Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig.
(Mát 27,45-54; Márk 15,33-39; Ján 19,28-30)
És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.
(2Krón 3,14; Mát 27,51-53)
És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
(Mát 27,50; Márk 15,37; Ján 19,30; Zsolt 31,6)
Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.
(Mát 27,54)
És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.
(Ján 8,38)
Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.
(Mát 27,55.56; Márk 15,40.41; Ján 19,25)