3
Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, a kinek egy lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?
(1Móz 2,7; Zsolt 104,29.30;118,8.9;146,4)
Mert ímé az Úr, a seregeknek Ura elveszi Jeruzsálemből és Júdából a támaszt és a táplálót, a kenyérnek minden erejét és a víznek minden erejét;
(3Móz 26,26)
Az erőst és hadakozót, birót és prófétát, jóst és öreget;
(Siral 2,9.20; Ezék 4,16;5,16)
Az ötvenedes hadnagyot, a tisztes embert, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értőt;
És adok nékik gyerkőczöket fejedelmekül, és gyermekek uralkodnak rajtok.
(Préd 10,3)
És nyomorba jut a nép; egyik a másik ellen, ki-ki az ő társa ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen;
(Ján 12,35)
És ha valaki megragadja atyja nemzetségéből való rokonát, mondván: Néked ruhád van, légy fejedelmünk és e romlás kezed alatt legyen:
(Ésa 8,20; Máté 4,13-16)
Ez ama napon így fog felkiáltani: Nem leszek sebkötöző, házamban is nincsen kenyér és nincs ruha; ne tegyetek engem e nép fejedelmévé!
(Ésa 42,1-7;26,19;60,1)
Mert megromlott Jeruzsálem, és Júda elesett, mert nyelvök és cselekedeteik az Úr ellen vannak, hogy az Ő dicsőséges szemeit ingereljék.
(Zsolt 126,3;4,8;68,13;119,162)
Arczuk tekintete tesz ellenök bizonyságot, bűneikkel Sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelköknek! mert magok szereztek magoknak gonoszt.
(1Móz 18,20; Hós 7,10)
Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen dolga, mert cselekedeteik gyümölcsével élnek.
(Zsolt 37,37-40;58,12)
Jaj a gonosznak, gonoszul lesz dolga, mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki.
(Róm 2,6-9)
Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! a te vezéreid hitetők, és ösvényidnek útját elrejtik előled.
(Máté 9,16;23,13; Ésa 9,16)
Előálla perelni az Úr, és itt áll ítélni népeket.
Az Úr törvénybe megy népe véneivel és fejedelmivel: Hiszen ti lelegeltétek a szőlőt, szegénytől rablott marha van házaitokban:
(Ésa 5,1.7)
Mi dolog, hogy népemet összezúzzátok, és a szegények orczáját összetöritek? ezt mondja az Úr, a seregeknek Ura.
(Ésa 41,16;37,29; Jer 15,7; Ezék 5,2)
És szól az Úr: Mivel Sion leányai felfuvalkodtak, és felemelt nyakkal járnak, szemeikkel pillognak, és aprókat lépve járnak, és lábokkal nagy zengést bongást szereznek:
(2Kir 16,9)
Megkopaszítja az Úr Sion leányainak fejtetőjét, és az ő szemérmöket megmezteleníti.
(2Kir 15,29; Ésa 5,25)
Ama napon eltávolítja az Úr az ő lábaik zengő ékességét, a napocskákat és holdacskákat,
(Jer 5,3)
A fülönfüggőket, a karpereczeket és a fátyolokat,
(Ésa 3,3.4)
A pártákat, a láblánczokat, az öveket, a jóillattartókat és az ereklyéket,
(Jel 19,18-20)
A gyűrűket és az orrpereczeket,
(Ésa 3,13; Jer 6,14; Máté 23,13)
Az ünneplő ruhákat, a palástokat, a nagy kendőket és az erszényeket,
(4Móz 23,19)
A tükröket, a gyolcsingeket, a főkötőket és a keczeléket:
(Ésa 47,14; Máté 3,12)
És lesz a balzsamillat helyén büdösség, az öv helyén kötél, és a felfodrozott haj helyén kopaszság, a szép köpenynek helyén zsákruha, és a szépség helyén homlokra sütött bélyeg.
(Ésa 13,9.10;Jer 16,6.9)
Férfiaid fegyver által hullnak el, és vitézeid harczban:
(Jer 19,9)
És sírnak és gyászolnak kapui, és ő elpusztíttatván, a földön ül;
(Siral 1,1.2;2,1-4)
És megragad hét asszony egy férfit ama napon, mondván: A magunk kenyerét eszszük és a mi ruhánkba öltözködünk, csak hadd neveztessünk a te nevedről, és vedd le rólunk gyalázatunkat!
