Mikor pedig nagy sokaság gyűlt egybe, és minden városból mentek vala ő hozzá, monda példázat által:
(Luk 19,43.44;21,23.24)
Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt.
(Mát 13,3-9; Márk 4,1-20)
És némely esék a kősziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége.
(Préd 12,15)
Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt.
(Luk 19,42-44; Mát 3,8-10)
Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza. Ezeket mondván, kiált vala: A kinek van füle a hallásra, hallja.
(Mát 6,9)
És megkérdék őt az ő tanítványai, mondván: Mi lehet e példázat?
(Mát 5,44;Zsolt 22,19)
Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.
(Ésa 6,9; Mát 13,13-15)
A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde.
(Zsolt 69,22)
Az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az ígét az ő szívökből, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek.
(Mát 13,18-23; Márk 4,15-20)
És a kősziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.
(Mát 27,37; Márk 15,26; Ján 19,19)
És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.
A melyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.
(Mát 7,7)
Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle.
(Luk 19,26; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25)