14
Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,
És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők.
(Márk 6,14.17-30; Luk 9,7-9)
Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.
(Mát 11,2)
Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned.
(3Móz 18,16)
De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.
(Mát 21,26)
Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek;
(Luk 14,16-24)
Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.
A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét.
És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.
És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.
(Mát 5,26)
És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.
(Mát 6,14.15)
És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.
(Mát 13,1.2)
És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból.
(Mát 13,47.21.43)
És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá.
(Mát 9,36)
Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.
(1Móz 1,27)
Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.
(1Móz 2,24)
Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.
(1Kor 7,10.11)
Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.
(5Móz 24,1)
És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
(Márk 12,13-17; Luk 20,20-26)
És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.
(2Kir 4,44)
A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.
(1Kor 7,7.17)
És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.
(Luk 6,12;9,18)
A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.
(Márk 10,13-16; Luk 18,15-17)
Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
(Mát 18,2.3)
És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
(Luk 24,37)
De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
(Márk 10,17-31; Luk 18,18-30)
Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.
(Luk 10,26-28)
Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
(2Móz 20,12-16)
De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
(3Móz 19,18)
Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?
(Mát 8,26)
És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
(Mát 6,20; Luk 12,33)
A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!
(Mát 10,26; Luk 8,17;12,2)
És általkelvén, eljutának Genezáret földére.
És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;
(Mát 7,2)
És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.
(Mát 9,21; Luk 6,19)
15
Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván:
Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.
(5Móz 4,2;Luk 11,38)
Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?
(Luk 22,30)
Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
(2Móz 20,12;21,17)
Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.
(Mát 20,16; Márk 10,31; Luk 13,30)
És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.
(Mát 21,33)
Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván:
(Ésa 29,13)
Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.
(Mát 7,12; Róm 13,10; Gal 5,14)
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:
(Márk 12,35-37; Luk 20,41-44)
Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.
(1Tim 4,4;Mát 12,34)
Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?
(Zsolt 110,1; Mát 26,64)
Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.
Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.
(Mát 23,24; Luk 6,39; Róm 2,19)
Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.
(Márk 12,38-40; Luk 11,39-52;20,45-47)
Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?
Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?
(Malak 2,7.8)
A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert.
(Luk 11,46)
Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.
(1Móz 8,21)
Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.
(Róm 9,16.21)
És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.
(Mát 19,30; Márk 10,31; Luk 13,30;Mát 22,14)
És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.
Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.
(Mát 16,21;17,22.23; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7)
Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
(Mát 10,6)
Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!
(Mát 10,2)
Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
(Mát 19,28)
Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.
(Mát 26,39; Ján 18,11;Márk 10,38; Luk 12,50)
Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva.
(Mát 8,10.13)
És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.
(Márk 7,31)
És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket,
(Márk 10,42-44; Luk 22,25-27)
Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét.
(Márk 7,37)
Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton.
(Mát 14,14; Márk 8,1-10)
És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?
(Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6)
És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány halunk.
(Márk 10,46-52; Luk 18,35-43)
És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.
És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
(Mát 5,34)
És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.
(3Móz 27,30; Luk 11,42;Mik 6,8)
A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
(Mát 9,18-26; Luk 8,41-56)
És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.
(Luk 11,39)
16
És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt.
(Mát 12,38)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég.
(Luk 12,54-56)
Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?
(Mát 11,4)
E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne.
(Mát 12,39.40)
És az ő tanítványai a tulsó partra menvén, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.
(Ésa 62,11; Zak 9,9)
Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától.
(Márk 8,15; Luk 12,1)
Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal.
(Luk 6,19)
Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?!
(Mát 6,30)
Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?
(Mát 14,17-21)
Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?
(Mát 15,34-38)
Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától!?
(Mát 10,52; Mát 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42)
Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától őrizkedjenek.
(Márk 11,11; Luk 19,45; Ján 2,14-16)
Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?
(Márk 8,27-30; Luk 9,18-21)
Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
(Mát 14,2;Mát 17,10)
Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
(Márk 13,1-37; Luk 21,5-36)
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
(Ján 6,6-9)
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
(Gal 1,15.16)
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
(Ján 1,42; Eféz 2,20)
És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.
(Mát 18,18)
Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus.
(Mát 17,9; Márk 8,30; Luk 9,21)
Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni.
(Mát 17,22;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7;Mát 12,40; Ján 2,19)
És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.
(Ján 7,15)
Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
(Márk 11,27-33; Luk 20,1-8; Ján 2,18)
Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
(Márk 8,34; Luk 9,23;Mát 10,38.39)
Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
(Mát 10,39; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25)
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?
(Márk 8,36; Luk 9,25)
Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.
(Róm 2,6)
Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, a míg meg nem látják az embernek Fiát eljőni az ő országában.
(Márk 9,1;Mát 10,23)
17
És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.
(Márk 9,2-13; Luk 9,28-36)
És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
(2Pét 1,16-18)
És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.
(Luk 18,14)
Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
(Luk 7,29)
Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.
(Mát 3,17)
És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.
(Csel 1,12)
Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!
(Dán 12,1)
Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.
És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.
(Mát 16,20)
És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
(Mát 11,14; Malak 4,5)
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;
De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.
(Mát 14,9.10)
Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.
(Luk 1,17)
És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte,
(Márk 9,14-29; Luk 9,37-42)
És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.
(Ésa 13,6.10; Jóel 3,15.2Pét;3,10)
És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.
(Dán 2,34.35.44.45)
Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem.
(5Móz 32,5)
És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.
(Márk 13,28; Luk 21,29)
Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?
(Mát 10,1)
Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.
(Mát 21,21; Márk 11,23; Luk 17,6)
Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.
(Mát 5,18; Luk 21,33)
Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;
(Mát 16,21;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33)
És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.
(1Móz 6,11-13; Luk 17,26.27)
Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?
(2Móz 30,13)
Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?
(Mát 14,13-21; Luk 9,11-17; Ján 6,1-13)
Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
(Luk 17,35.36)
De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.
(Mát 13,47.21.43)
A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.
(Péld,19 5.)
Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni a fejedelmeken.
(Péld 30,21.22)
Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.
(Péld 17,9)
Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jóakaratja.
(Péld 20,2;Péld 16,15)