1411 Két nappal a húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe előtt, a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg őt cselvetéssel. 22 „Ne az ünnepnapon, mondták, mert esetleg zavargás támadhat a nép között.”
Jézus Betániában.
33 Amikor Betániában a leprás Simon házában tartózkodott és éppen asztalnál ült, odalépett hozzá egy asszony. Alabástromedényben valódi drága illatos nárduszolajat hozott, és feltörve az alabástromedényt, tartalmát a fejére öntötte. 44 Néhányan bosszankodni kezdtek: „Mire való ez a pazarlás az illatszerrel? 55 Háromszáz dénárnál többért el lehetett volna adni és árát ki lehetett volna osztani a szegények között” – támadtak rá. 66 Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok békében! Mit bántjátok? Hiszen jót tett velem. 77 Szegények mindig lesznek veletek és tehettek velük jót, amikor csak akartok, én azonban nem leszek mindig veletek. 88 Ez azt tette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre. 99 Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett.”
Júdás eladja Mesterét.
1010 Ezután karióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt. 1111 Azok ennek hallatára igen megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki érte. Kereste tehát a kedvező alkalmat, hogy kiszolgáltassa nekik.
A húsvéti vacsora.
1212 Az első kovásztalan napon, amikor le szokták vágni a húsvéti bárányt, tanítványai megkérdezték: „Hová menjünk? Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?” 1313 Ő elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: „Menjetek a városba. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. 1414 Menjetek utána és ahova bemegy, ott mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? 1515 Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet. Ott készítsétek el.” 1616 A tanítványok elmentek és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. 1717 Amikor beesteledett, odajött a tizenkettővel. 1818 Asztalhoz ültek. Miközben ettek, Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, egy közületek, aki velem eszik, elárul engem.” 1919 Erre elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok?” 2020 De ő így válaszolt: „Egy tizenkettőtök közül, aki velem a tálba nyúl. 2121 Az Emberfia elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.”
Az eukarisztia alapítása.
2222 Étkezés közben kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” 2323 Azután fogta a kelyhet, hálát adott és nekik adta. Mindnyájan ittak belőle. 2424 Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok. 2525 Bizony mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában.”
Péter tagadásának megjövendölése.
2626 Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére. 2727 Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem (az éjjel). Az Írás ugyanis azt mondja: megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. 2828 De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában.” 2929 Péter azonban fogadkozni kezdett: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én ugyan nem.” 3030 Mire Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.”
Jézus szenvedése
3131 De Péter tovább fogadkozott: „Ha meg is kellene halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkoztak a többiek is.
Jézus halálfélelme.
3232 Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. „Üljetek le itt, amíg én imádkozom” – mondta tanítványainak. 3333 Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett. 3434 „Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok.” 3535 Kicsit tovább ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az óra. 3636 „Abba, Atyám, szólt, neked minden lehetséges: vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.” 3737 Akkor visszament, de alva találta őket. Erre rászólt Péterre: „Simon! Alszol? Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem? 3838 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.” 3939 Másodszor is elvonult és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 4040 Visszatérve megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Nem is tudták mit válaszoljanak neki. 4141 Amikor harmadszor is visszatért, így szólt hozzájuk: Aludjatok csak és nyugodjatok! 4242 Elég volt! Itt az óra! Az Emberfia most bűnösök kezére kerül. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem!”
Jézust elfogják.
4343 Még beszélt, amikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapok, az írástudók és a vének megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. 4444 Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizettel.” 4545 Amikor odaért, mindjárt Jézushoz lépett. „(Üdvözlégy,) Mester!”, szólt és megcsókolta. 4646 Erre kezet emeltek Jézusra és foglyul ejtették. 4747 A körülállók közül egy kirántotta kardját, rásújtott a főpap szolgájára és levágta fülét. 4848 Ezután Jézus így szólt hozzájuk: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. 4949 Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. Az Írásnak azonban be kell teljesednie.” 5050 Erre (a tanítványok) valamennyien elhagyták őt és elfutottak. 5151 Egy ifjú azonban követte. Csupasz testén nem volt egyéb egy lepelnél. 5252 Mikor el akarták fogni, otthagyta a leplet és meztelenül elfutott.
