42
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
(Máté 12,17-21;3,16.17)
Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.
(Ésa 52,6; Jer 29,10;44,28)
Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.
(Ésa 69,1;50,4)
Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.
(Ésa 51,5)
Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
(Csel 17,25)
Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
(Ésa 49,6; Jer 50,5; Luk 2,32)
Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.
(Luk 4,48; Ésa 47,5;49,9)