39
Abban az időben levelet és ajándékot küldött a babilóniai király, Meródák Baladán, Baladán fia, Ezékiás királyhoz, mert hallotta, hogy beteg volt és meggyógyult.
(Ezék 36,22.23; Ésa 48,9.11; Zsolt 115,1.2.5Móz;32,26.27)
És örvende rajtok Ezékiás, és megmutatá nékik tárházát, az ezüstöt, az aranyat, a fűszereket, a drága kenetet, s egész fegyvertárát, és mindent, a mi kincsei közt található volt. Semmi nem volt, a mit meg nem mutatott volna nékik Ezékiás házában és egész birodalmában.
És eljött Ésaiás, a próféta, Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit szólának ez emberek, és honnan jöttek te hozzád? És monda Ezékiás: Messze földről jöttek hozzám, Bábelből.
(Róm 3,4; Ésa 51,2)
És monda: Mit látának házadban? És monda Ezékiás: Mindent láttak, a mi csak házamban van, semmi nincs, a mit meg nem mutattam volna nékik kincseim közül.
(Dán 3,4-7.31; Ésa 40,4;59,19;60,2)
És monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld a seregek Urának beszédét:
(Ésa 41,8)
Ímé napok jőnek, és elvitetik, valami házadban van, és a mit csak e mai napig gyűjtöttek eleid, Bábelbe; nem marad semmi meg, ezt mondja az Úr!
(Ésa 43,5.6; Jer 30,10)
És fiaid közül, a kik tőled származnak, a kiket te nemzesz, el fognak hurczolni, és lesznek komornyikok Bábel királyának palotájában.
(Ésa 35,7; Jóel 2,28; Ezék 34,26; Malak 3,10; Ján 7,38)
Akkor monda Ezékiás Ésaiásnak: Jóságos az Úrnak beszéde, a melyet te szóltál! és monda: Csak napjaimban legyen béke és állandóság!
(Ésa 65,17)
40
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
(Jel 13,16)
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
(Ésa 41,4; Jel 1,8-17)
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
(Máté 3,3)
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
(Ésa 41,27.5Móz;4,35.39.1Kir;8,32.60)
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
(Ésa 52,10; Luk 3,6)
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.
(Jób 14,1; Zsolt 95,5.6;103,15.1Pét;1,24.25; Jak 1,10.11)
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
(Jer 10,3.4)
Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
(Ezék 3,17)
Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.
(Zak 9,9; Máté 21,5; Ésa 62,2)
Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
(Ésa 66,12; Ezék 34,12-16; Ján 10,11.1Móz;33,13.4Móz;11,12)
Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?
(Jób 26,10-13;38,5-10; Péld 30,4)
Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa?
(Róm 11,34; Jób 11,7;28,12.21-28.1Kor;2,16)
Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?
Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra.
(Ésa 66,1; Zsolt 50,8)
Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.
(Ésa,40 15. Dán. 4,32. Jer. 16,16.)
És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?
(Csel 17,29; Zsolt 89,7; Jer 51,15-19)
A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;
A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.
(Jer 10,3-5)
Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
(Ésa 26,8-24)
Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;
(Zsolt 104,2;113,5.6; Zak 12,1)
Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
(Jób 12,17.24; Dán 2,21)
Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el:
(Ésa,40 7. 8. Jób. 8,16-18.)
Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.
(2Krón 22,23; Jób 12,10)
Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
(1Móz 1,3-18; Zsolt 147,4.5; Jób 38,31-37)
Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
(Ésa 27,8.9;49,14-16; Jób 27,2)
Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
(Zsolt 90,2; Róm 11,33.34)
Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
(Zsolt 68,10; Máté 11,28)
Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!
(Zsolt 103,5.2Sám;1,23)
1
És lőn a harminczadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat.
(Jer 44,17.18)
A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin király fogságba vitelének).
(2Kir 24,8-16)
Valójában lőn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lőn ott rajta az Úrnak keze.
(Ezék 9,10)
És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, a mely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből.
(Ezék 5,11;Jer 11,11; Siral 3,8)
És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala,
(Ezék,1 10.)
És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya mindenikőjöknek;
(Jel 4,6.7.8)
És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe.
(1Kir 8,11;Ezék,1 2.)
Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjöknek orczái és szárnyai.
(Ezék 10,8)
Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orczája irányában megy vala.
(1Kir 6,27)
És orczájok formája vala emberi orcza, továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelől, és bika-orcza mind a négynek balfelől, és sas-orcza mind a négynek hátul;
(Ezék 10,14; Jel 4,7)
És ezek az ő orczáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettő pedig fedezé testöket.
(Ésa 6,2)
És mindenik az ő orczája irányában megy vala, a hová a lélek vala menendő, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban.
És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égő üszög, a mely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tűznek fényessége vala, és a tűzből villámlás jöve ki.
(Ésa 6,6; Jel 8,5)
És a lelkes állatok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás czikázása.
(Ezék 5,11;14,15)
És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett mind az ő négy orczájok felől.
(Ezék,1 10. Ezék 10,9.)
A kerekek mintha tarsiskőből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna;
(Ezék 10,9)
Jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban;
(Ezék 9,3.16)
És talpaik magasak valának és félelmesek, és e talpak rakva valának szemekkel köröskörül mind a négynél.
(Ezék 10,12; Jel 4,6)
És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földről, fölemelkednek vala a kerekek is.
(Ezék,1 18. 2 Móz. 25,18. 22.)
A hová a lélek vala menendő, mennek vala, a hová tudniillik a lélek vala menendő, és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.
(Ezék,1 12.)
Ha azok mentek, ezek is mennek vala, és ha azok álltak, ezek is állnak vala, és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.
(Zsolt 62,1; Dán 4,27)
És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett.
(2Móz 24,10; Jób 37,17; Jel 4,6)
És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala amonnan az ő testöket.
(Ezék,1 9. 11.)
És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat.
(Zsolt 29,3-9; Ezék 3,13)
És lőn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, és ők megállván, leeresztik vala szárnyaikat.
És a mennyezeten felül, a mely fejök felett vala, látszék mint valami zafirkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül;
(Ezék,1 22. 2 Móz. 24,10. Ésa. 6,1. Dán. 7,9. 13. 14. 1 Móz. 1,26.)
És látám izzó érczként ragyogni, a melyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte,
(Ezék 8,2)
Mint a milyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát.
(1Móz 9,12-17; Jel 4,3.4Móz;12,8)
A ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek.
Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!
(1Pét 4,17.18)