előtt a nagy ünnepet, hét napig, majd ismét hét napig, azaz tizennégy napig. A nyolcadik napon aztán elbocsátotta a népeket, s azok áldották a királyt, s elmentek sátrukba, örvendezve és vidám szívvel, hogy az Úr annyi minden jót cselekedett szolgájával, Dáviddal és népével, Izraellel.
Isten ígéretei 9 Történt pedig, hogy miután Salamon befejezte az Úr házának épületét s a király épületét s mindazt, amit készíteni kívánt és akart, másodszor is megjelent neki az Úr úgy, ahogy megjelent neki Gibeonban. Azt mondta ekkor neki az Úr: »Meghallgattam imádságodat s könyörgésedet, amellyel könyörögtél előttem, s szentté tettem ezt a házat, amelyet építettél, hogy oda helyezzem nevemet mindörökké, s ott legyen szemem és szívem mindenkoron. Ha te is előttem jársz úgy, ahogy apád járt, feddhetetlen szívvel és egyenességgel, s megteszed mindazt, amit parancsoltam neked, s megtartod törvényeimet s rendeleteimet, akkor örökre megszilárdítom Izrael felett való királyságod trónját, amint apádnak, Dávidnak megígértem, amikor azt mondtam: Nem fogy el ivadékod Izrael királyi székéről. Ha azonban ti és fiaitok elfordultok tőlem, s nem követtek engem, s nem tartjátok meg parancsaimat és szertartásaimat, amelyeket elétek adtam, hanem elmentek, s más isteneket tiszteltek és imádtok, akkor eltávolítom Izraelt annak a földnek a színéről, amelyet nekik adtam, s a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől. Akkor Izrael közmondás és példabeszéd tárgya lesz minden népnél, 8ez a ház pedig intő példa lesz: mindenki, aki elhalad mellette, elámul, felszisszen és azt fogja mondani: ‘Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel és ezzel a házzal?’ Erre azt fogják felelni: ‘Mert elhagyták az Urat, Istenüket, aki kihozta atyáikat Egyiptom földjéről, s más isteneket követtek, imádtak és tiszteltek: azért hozta rájuk az Úr mindezt a rosszat.’«
Salamon uralkodása Amikor aztán elmúlt a húsz esztendő és Salamon felépítette a két házat, vagyis az Úr házát s a király házát, (miközben Hírám, Tírusz királya adott Salamonnak cédrus- és fenyőfát, meg aranyat, amennyi csak kellett), akkor Salamon húsz várost adott Hírámnak Galilea földjén. Hírám el is ment Tíruszból, hogy megnézze a városokat, amelyeket Salamon neki adott, de nem tetszettek neki 13és azt mondta: »Ezek azok a városok, amelyeket nekem adtál, testvér?« El is nevezte őket Kabulföldnek, mind a mai napig. Százhúsz talentum aranyat küldött ugyanis Hírám Salamon királynak.
15Ez volt azoknak a kiadásoknak az összege, amelyeket Salamon király az Úr házának, a maga házának, a Millónak, Jeruzsálem falainak, Heszernek, Megiddónak és Gézernek felépítésére fordított. A fáraó, Egyiptom királya ugyanis felment, s elfoglalta Gézert, s azt felgyújtotta tűzzel, a kánaániakat pedig, akik a várost lakták, megölte, s aztán odaadta a várost lányának, Salamon feleségének hozományul. Így tehát Salamon fölépíttette Gézert, továbbá Alsó-Béthoront és Baálátot és a Pusztaság földjén levő Palmírát és megerősíttetett minden falut, amely az övé volt, s amelynek nem voltak falai, s építtetett városokat a szekereknek és városokat a lovasoknak és mindenfélét, aminek építéséhez kedve volt Jeruzsálemben, s a Libanonon s birodalmának egész földjén. 20Azt az egész népet, amely megmaradt az amoriták, a hetiták, a periziták, a hivviták s a jebuziták közül, akik nem voltak Izrael fiai közül valók, ezeknek a fiait tudniillik, akik megmaradtak az országban, s akiket Izrael fiai nem tudtak kiirtani, Salamon robotosokká tette mind a mai napig. Izrael fiai közül azonban senkit sem vetett Salamon robotszolgaságra, hanem azok harcosok, az ő szolgái, főemberei, vezérei, szekereinek és lovainak felügyelői lettek. A főemberek, akik Salamon minden munkájának élén álltak, ötszázötvenen voltak; ezek alá tartozott a nép és ők intézkedtek a kirótt munkákban.
