22
És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
(Márk 15,6-15; Luk 23,13-25; Ján 18,39;19,1)
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
(Luk 14,16-24)
És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
(Mát,22 23. Mát 24,45-47. Luk. 16,10.)
Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
(Ján 11,47.48)
De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
(Mát,22 21.)
A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
(1Móz 1,27)
Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
(1Móz 2,24)
Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
(Mát 13,47.21.43)
És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
(5Móz 21,6)