20
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
(Mát 21,23-27; Márk 11,27-33)
És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
(Csel 4,7-10)
Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
(Mát 27,2.11-14; Márk 15,1-5; Ján 18,28-32)
A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
(Márk 11,30-33)
Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
(Ján 18,33-37)
Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
(Mát 14,5)
Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
(Luk 7,12;9,16)
És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
(Ésa 5,1-7; Mát 21,33-46; Márk 12,1-12)
És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
(Márk 12,2)
És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
(Mát 24,31-37)
És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
(Ján 3,16)
De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
(Zsid 1,2)
És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
(Luk 23,33; Zsid 13,12)
Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
(Luk 21,6.22-24; Mát 23,37.38;Mát 21,42)
Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
(Zsolt 118,22)
Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
(Ésa 8,14.15)
És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
(Mát 27,15)
Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
(Mát 22,15-22; Márk 12,13-17)
Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
(Luk,20 15. 30.;Mát 3,11)
Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
(Zsolt 82,6)
Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
(Jel 5,12;Ésa 53,7)
Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
(Róm 13,7)
És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
(Mát 22,23-32; Márk 12,18-27)
Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
(5Móz 25,5.6)
Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
(Luk 1,28;3,23)
A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
(Luk 19,43.44;21,23.24)
Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
(Ésa 2,19; Jel 6,19)
A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
(Luk,20 14. 15.)
És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:
(Ésa 53,12; Ján 19,18)
De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
(Fil 3,11.2Thess;1,5)
Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
(Mát 5,44;Zsolt 22,19)
Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
(2Móz 3,6)
Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
(Zsolt 69,22)
Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
(Mát 27,39-44)
És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
(Mát 27,37; Márk 15,26; Ján 19,19)
Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
(Mát 22,42-45; Márk 12,35-37)
Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
(Zsolt 110,1)
Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
(Luk,20 33.;Luk,20 14. 15.)
Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
(Mát 23,5-7; Márk 12,38-39)
Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
(Mát 23,5-7.14)
Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
(Mát 23,14; Márk 12,40)
21
És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az ő ajándékaikat a perselybe.
(Márk 12,41-44)
Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.
(Mát 27,54)
És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete:
(2Kor 8,12)
Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, a mije volt, oda veté.
(Mát 27,55.56; Márk 15,40.41; Ján 19,25)
És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda:
(Mát 24,1-42; Márk 13,1-37)
Ezekből, a miket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.
(Luk 19,43.44)
Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?
Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok.
(Mát 24,4.5)
És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jő mindjárt a vég.
Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;
És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből.
(Luk 6,69)
De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.
(Luk 12,11)
De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok.
(Mát 28,1-10; Márk 16,1-10; Ján 20,1-18)
Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre:
(Luk 12,11; Mát 10,19.20; Márk 13,14)
Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.
(2Móz 4,12; Csel 4,7.8)
Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket ti közületek.
(Mik 7,5-7;Csel 7,59;12,2)
És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért.
(Mát 10,30)
De fejeteknek egy hajszála sem vész el.
(Mát 10,22)
A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.
(Luk 9,22;17,25; Mát 16,21;17,22;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33)
Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása.
(Luk 19,43.44)
Akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezőben, ne menjenek be abba.
(Mát 28,8-10)
Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.
(Dán 9,16; Mát 24,15.21.22)
Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen.
És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.
(Róm 11,25.26; Jel 11,2)
És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,
(Márk 16,12)
Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.
(Luk 7,50;19,39)
És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.
(Dán 7,13; Mát 24,30;25,31;26,64; Márk 13,26;14,62)
Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.
(Luk,21 31.)
Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:
(Mát 24,32; Márk 13,28)
Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.
Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
(Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2)
Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
(Luk,21 6.;Zsolt 102,27.28; Mát 24,31)
De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap:
(Róm 13,13.14;Luk,21 6. 23. 24.)
Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.
(Mát 24,42-44)
Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!
