Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
(Mát 27,45-54; Luk 23,44-48; Ján 19,28-30)
És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
(Zsolt 22,2)
Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
(2Móz 23,15)
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.
(4Móz 13,3.26.32.34;14,1.4.21.23;Márk,15 17.)
Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
(Mát 27,50; Luk 23,46; Ján 19,30)
És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
(Mát 10,37.38)
Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
(Márk 9,23; Mát 10,38; Márk 8,34)
Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
(Mát 27,55.56; Luk 23,49; Ján 19,25;Luk 8,2.3)
A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
(Mát 9,12.13)