És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.
(Mát 17,14-21; Luk 9,37-42)
És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt.
(Csel 26,27-29)
Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?
(Mát 22,41-46; Luk 20,41-44)
És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.
(Zsolt 110,1;2Sám 23,2)
És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
(Mát 27,1.2; Luk 26,66;23,1; Ján 18,28)
Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám.
(Mát 23,5-7; Luk 20,45-47)
És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.
És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.
(Mát 23,14; Luk 20,47)
És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.
(2Kir 12,9)
Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.
(Márk 11,23)
A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.
Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!
És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.
(Mát 24,1-42; Luk 21,5-36)
Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.
(Ján 11,48)
Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt?
Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.