Jézus a főtanács előtt.
5353 Jézust a főpaphoz kísérték. Ott gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók. 5454 Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Ott leült a szolgák közé és a tűznél melegedett. 5555 A főpapok az egész főtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. 5656 Jóllehet többen hamisan tanúskodtak ellene, tanúságuk nem egyezett meg. 5757 Azután fölálltak még néhányan és ezt a hamis tanúságot tették ellene: 5858 „Mi hallottuk, hogy azt mondta: lerontom ezt a kézzel épített templomot és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz műve.” 5959 De ebben sem egyezett meg tanúságuk. 6060 Akkor a főpap a középre lépett és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” 6161 Ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) fia?” 6262 „Én vagyok”, felelte Jézus. „Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.” 6363 A főpap erre megszaggatta ruháját: „Mi szükségünk van még tanúkra? – kérdezte. 6464 Hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok egyhangúlag méltónak ítélték a halálra. 6565 Erre néhányan leköpdösték és arcát eltakarva ököllel ütötték: „Találd el, ki volt az!” – gúnyolták. Még a szolgák is arcul verték.
Péter tagadása.
6666 Miközben Péter kinn ült az udvaron, arra ment a főpap egyik cselédlánya. 6767 Látva, hogy Péter ott melegszik, szemügyre vette: „Te is a názáreti Jézussal voltál”, jegyezte meg. 6868 Ő azonban tagadta: „Nem tudom és nem is értem, mit beszélsz.” Amikor kiment az előcsarnokba, megszólalt a kakas. 6969 A cselédlány azonban észrevette őt és újból odaszólt a körülállókhoz: „Ez is közéjük tartozik.” Ő megint tagadta. 7070 Röviddel ezután az ottlévők megjegyezték: „De bizony, közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.” 7171 Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.” 7272 Tüstént megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” Erre sírva fakadt.
Jézus Pilátus előtt.
1511 Kora reggel a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész főtanács döntést hozott. Megkötözve elvezették Jézust és kiszolgáltatták Pilátusnak. 22 Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte. 33 A főpapok ekkor mindenféle vádat hoztak föl ellene. 44 Pilátus erre újra megkérdezte: „Nem válaszolsz semmit? Hallod, mi mindennel vádolnak.” 55 De Jézus nem válaszolt többé. Ez meglepte Pilátust. 66 Szokásban volt, hogy az ünnep napján szabadon bocsássa azt a foglyot, akit kértek. 77 Volt a börtönben más lázadókkal együtt egy Barabás nevű. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. 88 A nép ekkor eléje vonult és kérte a kegyet, amit máskor is meg szokott adni. 99 Pilátus megkérdezte tőlük: „Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?” 1010 Észrevette ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki neki. 1111 A főpapok azonban fölizgatták a népet, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. 1212 Pilátus ismét megkérdezte: „Mit tegyek tehát azzal, akit a zsidók királyának hívtok?” 1313 Azok újra kiabálni kezdtek: „Keresztre vele!” 1414 „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte Pilátus. Azok még erősebben kiáltoztak: „Keresztre vele!” 1515 Pilátus a nép kedvére akart tenni, ezért szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
Jézust tövissel megkoronázzák.
1616 A katonák a helytartóság belső udvarába vezették őt és összehívták az egész csapatot. 1717 Aztán bíborszínű ruhát adtak rá és tövisből font koronát tettek fejére. 1818 Majd így köszöntötték: „Üdvöz légy, zsidók királya!” 1919 Közben náddal a fejét verték, leköpdösték és térdet hajtva hódoltak előtte.
Jézust keresztre feszítik.
