14
Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt.
(Mát 26,1-5; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57)
Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
(Malak 3,1;4,6; Mát 17,11-13)
Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére.
(Mát 26,6-13; Ján 12,1-8)
Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?
(Dán 8,16;9,21.27; Máté 18,10)
Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.
(1Tim 6,6-11)
Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem.
(Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10)
Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.
(5Móz 15,11)
Ő a mi tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre.
Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.
(Mát 3,10)
Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja.
(Mát 26,14-16; Luk 22,3-6)
Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal.
(Jak 2,15.16.1Ján;3,17.18)
És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
(Mát 26,17-19; Luk 22,7-13)
Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,
És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
(Jób 39,3; Zsolt 147,9)
És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.
(Mát 6,27)
Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
(Ésa 7,14;Mát 1,21)
Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.
(Ésa 9,6.7; Jer 23,5)
És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik.
(Mát 26,20-29; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26)
Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
(Mát 6,31-34; Jak 1,5-7)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba.
(Mát 1,20)
Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
(Mát 3,16.17)
És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
(1Kor 11,23-25)
És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
(Mát 1,16;13,55)
És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
(Mát 6,21)
Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.
(Eféz 6,14)
És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.
(Mát 24,44.46.47)
És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
(Mát 26,30-35; Luk 22,31-34.39;Zak 13,7)
De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.
(Márk 16,7)
Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
(Mát 24,43)
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
(Mát 26,34; Luk 22,34;Ján 13,38)
Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.
És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.
(Mát 26,36-46; Luk 22,40-46; Ján 18,1.2)
És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;
(Ruth 4,18-22;1Móz 38,18.29.30)
És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
(Ján 12,27)
És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;
(Zsolt 103,11)
És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
(Márk 10,38)
Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
(Jak 4,17)
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.
(1Sám 2,5)
És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
(Ésa 41,8-10;54,5; Jer 31,3.20)
A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.
(1Móz 12,3;17,7;18,18)
Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
(Mát 10,34.35)
Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.
(5Móz 8,3)
És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
(Mát 26,47-58; Luk 22,47-55; Ján 18,2-18)
Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.
(1Móz 17,12)
És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.
Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.
(5Móz 6,13)
De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
(Mát 5,25.26)
Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.
(Zsolt 91,11.12)
Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.
(5Móz 6,16)
Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.
De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.
(Mát 4,11.13)
És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.
Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.
(Zsolt 132,11.17; Jer 23,6)
A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala.
(Mát 26,59-68; Luk 22,63-71; Ján 18,19-24)
Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.
És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:
(1Móz 3,15;12,3;22,15-18;28,14; Zsid 6,13)
Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.
(Ján 2,19)
De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.
(Zsid 2,14.15)
Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?
(1Pét 1,15)
Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
(Márk 15,5; Ésa 53,7)
Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.
(Mát 3,1-3)
A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
(Zak 3,8;6,12; Malak 4,2)
Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.
(Ján 19,7)
És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt.
(Márk 3,1-3)
A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül;
(Mát 26,69-75; Luk 22,56-62; Ján 18,17.25-27)
És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!
(Márk 4,30)
Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.
(Mát 13,31.32; Márk 4,31)
A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.
(Ján 7,42)
Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló.
(Mát 7,29)
Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek.
(Márk 1,23.24)
És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.
(Márk,14 30.)
15
És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
(Mát 27,1.2; Luk 26,66;23,1; Ján 18,28)
És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
(Mát 27,11-30; Luk 23,2-25; Ján 18,29;19,16)
És erősen vádolják vala őt a főpapok.
(Mát 7,22.23)
Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
(Mát 8,14.15)
Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
(Márk 14,61; Ésa 53,7)
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
(Zsolt 103,20.21)
Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
(Márk 1,24.25;Mát 26,63.64)
És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
(Márk 1,35-38)
Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
(Ésa 61,1)
Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok.
(Ján 11,48)
A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
(Márk 19,42-44; Mát 23,37.38;Ján 11,47-53; Márk 19,47)
Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
(Mik 3,12; Márk 19,43.44;Márk 19,38; Mát 23,38.39)
És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!
(1Móz 17,12)
Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
(3Móz 12,4.6)
A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.
(2Móz 13,2;22,29.4Móz;3,45.47)
És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,
(3Móz 12,8)
És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.
Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
(Mát 27,31-56; Luk 23,26-49; Ján 19,16-30)
És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
(Mát 27,32; Luk 23,26;Róm 16,13)
És vivék őt a Golgotha nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
(Mát 27,33-44; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27)
És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.
(Zsolt 69,22)
És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
(Zsolt 22,19)
Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
(Ésa 42,6;49,6)
Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
(Mát 27,37; Luk 23,38; Ján 19,19)
Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
(Ésa 8,14.15;Mát 12,24;13,54.57; Róm 9,33.1Pét;2,7.9)
És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
(Ésa 53,12)
Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
(Márk 14,58)
Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
(Zsolt 32,5; Ésa 43,25)
A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
(Mát 27,45-54; Luk 23,44-48; Ján 19,28-30)
És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
(Zsolt 22,2)
Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
(2Móz 23,15)
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.
(4Móz 13,3.26.32.34;14,1.4.21.23;Márk,15 17.)
Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
(Mát 27,50; Luk 23,46; Ján 19,30)
És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
(Mát 10,37.38)
Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
(Márk 9,23; Mát 10,38; Márk 8,34)
Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
(Mát 27,55.56; Luk 23,49; Ján 19,25;Luk 8,2.3)
A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
(Mát 9,12.13)
És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,
(Mát 27,57-61; Luk 23,50-55; Ján 19,38-42)
Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
(Mát 9,14.15; Márk 2,18-20)
Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?
És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
(Mát 9,16; Márk 2,21)
Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.
(Csel 4,6;Márk 1,13.57.63.80)
16
Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt.
(Mát 28,1-8; Luk 24,1-12; Ján 20,1-10)
És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.
(Ésa 40,3.5)
És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?
(5Móz 23,25;Mát 12,1-5)
És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala.
(Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10)
És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.
(Mát 3,7-9)
Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék.
(3Móz 24,5-9)
De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek.
(Márk 14,28)
És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
(Mát 12,9-13; Márk 3,1-3)
Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből hét ördögöt űzött vala ki.
(Luk 8,2; Ján 20,11-18)
Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának és keseregnek és sírnak vala.
Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék.
Ezután pedig közülök kettőnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala.
(Luk 24,13-35)
Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.
Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének,
(Luk 24,36-49; Ján 20,19-23.1Kor;15,5)
És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.
(Mát 3,12)
A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.
Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.
(Csel 16,18;Csel 2,4.11;10,46)
Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
(Luk 10,19; Csel 28,3-6;Jak 5,14.15)
Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.
(Luk 24,50-53; Csel 1,4-11;Zsolt 110,1; Csel 7,55)
Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!
(Csel 14,3; Zsid 2,4)