99
Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld!
(2Móz 25,18-22)
Nagy az Úr a Sionon, és magasságos ő minden nép felett.
(Zsolt 132,13.14)
Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, - szent az!
(2Sám 6,2)
És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerősítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban.
Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő lábainak zsámolya elé; szent ő!
(Zsolt,99 1. Zsolt. 132,7.)
Mózes és Áron az ő papjaival, és Sámuel az ő nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá őket.
(2Móz 32,11-14; Jer 15,1)
Felhő-oszlopban szólt vala hozzájok; megőrizték az ő bizonyságtételét és rendeletét, a melyet adott vala nékik.
(4Móz 16,42-44)
Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad őket, kegyelmes Isten voltál hozzájok; de bosszúálló az ő hiábavalóságaik miatt.
(4Móz 14,12.19-33;20,12.23-28.5Móz;32,48-52)
Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk! 100
Hálaadó zsoltár.
Vígan énekelj az Úrnak te egész föld! Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal. (Zsolt 98,5.6) Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk. (2Sám 7,23.24) Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét! (Zsolt 50,23) Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége! (Zsolt 118,1-4) 101 Dávid zsoltára.
Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram! (2Sám 23,1) Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban. Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám. (Zsolt 26,5;119,113) A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek. (Zsolt 15,1.4) A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem. (Péld 6,16-19) Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem. (Zsolt 119,63) Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt. (Zsolt 15,1-5;26,4-6) Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt. (Péld 25,4.5)
Vígan énekelj az Úrnak te egész föld! Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal. (Zsolt 98,5.6) Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk. (2Sám 7,23.24) Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét! (Zsolt 50,23) Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége! (Zsolt 118,1-4) 101 Dávid zsoltára.
Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram! (2Sám 23,1) Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban. Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám. (Zsolt 26,5;119,113) A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek. (Zsolt 15,1.4) A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem. (Péld 6,16-19) Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem. (Zsolt 119,63) Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt. (Zsolt 15,1-5;26,4-6) Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt. (Péld 25,4.5)