2020 Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. 2121 Kényszerítettek egy arra menőt, cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki éppen a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. 2222 Majd kivezették arra a helyre, melynek Golgota, azaz Koponyahely a neve. 2323 Ott mirhával kevert bort kínáltak neki, de nem fogadta el. 2424 Azután keresztre feszítették és megosztoztak ruháin sorsvetéssel döntve el, kire mi jusson. 2525 A harmadik óra volt, amikor megfeszítették. 2626 Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: „A zsidók királya.” 2727 Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, másikat baljára. 2828 Így beteljesedett az Írás szava: „És gonosztevőként bántak vele.” 2929 A járókelők káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: „Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, 3030 szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztről!” 3131 Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. „Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. 3232 A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk”, mondogatták egymásnak. Ugyanígy szidalmazták azok is, akik vele együtt voltak megfeszítve.
Jézus halála.
3333 A hatodik órában sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. 3434 Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éloi, Éloi, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” 3535 Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.” 3636 Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa” – mondta. 3737 Ekkor Jézus hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. 3838 Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig. 3939 Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogyan lehelte ki a lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” 4040 Messziről több asszony figyelte a történteket. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, a fiatalabb Jakab és József anyja, meg Szalómé, 4141 akik már Galileában is kísérték őt és gondját viselték. Rajtuk kívül még sok más asszony is volt ott, akik vele együtt mentek föl Jeruzsálembe.
Jézust sírba helyezik.
4242 Mikor már estére járt az idő – készület napja vagyis szombat előtti nap volt –, 4343 jött arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta Isten országát. Bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. 4444 Pilátus meglepődött, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost és megkérdezte, hogy csakugyan meghalt-e már. 4545 Amikor a százados útján meggyőződött róla, odaadta a testet Józsefnek. 4646 Az halotti leplet vásárolt, majd levette őt a keresztről és begöngyölte a lepelbe. Azután sziklába vájt sírboltba helyezte, és követ gördített a sír bejárata elé. 4747 Mária Magdolna és Mária, József anyja megfigyelte, hogy hová temették el.
Jézus föltámadása és mennybemenetele
Asszonyok a sírnál.
1611 Szombat elmúltával Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalómé illatszereket vásároltak és elmentek, hogy megkenjék (Jézust). 22 Kora reggel értek a sírhoz, amikor a nap éppen fölkelt. A hét első napja volt. 33 Így tanakodtak egymás közt: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratától?” 44 De amikor odanéztek, látták, hogy a követ már elhengerítették, pedig igen nagy volt. 55 Erre bementek a sírboltba és észrevették, hogy ott jobb felől egy fehér ruhába öltözött ifjú ül. Nagyon megijedtek. 66 De az bátorította őket: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek? Föltámadt, nincs itt. Nézzétek, itt a hely, ahová temették. 77 Most pedig siessetek, vigyétek hírül tanítványainak és Péternek: előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok, amint megmondta nektek.” 88 Azok kijöttek a sírból és futásnak eredtek, mert nagy ijedség és rémület fogta el őket. Félelmükben senkinek sem szóltak a dologról.
Jézus megjelenik övéinek.
99 Miután a hét első napjának reggelén föltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. 1010 Ő menten hírül vitte azt a gyászoló és síró tanítványoknak. 1111 Mikor azok meghallották, hogy él, s hogy ő látta, nem hitték el neki. 1212 Ezután idegen alakban megjelent kettőnek közülük útközben, amikor vidékre mentek. 1313 Ezek visszatértek és közölték a hírt, de nekik sem hittek. 1414 Végül a tizenegynek jelent meg, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, mert azoknak, akik őt föltámadása után látták, nem hittek.
Az apostolok küldetése.
1515 Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 1616 Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik. 1717 A hívőket ezek a jelek fogják kísérni: Az én nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, 1818 kígyókat vesznek majd a kezükbe, és ha valami halálos mérget isznak, nem árt meg nekik, betegekre teszik kezüket és azok meggyógyulnak.
Jézus mennybemenetele.
1919 Az Úr Jézus, miután szavait befejezte, fölment a mennybe és az Isten jobbján foglalt helyet. 2020 Azok pedig szétszéledtek és mindenütt hirdették az igét. Az Úr együttműködött velük és tanításukat csodákkal kísérte és hitelesítette.