Amikor aztán a fáraó lánya felment a Dávid-városból a maga házába, amelyet Salamon neki építtetett, ő tüstént megépíttette a Millót.
25Esztendőnként háromszor pedig egészen elégő áldozatokat és békeáldozatokat mutatott be Salamon azon az oltáron, amelyet az Úrnak építtetett, s füstölőszert gyújtott az Úr előtt, miután elkészült a templom.
26Hajóhadat is létesített Salamon király Ecjon-Gáberben, amely Ejlát mellett, a Vörös-tenger partján, Edom földjén van. Ekkor Hírám elküldte hajós és tengerismerő szolgáit e hajóhadon Salamon szolgáival és azok eljutottak Ofírba, s hoztak onnan négyszázhúsz talentum aranyat, s elvitték Salamon királyhoz.
Jegyzetek
6,1 Salamon uralkodásának évei Kr. e. 961-931.
6,2 A templom egy hosszú, rácsos ablakokkal ellátott épület volt, kiegészítve egy előcsarnokkal, kamrákkal és oldalsó emeleti helyiségekkel. 1 könyök = kb. 50 cm.
6,23 A kerubok emberarcú szárnyas alakok (a szfinxhez hasonlóak), Isten jelenlétét jelezték. A ládát a két kerub közé, a szárnyaik alá tették (vö. 8,6).
7,1 A palota mélyebben feküdt, mint a templom. „A Libanoni faház” egy nagy terem volt, amely libanoni cédrusokból készült oszlopairól kapta a nevét. Nagyobb volt, mint a templom, és Izajás idejében fegyverraktárnak használták (Iz 22,8).
7,12 „Nagy udvar”-nak nevezték a térséget, ahol a palotaépületek álltak. A palotát a várostól fal választotta el.
7,21 Jákin és Boáz lehetséges jelentése: „adjon (az Úr) szilárdságot és erőt” (ti. a templomnak és a királyi háznak).
7,23 Az „érctenger” a papok mosakodására szolgált.
7,27 Egy eszköz leírása, amely az üst szállítására szolgált.
7,38 1 bát = kb. 40 liter.
7,46 Régészeti leletek igazolják, hogy a környék lakói már a honfoglalás előtt is értettek a fémfeldolgozáshoz.
8,2 Az ünnep a sátoros ünnep.
8,4 A pusztai vándorlás idejének hordozható Szent sátrát véglegesen felváltja a templom.
8,10 Vö. Kiv 40,34-35.
8,14 Salamon hangsúlyozza, hogy a templomépítés Isten akarata volt (vö. 2 Sám 7,1-13).
8,27 Későbbi kiegészítés.
8,31 Az imádság hét esetet sorol fel, amikor Isten az imádkozó számára jelenvaló lesz a templomban.
8,62 Vö. Lev 3,1-17. A feláldozott állatok száma jelképes.
8,65 „Hamat bejárója” Libanonban van. A templomszentelés és a sátoros ünnep hét-hét napja összesen egy 14 napos ünnepet tett ki.
9,8 A sziszegés a gúny és megvetés kifejezése volt.
9,13 Kabul jelentése: „mint száraz fa”; Akkótól keletre fekszik. A 2 Krón 8,2 szépíti a történteket: Salamon 20 várost kapott Hírámtól.
9,15 Vö. 2 Sám 5,9.
9,20 Későbbi kiegészítés, amely szerint Salamon csak idegeneket kényszerített robotmunkára.
9,25 A három alkalom a három nagy ünnep volt (2 Krón 8,13). Ilyen alkalmakkor a király feltehetően csak az áldozat költségeit fedezte, amelyet aztán a papok mutattak be.
9,26 Ofír vagy Arábia déli részén, vagy a szemközti afrikai partokon lehetett. 1 talentum = kb. 41 kg.