1
A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának kezdete,
(Máté 15,21-28)
A mint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti a te útadat előtted;
(Malak 3,1; Mát 11,10)
Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az ő ösvényeit:
(Ésa 40,3)
Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára.
És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan ő általa a Jordán vizében, bűneikről vallást tévén.
János pedig teveszőrruhát és dereka körül bőrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala.
És prédikála, mondván: Utánam jő, a ki erősebb nálam, a kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíjját megoldjam.
Én vízzel kereszteltelek titeket, de ő Szent Lélekkel keresztel titeket.
És lőn azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelteték János által a Jordánban.
(Luk 2,51)
És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni, és a Lelket mint egy galambot ő reá leszállani;
(Márk 8,23)
És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.
(Mát 3,16.17; Luk 3,21.23)
És a Lélek azonnal elragadá őt a pusztába.
(Zsolt 99,3)
És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.
(Márk 1,43-45)
Minekutána pedig János tömlöczbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangyéliomát,
(Ésa 52,10)
És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban.
(Gal 4,4)
Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, a mint a tengerbe hálót vetének; mert halászok valának.
(Márk 6,34-44)
És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok.
(Mát 9,18-26; Luk 8,41-56)
És azonnal elhagyván az ő hálóikat, követék őt.
(1Móz 12,3;17,7;18,18)
És onnan egy kevéssé elébb menve, látá Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, a mint a hajóban azok is a hálókat kötözgetik vala.
És azonnal hívá őket. És ők atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének.
És bemenének Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala.
És elálmélkodának az ő tanításán; mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók.
(Mát 7,28.29)
Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta,
És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.
(Márk 5,7;Zsolt 16,10)
És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle.
(Luk 6,19)
És a tisztátalan lélek megszaggatá őt, és fenszóval kiáltva, kiméne belőle.
(Márk 9,26)
És mindnyájan elálmélkodának, annyira, hogy egymás között kérdezgeték, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?
És azonnal elméne az ő híre Galilea egész környékére.
És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt.
(Márk 10,52; Mát 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42)
A Simon napa pedig hideglelésben fekszik vala, és azonnal szólának néki felőle.
És ő odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nékik.
(Márk 6,52)
Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind ő hozzá vivék a betegeseket és az ördöngősöket;
(Zsolt 132,11.17; Jer 23,6)
És az egész város oda gyűlt vala az ajtó elé.
És meggyógyíta sokakat, a kik különféle betegségekben sínlődnek vala; és sok ördögöt kiűze, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy őt ismerék.
(Luk 4,41; Csel 16,17.18)
Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék.
(1Móz 3,15;12,3;22,15-18;28,14; Zsid 6,13)
Simon pedig és a vele lévők utána sietének;
(Luk 7,14)
És a mikor megtalálák őt, mondának néki: Mindenki téged keres.
(Márk 7,32.33; Ján 9,6)
És ő monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.
(1Pét 1,15)
És prédikál vala azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket űz vala.
(Mát 13,53-58; Luk 4,15-30)
És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén őt és leborulván előtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem.
(Ján 7,15)
Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté őt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg.
(Mát 16,13-28; Luk 9,18-27)
És a mint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tőle a poklosság és megtisztula.
(Márk 6,15)
És erősen megfenyegetvén, azonnal elküldé őt,
(Márk 3,12;7,36)
És monda néki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, a mit Mózes parancsolt, bizonyságul nékik.
(5Móz 14,2-32)
Az pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot, annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelől.
(Mát 10,1.9-15; Luk 9,1-6;Luk 10,1)
2
Napok mulva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van.
És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét.
(Ján 7,42)
És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala.
(Mát 10,11; Luk 10,7)
És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol Ő vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt.
(Mát 10,39;16,25; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25)
Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.
(Mát 16,26; Luk 9,25)
Valának pedig ott némely írástudók, a kik ott ülnek vala, szívökben így okoskodván:
(Jak 5,14-15)
Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?
(Ésa 43,25)
És Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?
(Mát 16,28; Luk 9,27)
Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj?
(Mát 17,1-13; Luk 9,28-36)
Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek:
Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza.
(3Móz 18,16)
Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!
És ismét kiméne a tenger mellé; és az egész sokaság megy vala ő hozzá, és ő tanítja vala őket.
És a mikor tovaméne, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, a ki a vámszedő helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala őt.
(Márk 1,11.2Pét;1,17)
És lőn, a mikor ő ennek házában asztalhoz üle, a vámszedők és bűnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan valának, és követék őt.
És a mikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik?
(Mát 9,11; Luk 15,2)
És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.
(Mát 9,13)
A János és a farizeusok tanítványai pedig bőjtölnek vala. Odamenének azért és mondának néki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai bőjtölnek, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?
Jézus pedig monda nékik: Avagy bőjtölhet-é a vőlegény násznépe, a míg velök van a vőlegény? A meddig a vőlegény velök van, nem bőjtölhetnek.
(Ésa 53,3)
De jőnek majd napok, a mikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak azokon a napokon.
(Mát 11,14;1Kir 19,2-20)
Senki sem varr pedig új posztóból foltot ó ruhára; máskülönben a mi azt kitoldaná, még kiszakít belőle, az új a régiből, és nagyobb szakadás lesz.
(Mát 9,16; Luk 5,36)
És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; különben az új bor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.
(Mát 9,17; Luk 5,37)
És lőn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az ő tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni.
(Luk 9,10)
Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért művelik azt szombatnapon, a mit nem szabad?
Ő pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszűkült és megéhezett vala társaival egybe?
Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár főpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is?
(1Sám 21,7;3Móz 24,9)
És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért.
(Mát 9,36)
Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.
(Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10; Mát 1,21)
11
Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!
(1Sám 16,19)
Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.
(Zsolt 37,14)
Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?
Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.
(Hab 2,20;Ésa 66,1)
Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.
(Zsolt 26,2.3;Zsolt 5,5)
Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!
(Ezék 38,22)
Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.
(5Móz 10,17;Zsolt 33,18)