20
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
(Mát 21,23-27; Márk 11,27-33)
És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
(Csel 4,7-10)
Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
(Mát 27,2.11-14; Márk 15,1-5; Ján 18,28-32)
A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
(Márk 11,30-33)
Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
(Ján 18,33-37)
Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
(Mát 14,5)
Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
(Luk 7,12;9,16)
És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
(Ésa 5,1-7; Mát 21,33-46; Márk 12,1-12)
És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
(Márk 12,2)
És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
(Mát 24,31-37)
És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
(Ján 3,16)
De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
(Zsid 1,2)
És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
(Luk 23,33; Zsid 13,12)
Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
(Luk 21,6.22-24; Mát 23,37.38;Mát 21,42)
Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
(Zsolt 118,22)
Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
(Ésa 8,14.15)
És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
(Mát 27,15)
Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
(Mát 22,15-22; Márk 12,13-17)
Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
(Luk,20 15. 30.;Mát 3,11)
Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
(Zsolt 82,6)
Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
(Jel 5,12;Ésa 53,7)
Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
(Róm 13,7)
És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
(Mát 22,23-32; Márk 12,18-27)
Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
(5Móz 25,5.6)
Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
(Luk 1,28;3,23)
A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
(Luk 19,43.44;21,23.24)
Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
(Ésa 2,19; Jel 6,19)
A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
(Luk,20 14. 15.)
És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:
(Ésa 53,12; Ján 19,18)
De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
(Fil 3,11.2Thess;1,5)
Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
(Mát 5,44;Zsolt 22,19)
Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
(2Móz 3,6)
Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
(Zsolt 69,22)
Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
(Mát 27,39-44)
És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
(Mát 27,37; Márk 15,26; Ján 19,19)
Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
(Mát 22,42-45; Márk 12,35-37)
Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
(Zsolt 110,1)
Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
(Luk,20 33.;Luk,20 14. 15.)
Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
(Mát 23,5-7; Márk 12,38-39)
Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
(Mát 23,5-7.14)
Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
(Mát 23,14; Márk 12,40)
21
És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az ő ajándékaikat a perselybe.
(Márk 12,41-44)
Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.
(Mát 27,54)
És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete:
(2Kor 8,12)
Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, a mije volt, oda veté.
(Mát 27,55.56; Márk 15,40.41; Ján 19,25)
És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda:
(Mát 24,1-42; Márk 13,1-37)
Ezekből, a miket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.
(Luk 19,43.44)
Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?
Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok.
(Mát 24,4.5)
És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jő mindjárt a vég.
Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;
És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből.
(Luk 6,69)
De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.
(Luk 12,11)
De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok.
(Mát 28,1-10; Márk 16,1-10; Ján 20,1-18)
Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre:
(Luk 12,11; Mát 10,19.20; Márk 13,14)
Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.
(2Móz 4,12; Csel 4,7.8)
Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket ti közületek.
(Mik 7,5-7;Csel 7,59;12,2)
És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért.
(Mát 10,30)
De fejeteknek egy hajszála sem vész el.
(Mát 10,22)
A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.
(Luk 9,22;17,25; Mát 16,21;17,22;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33)
Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása.
(Luk 19,43.44)
Akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezőben, ne menjenek be abba.
(Mát 28,8-10)
Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.
(Dán 9,16; Mát 24,15.21.22)
Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen.
És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.
(Róm 11,25.26; Jel 11,2)
És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,
(Márk 16,12)
Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.
(Luk 7,50;19,39)
És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.
(Dán 7,13; Mát 24,30;25,31;26,64; Márk 13,26;14,62)
Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.
(Luk,21 31.)
Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:
(Mát 24,32; Márk 13,28)
Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.
Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
(Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2)
Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
(Luk,21 6.;Zsolt 102,27.28; Mát 24,31)
De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap:
(Róm 13,13.14;Luk,21 6. 23. 24.)
Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.
(Mát 24,42-44)
Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!
(1Thess 5,5.6)
Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák hegyének neveztetik.
(Ján 8,12)
És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban.
(Zsolt 110,7)