(1Thess 5,5.6)
Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák hegyének neveztetik.
(Ján 8,12)
És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban.
(Zsolt 110,7)
22
Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
(2Móz 12,2-20; Mát 26,1.2; Márk 14,1.2; Ján 11,55-57)
És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
(Mát 26,3-5; Ján 11,47-50)
Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;
(Ján 11,27)
És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.
(Mát 26,14.15; Márk 14,10)
És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;
(Luk,22 36. Luk 5,24. 6,40. 47. 20,21.)
Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
(Luk,22 27.)
Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
(2Móz 12,6)
És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
(Mát 26,17-20; Márk 14,12-17)
Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
(Luk 13,29)
És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.
(Márk 16,14; Ján 20,19.1Kor;15,5)
És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
(Mát 14,3)
És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
(Márk 4,40)
Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
(Ján 20,20.27)
És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
(Mát 26,20-30; Márk 14,17-26; Ján 13,21-26)
És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
(Luk 1,20;Malak 3,1; Mát 11,10; Márk 1,2; Luk 1,17)
Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
(Mát 21,9; Márk 11,9; Luk 19,38; Zsolt 118,26)
És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
(Csel 10,40.41)
Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
(Márk 14,25)
És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
(1Kor 11,24.25)
Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
(Dán 9,26)
De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
(Mát 26,21-23)
És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
(Mát 26,24; Márk 14,21;Zsolt 41,10; Dán 9,26)
És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
(Ján 15,26;Csel 1,4;2,1-4)
Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
(Luk 9,46)
Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
(Mát 20,25-27; Márk 10,42-44)
De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
(Luk 17,1)
Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
(Mát 20,28)
Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;
(2Tim 2,12)
Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
(Luk 14,3;17,24.1Thess;4,17)
Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
(Mát 19,28.29)
Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
(Mát 26,69-73)
De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.
(Luk 9,52.53)
Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
(Luk,22 26. Luk 7,37-39. Ésa. 12,3.)
És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
(Mát 26,34; Márk 14,30; Ján 13,38)
És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.
(Luk 9,3;10,4; Mát 10,5.9.10)
Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
(Ésa 53,12; Márk 15,28)
Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
(Luk 1,9;1Ján 2,10)
És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.
(Mát 26,36-46; Márk 14,32-42; Ján 18,1.2)
És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
(Ésa 53,1)
Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
(Luk,22 27. 30.)
És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
(5Móz 12,5.11.1Kir;9,3.2Krón;7,12)
És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
(Zsid 5,7)
És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,
(2Kir 17,29;Ésa 2,3; Róm 3,2;9,4)
És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
(Mát 26,45.46)
És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.
(Mát 26,47-56; Márk 14,43-50; Ján 18,3-12)
Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
(Luk 14,9)
Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?
(Luk 9,37)
És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
(Ján 18,10.11)
Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
(Mát 26,55)
Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
(Luk 19,45.47;Luk 18,31-33)
Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.
(Mát 26,57.58)
És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.
(Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27)
És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!
(Jel 5,12;Ésa 53,7)
Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
(Luk,22 15. 27.)
És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
(Mát 9,37; Luk 10,2)
És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
(Mát 3,16; Márk 1,10; Luk 3,21)
Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.
(Mát 26,75)
És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
(Luk,22 34. Ján. 13,38.)
És kimenvén Péter, keservesen síra.
(Luk,22 29.)
És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.
(Mát 26,57-75; Márk 14,53-72; Ján 18,13-27;Ésa 50,6)
És szemeit betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
(Márk 14,65)
És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,
(Mát 27,1.2)
Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
(Mát 13,57; Márk 6,4; Luk 4,24)
De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
(Mát 4,18)
Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
(Mát 26,64.65)
Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
(Mát 16,18.19)
Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.
(Luk,22 67.)
Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.
(Ezék 16,38.42; Ésa 9,7)
Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
(Jób 31,3; Zsolt 1,6;73,27)
Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
(Ezék 20,28)