17
És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.
(Márk 9,2-13; Luk 9,28-36)
És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
(2Pét 1,16-18)
És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.
(Luk 18,14)
Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
(Luk 7,29)
Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.
(Mát 3,17)
És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.
(Csel 1,12)
Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!
(Dán 12,1)
Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.
És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.
(Mát 16,20)
És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
(Mát 11,14; Malak 4,5)
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;
De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.
(Mát 14,9.10)
Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.
(Luk 1,17)