52
Az éneklőmesternek; Dávid tanítása;
Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.
(1Sám 21,7;22,9.10)
Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!
(Zsolt 50,15)
Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!
(Zsolt 12,4)
Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet.
Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela.
És látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt!
(Jer 49,4)
Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.
Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid előtt. 53
Az éneklőmesternek a mahalathra, Dávid tanítása.
(Zsolt 14,1-7)
Ezt mondta a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék.
Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
(Róm 3,10-13)
Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvőiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségül nem hívják?
(2Móz 12,29-31.41.45)
Ott félnek nagy félelemmel, a hol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, a kik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti őket.
(2Móz 14,21; Józs 3,16.17)
Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza az ő népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel! 54
Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása;
(2Móz 9,24.25)
Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?
(1Sám 23,19.20;26,1)
Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!
(Mik 6,4)
Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.
Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.
(Zsolt 49,5; Máté 13,35)
Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.
(5Móz 4,9)
Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket.
(Zsolt 145,4.5)
Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.
(5Móz 4,9)
Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.