140
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
(1Krón 25,1)
Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
(Zsolt 26,3)
A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.
(Zsolt,140 8. Zsolt 18,7.)
Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
(Róm 3,13; Jak 3,8)
Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
(Zsolt 7,16.17)
Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
(2Sám 7,9)
Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.
(Zsolt 141,5)
A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
(Zsolt 7,16.17)
Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
(Jób 20,26-28)
A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
(Jób 20,7.8)
Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
(Zsolt 9,3)
Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.
(Zsolt 92,13-16)
141
Dávid zsoltára.
Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged. Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen. (2Móz 30,7.9;Zsolt 134,2) Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását! (Zsolt 39,2) Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből! (Zsolt 119,36) Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban. (Péld 10,20) Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek. Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában. (Zsolt 88,6.7; Ésa 27,19) De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet! (Zsolt 123,2) Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól! (Zsolt 140,6) Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek! (Zsolt 7,17)
Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged. Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen. (2Móz 30,7.9;Zsolt 134,2) Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását! (Zsolt 39,2) Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből! (Zsolt 119,36) Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban. (Péld 10,20) Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek. Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában. (Zsolt 88,6.7; Ésa 27,19) De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet! (Zsolt 123,2) Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól! (Zsolt 140,6) Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek! (Zsolt 7,17)