És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.
(Mát 26,36-46; Luk 22,40-46; Ján 18,1.2)
És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;
(Ruth 4,18-22;1Móz 38,18.29.30)
És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
(Ján 12,27)
És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;
(Zsolt 103,11)
És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
(Márk 10,38)
Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
(Jak 4,17)
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.
(1Sám 2,5)
És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
(Ésa 41,8-10;54,5; Jer 31,3.20)
A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.
(1Móz 12,3;17,7;18,18)
Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
(Mát 10,34.35)
Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.
(5Móz 8,3)