3
És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember.
És lesik vala őt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák őt.
(Márk 11,23)
Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre.
Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.
(Ésa 8,14.15;Mát 12,24;13,54.57; Róm 9,33.1Pét;2,7.9)
Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik.
(Ján 11,33)
Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.
(Mát 22,16)
Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából,
És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének ő hozzá.
(Mát 4,25)
És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt.
(Mát 17,22.23; Luk 9,43-45)
Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék őt.
(Mát 14,22-36; Ján 6,15-21)
A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.
(Luk 4,41)
Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, hogy őt ki ne jelentsék.
(Mát 18,1-9; Luk 9,46-50)
Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.
(Máté 18,1; Luk 9,46;22,24)
És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni,
(Márk 10,44)
És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni:
(Márk 10,16)
Simont, a kinek Péter nevet ada;
(Márk 4,39)
És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;
(Luk 9,54)
És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,
És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta őt.
(Máté 12,30; Luk 9,50)
Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.
(Mát 10,42)
A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.
(Márk 5,27.28; Mát 14,36)
Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
(Mát 9,34;12,24-32; Luk 11,15-22)
Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiűzni?
(Ésa 66,24)
És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.
(Csel 4,6;Márk 1,13.57.63.80)
És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.
(Márk,3 44.)
És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
(Máté 5,29)
Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.
(Mát 12,29)
Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:
(3Móz 2,13)
De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;
(Mát 12,31.32; Luk 12,10)
Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.
(Márk,3 22.)
És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt.
(2Móz 20,12;21,17)
Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.
Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?
(5Móz 24,1; Mát 5,31.32)
Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.
Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.
(1Móz 1,27)
4
És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
(Mát 13,1.2)
És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:
Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.
(Mát 3,11;Csel 1,5;2,1-4)
És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.
(Mát 13,4-8; Luk 8,4-15)
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
(Mát 5,32; Luk 16,18)
Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
(Mát 19,13-15; Luk 18,15-17)
Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.
(Mát 3,16.17)
És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.
(Mát 18,3; Luk 18,17)
Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
(Máté 15,21-28)
Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
(1Kor 5,12)
Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.
(Ésa 6,9-10)
És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?
(2Móz 20,12-16)
A magvető az ígét hinti.
(Máté 13,19)
Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.
(Márk 8,34; Mát 10,38)
És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,
De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.
A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,
(Zsolt 62,11.1Tim;6,17)
De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.
(Márk 10,23-24)
A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.
(Márk 6,41; Ján 11,41)
És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?
(Mát 5,15; Luk 8,16;11,33)
Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
(Mát 10,26; Luk 8,17;12,2)
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
(1Móz 5,32)
És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.
(Mát 7,2)
Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.
(Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26)
És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
(Márk 9,31; Mát 20,17-19; Luk 18,31-34)
És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.
(Jak 5,7)
Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
(Máté 20,20-28)
És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?
(Luk 13,18)
A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,
(Mát 13,31.32; Luk 13,19)
És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
(Márk 14,36;Mát 20,22; Luk 12,50)
És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.
(5Móz 6,13)
Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.
(Máté 16,1-12)
Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.
(Mát 8,18-23)
Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
(Mát 20,25; Luk 22,25-27)
Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
(Mát 8,23-27; Luk 8,23-25)
Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
(Mát 16,6; Luk 12,1;Márk 3,6)
És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.
(Mát 4,11.13)
És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
(Márk 6,52)
És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?
20
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.
(5Móz 28,58; Péld 18,10)
Küldjön néked segítséget a szent helyről; és a Sionból támogasson téged.
Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égőáldozataidat találja kövéreknek. Szela.
Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.
(Zsolt 21,3)
Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk: teljesítse az Úr minden kérésedet!
(Zsolt 13,6.2Sám;8,1-5)
Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével.
(2Sám 5,12)
Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.
(1Sám 17,45; Zsolt 33,16;44,7.8)
Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk.
(Zsolt 79,4)
Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá.
(Jer 24,9)