(1Móz 12,17;46,20;30,23; Ésa 54,4.1Sám;1,6)
4
És ama napon az Úrnak csemetéje ékes és dicsőséges lészen, és a földnek gyümölcse nagyságos és díszes Izráel maradékának.
(Zak 6,12.13; Jer 23,5;33,15;Zak 3,8)
És lészen, hogy a ki Sionban meghagyatik, és Jeruzsálemben megmarad, szentnek mondatik, minden, valaki Jeruzsálemben az élők közé beiratott.
(Ésa 52,1)
Ha elmosta az Úr Sion leányainak undokságát, és Jeruzsálem vérét eltisztítá belőle az ítélet lelkével, a megégetés lelkével:
(Ésa 1,25-27;27,9)
Akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhőt és ködöt, s lángoló tűznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsőségen oltalma lészen;
(2Móz 13,21; Zak 12,3.9)
És sátor lészen árnyékul nappal a hőség ellen, s oltalom és rejtek szélvész és eső elől. 5
Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen;
(Jer 2,21; Máté 21,33; Luk 20,9)
Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett!
Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között!
(2Kir 18,34.35;17,6;16,9)
Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!
(Ésa 36,18.19)
Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék;
(Zsolt 80,13.14)
És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak!
(Ésa 10,7; Jer 50,18)
A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!
(Jer 31,20)
Jaj azoknak, a kik a házhoz házat ragasztanak, és mezőt foglalnak a mezőkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön!
(Mik 2,2)
Hallásomra megesküdt a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkül,
(Ésa 10,5.6;45,9;64,8; Róm 9,20.21)
Mert tíz hold szőlő egy báth bort ereszt, és egy hómer mag egy efát terem.
Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket:
(Péld 23,29.30)
És czitera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedetét.
(Zsolt 28,5; Ámós 6,5.6.9)
Ezért fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és főemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg;
(Zsolt 85,12)
Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népem főemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezői;
És porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és a nagyok szemei megaláztatnak.
(Ésa 2,11.17)
És felmagasztaltatik a seregeknek Ura az ítéletben, s a szent Isten megszenteli magát igazságban.
(Ésa 24,23)
És bárányok legelnek ott, mint legelőjükön, s a gazdagoknak romjain idegenek élnek!
Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bűnt mint szekeret köteleken;
(Hab 2,8; Náh 3,1)
A kik ezt mondják: siessen és tegye hamar munkáját, hogy lássuk, s közelítsen és jőjjön el Izráel Szentjének tanácsa, hogy tudjuk meg.
(2Pét 3,4)
Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
(2Móz 14,27.28; Bir 7,25; Ésa 9,4)
Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok előtt!
(Péld 3,7; Róm 12,16)
Jaj azoknak, a kik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében;
(Ésa 1,27)
A kik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük:
(Péld 17,15)
Ezért, mint a polyvát megemészti a tűznek nyelve, és az égő széna összeomlik: gyökerök megrothad, virágjok mint a por elszáll, mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izráel szentjének beszédét megútálták.
(Jób 18,16; Ámós 2,9; Malak 4,1)
Ezért gerjedt fel az Úrnak haragja népe ellen, és felemelé rá kezét, és megveri, hogy a hegyek megrendülnek, és holttestök szemétként fekszik az utczán. Mindezekkel haragja el nem mult, és keze még felemelve van.
(Ésa 9,11-16)
És zászlót emel a távoli népeknek, és süvölt a föld határán lakozóknak, és ímé hamarsággal könnyen eljőnek.
(Ésa 24,4.7)
Nem lesz köztük egy is elfáradott, sem tántorgó; nem szunnyad, és nem aluszik; derekának öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem;
Nyilai élesek, és minden ő kézívei felvonvák, lovai körme, miként a kova, és kerekei mint a forgószél;
(Zak 11,1.2; Ésa 37,36.2Kir;19,35)
Ordítása, mint az oroszláné, és ordít, mint az oroszlán-kölykök, és morog s prédát ragad s elviszi, és nincs, a ki elvegye tőle;
(Jer 2,15;4,7; Zsolt 74,4)
És rámordul ama napon, mint tenger mormolása; és ő a földre néz, de ímé ott sűrű sötétség; és a nap meghomályosodik a ráborult homályban!
(Ésa. 8,22. Ámós 8-10,)