22
És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
(Márk 15,6-15; Luk 23,13-25; Ján 18,39;19,1)
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
(Luk 14,16-24)
És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
(Mát,22 23. Mát 24,45-47. Luk. 16,10.)
Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
(Ján 11,47.48)
De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
(Mát,22 21.)
A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
(1Móz 1,27)
Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
(1Móz 2,24)
Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
(Mát 13,47.21.43)
És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
(5Móz 21,6)
Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
(Mát 13,12; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26)
És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
(Mát 8,12)
Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
(Mát 8,12)
Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
(Róm 14,10)
Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
(Márk 12,13-17; Luk 20,20-26)
És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
(Márk 3,6)
Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
(Ésa 58,7)
Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
(Márk 15,21; Luk 23,26)
Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
(Márk 15,22-32; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27)
És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
(Zsolt 69,22)
Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
(Róm 13,7)
És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
(Péld 19,17; Zsid 2,11)
Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,
(Márk 12,18-27; Luk 20,27-40;Csel 23,6.8)
Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
(5Móz 25,5.6)
Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
(Zsolt 22,8)
Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
(Mát 26,61; Ján 2,19)
Legutoljára pedig az asszony is meghala.
A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
(Ján 5,29)
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
(Zsolt 22,9)
Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
(Márk 14,1.2; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57;Mát 20,18)
A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
(Márk 15,33-39; Luk 23,44-48; Ján 19,28-30)
Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
(2Móz 3,6)
És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
(Mát 9,31; Mát 20,17-19; Luk 18,31-34)
A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
(Zsolt 69,22)
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
(Márk 12,28-31)
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
(Márk 15,37; Luk 23,46; Ján 19,30)
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
(5Móz 6,5)
Ez az első és nagy parancsolat.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
(3Móz 19,18)
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
(Mát 7,12; Róm 13,10; Gal 5,14)
Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
(Márk 15,40.41; Luk 23,49; Ján 19,25)
Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
(Márk 12,35-37; Luk 20,41-44)
Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
(Ján 11,57;Zak 11,12)
Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
(Zsolt 110,1; Mát 26,64)
Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
(Márk 14,12-16; Luk 22,7-13;2Móz 12,18-20)
És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.
(Ésa 53,9)
23
Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak,
(Márk 12,38-40; Luk 11,39-52;20,45-47)
Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:
(Márk 14,17-26; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26)
Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.
(Malak 2,7.8)
Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni.
(Luk 11,46)
Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét;
(2Móz 13,9.4Móz;15,38-39.5Móz;11,13-22; Mát 6,1)
És szeretik a lakomákon a főhelyet, és a gyülekezetekben az elölűlést.
(Márk 12,38.40; Luk 11,43)
És a piaczokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják őket: Mester, Mester!
(Márk 16,1-10; Luk 24,1-10; Ján 20,1-18)
Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.
(1Kor 11,23-25)
Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van.
(Csel 1,10)
Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.
(2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11)
Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.
(Mát 20,26.27)
Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
(Péld 29,23; Jób 22,29; Ésa 21,31; Luk 14,11;18,14.1Pét;5,5)
De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.
(Luk 11,52)
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek.
(Márk 12,40; Luk 20,47)
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál.
Jaj néktek vak vezérek, a kik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az.
(Mát 15,14)
Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, a mely szentté teszi az aranyat?
(Mát,23 56.)
És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, tartozik az.
(Márk 14,32-42; Luk 22,39-46; Ján 18,1.2)
Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é vagy az oltár, a mely szentté teszi az ajándékot?
(2Móz 29,37)
A ki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, a mik azon vannak.
(Ján 12,27)
És a ki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, a ki abban lakozik.
(Zsid 5,8;Ján 18,11)
És a ki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül.
(Mát 5,34)
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.
(3Móz 27,30; Luk 11,42;Mik 6,8)
Vak vezérek, a kik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.
(Mát 11,27; Eféz 1,20-22)
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel.
(Luk 11,39)
Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.
(2Kor 12,8)
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák.
(Csel 23,3)
Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.
(Malak 3,1; Mát 11,10)
Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit.
(Luk 11,47)
És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében.
(Mát 17,20;21,24; Luk 17,6)
Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat.
(Luk 11,48; Csel 7,52)
Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét!
(Mát 5,23)
Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?
(Mát 3,7)
Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök.
(Mát 13,52)
Hogy reátok szálljon minden igaz vér, a mely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek.
(2Krón 24,20.21;1Móz 4,8)
Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre.
Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.
(Luk 13,34.35)
Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok.
(1Kir 9,7.8; Luk 13,35)
Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!
(Luk 13,35;Mát 21,9; Zsolt 118,26)
24
És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
(Márk 13,1-37; Luk 21,5-36)
Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
(Márk 13,2; Luk 19,44;21,6)
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
(Ján 2,19-21)
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
(Mát,24 24. Csel. 5,36. 37. 1 Ján. 2,18.)
Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
(Mát 27,12)
Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
(Mát 24,30)
Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
(Ján 10,33)
Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
(Mát 10,17.22; Ján 16,2)
És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
(Ésa 50,6)
És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
(Mát 7,15.1Ján;4,1)
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
(2Thess 2,10.2Tim;3,1-5)
De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
(Mát 10,22)
És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
(Mát 28,19;Mát 10,18)
Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
(Dán 9,26.27;12,11)
Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
(Luk 17,31)
És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
(Mát,24 34.)
Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
(Márk 15,1; Luk 22,66; Ján 18,28)
Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
(Csel 1,12)
Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
(Dán 12,1)
És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
(Márk 13,21; Luk 17,23)
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
(Mát,24 5. 11.)
Ímé eleve megmondottam néktek.
Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
(Csel 1,19)
Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
(Luk 17,23.24)
Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.
(Jób 39,30; Hab 1,8; Luk 17,37)
Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.
(Ésa 13,6.10; Jóel 3,15.2Pét;3,10)
És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.
(Mát 25,31;26,64; Márk 13,26;14,62; Jel 1,7;19,11;Dán 7,13.14)
És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.
(1Kor 15,52.1Thess;4,16; Jel 8,12)
A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
(Márk 13,28; Luk 21,29)
Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
(Márk 15,6-15; Luk 23,13-25; Ján 18,39;19,1)
Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.
(1Sám 15,22)
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
(Mát 5,18; Luk 21,33)
Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.
(1Thess 5,2)
A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
(1Móz 6,11-13; Luk 17,26.27)
Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
(Ésa 43,25)
Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
(Luk 17,35.36)
Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
(Mát 23,14; Luk 20,47)
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
(Mát 25,13; Luk 12,39-46)
Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
(Csel 5,28)
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
(Mát 25,13; Márk 13,33; Luk 12,40; Jel 16,15)
Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
(Luk 12,42-46)
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
(Luk 12,37)
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
(Mát 25,21.23)
Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
(Préd 8,11)
És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
(Mát 9,13)
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
(Márk 15,21; Luk 23,26)
És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
(Mát 8,12)
Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki.
(Máté 25,40)
Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.
(Péld 13,24;20,30)
A nagy haragú ember büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled haragját.
Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.
(Péld 11,14.15.22)