Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
39 Abban az időben levelet és ajándékot küldött a babilóniai király, Meródák Baladán, Baladán fia, Ezékiás királyhoz, mert hallotta, hogy beteg volt és meggyógyult. (Ezék 36,22.23; Ésa 48,9.11; Zsolt 115,1.2.5Móz;32,26.27) És örvende rajtok Ezékiás, és megmutatá nékik tárházát, az ezüstöt, az aranyat, a fűszereket, a drága kenetet, s egész fegyvertárát, és mindent, a mi kincsei közt található volt. Semmi nem volt, a mit meg nem mutatott volna nékik Ezékiás házában és egész birodalmában. És eljött Ésaiás, a próféta, Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit szólának ez emberek, és honnan jöttek te hozzád? És monda Ezékiás: Messze földről jöttek hozzám, Bábelből. (Róm 3,4; Ésa 51,2) És monda: Mit látának házadban? És monda Ezékiás: Mindent láttak, a mi csak házamban van, semmi nincs, a mit meg nem mutattam volna nékik kincseim közül. (Dán 3,4-7.31; Ésa 40,4;59,19;60,2) És monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld a seregek Urának beszédét: (Ésa 41,8) Ímé napok jőnek, és elvitetik, valami házadban van, és a mit csak e mai napig gyűjtöttek eleid, Bábelbe; nem marad semmi meg, ezt mondja az Úr! (Ésa 43,5.6; Jer 30,10) És fiaid közül, a kik tőled származnak, a kiket te nemzesz, el fognak hurczolni, és lesznek komornyikok Bábel királyának palotájában. (Ésa 35,7; Jóel 2,28; Ezék 34,26; Malak 3,10; Ján 7,38) Akkor monda Ezékiás Ésaiásnak: Jóságos az Úrnak beszéde, a melyet te szóltál! és monda: Csak napjaimban legyen béke és állandóság! (Ésa 65,17) 40 Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! (Jel 13,16) Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. (Ésa 41,4; Jel 1,8-17) Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! (Máté 3,3) Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. (Ésa 41,27.5Móz;4,35.39.1Kir;8,32.60) És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. (Ésa 52,10; Luk 3,6) Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. (Jób 14,1; Zsolt 95,5.6;103,15.1Pét;1,24.25; Jak 1,10.11) Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! (Jer 10,3.4) Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! (Ezék 3,17) Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. (Zak 9,9; Máté 21,5; Ésa 62,2) Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti. (Ésa 66,12; Ezék 34,12-16; Ján 10,11.1Móz;33,13.4Móz;11,12) Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe? (Jób 26,10-13;38,5-10; Péld 30,4) Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? (Róm 11,34; Jób 11,7;28,12.21-28.1Kor;2,16) Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára? Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra. (Ésa 66,1; Zsolt 50,8) Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja. (Ésa,40 15. Dán. 4,32. Jer. 16,16.) És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla? (Csel 17,29; Zsolt 89,7; Jer 51,15-19) A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá; A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz. (Jer 10,3-5) Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait? (Ésa 26,8-24) Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; (Zsolt 104,2;113,5.6; Zak 12,1) Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja; (Jób 12,17.24; Dán 2,21) Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el: (Ésa,40 7. 8. Jób. 8,16-18.) Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. (2Krón 22,23; Jób 12,10) Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen. (1Móz 1,3-18; Zsolt 147,4.5; Jób 38,31-37) Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! (Ésa 27,8.9;49,14-16; Jób 27,2) Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! (Zsolt 90,2; Róm 11,33.34) Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. (Zsolt 68,10; Máté 11,28) Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! (Zsolt 103,5.2Sám;1,23)

1 És lőn a harminczadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat. (Jer 44,17.18) A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin király fogságba vitelének). (2Kir 24,8-16) Valójában lőn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lőn ott rajta az Úrnak keze. (Ezék 9,10) És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, a mely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből. (Ezék 5,11;Jer 11,11; Siral 3,8) És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala, (Ezék,1 10.) És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya mindenikőjöknek; (Jel 4,6.7.8) És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe. (1Kir 8,11;Ezék,1 2.) Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjöknek orczái és szárnyai. (Ezék 10,8) Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orczája irányában megy vala. (1Kir 6,27) És orczájok formája vala emberi orcza, továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelől, és bika-orcza mind a négynek balfelől, és sas-orcza mind a négynek hátul; (Ezék 10,14; Jel 4,7) És ezek az ő orczáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettő pedig fedezé testöket. (Ésa 6,2) És mindenik az ő orczája irányában megy vala, a hová a lélek vala menendő, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban. És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égő üszög, a mely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tűznek fényessége vala, és a tűzből villámlás jöve ki. (Ésa 6,6; Jel 8,5) És a lelkes állatok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás czikázása. (Ezék 5,11;14,15) És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett mind az ő négy orczájok felől. (Ezék,1 10. Ezék 10,9.) A kerekek mintha tarsiskőből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna; (Ezék 10,9) Jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban; (Ezék 9,3.16) És talpaik magasak valának és félelmesek, és e talpak rakva valának szemekkel köröskörül mind a négynél. (Ezék 10,12; Jel 4,6) És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földről, fölemelkednek vala a kerekek is. (Ezék,1 18. 2 Móz. 25,18. 22.) A hová a lélek vala menendő, mennek vala, a hová tudniillik a lélek vala menendő, és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben. (Ezék,1 12.) Ha azok mentek, ezek is mennek vala, és ha azok álltak, ezek is állnak vala, és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben. (Zsolt 62,1; Dán 4,27) És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett. (2Móz 24,10; Jób 37,17; Jel 4,6) És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala amonnan az ő testöket. (Ezék,1 9. 11.) És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat. (Zsolt 29,3-9; Ezék 3,13) És lőn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, és ők megállván, leeresztik vala szárnyaikat. És a mennyezeten felül, a mely fejök felett vala, látszék mint valami zafirkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül; (Ezék,1 22. 2 Móz. 24,10. Ésa. 6,1. Dán. 7,9. 13. 14. 1 Móz. 1,26.) És látám izzó érczként ragyogni, a melyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte, (Ezék 8,2) Mint a milyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát. (1Móz 9,12-17; Jel 4,3.4Móz;12,8)

A ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek. Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs. Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös! (1Pét 4,17.18)