Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
(Mát 22,15-22; Márk 12,13-17)
Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
(Luk,20 15. 30.;Mát 3,11)
Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
(Zsolt 82,6)
Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
(Jel 5,12;Ésa 53,7)
Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
(Róm 13,7)
És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.