Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
(Márk 12,13-17; Luk 20,20-26)
És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
(Márk 3,6)
Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
(Ésa 58,7)
Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
(Márk 15,21; Luk 23,26)
Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
(Márk 15,22-32; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27)
És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
(Zsolt 69,22)
Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
(Róm 13,7)
És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
(Péld 19,17; Zsid 2,11)