12
Ezek pedig ama földnek királyai, a kiket levertek Izráelnek fiai, és a kiknek földjét birtokba vették a Jordánon túl, napkelet felé, az Arnon pataktól fogva a Hermon hegyéig, és az egész mezőséget kelet felől:
(4Móz 21,13)
Szíhon, az Emoreusok királya, a ki lakik vala Hesbonban, a ki uralkodik vala Aróertől fogva, a mely van az Arnon patak partján, és a patak közepétől és a Gileád felétől a Jabbok patakig, az Ammon fiainak határáig.
(5Móz 2,36;3,8.16;1Móz 32,22)
És a mezőségtől a Kinneróth tengerig napkelet felé, és a puszta tengeréig, a Sóstengerig napkelet felé, a Béth-Jesimothi útig, és délfelé a Piszga hegyoldalainak aljáig.
(4Móz 34,11)
És Ógnak, a Básán királyának tartománya, a ki Refaim maradékai közül való, a ki Astarotban és Edreiben lakozik vala.
(5Móz 1,4)
És uralkodik vala Hermon hegyén, Szalkhában és az egész Básánban, a Gesurnak és Maakhátnak határáig, és a fél Gileádon, Szíhonnak, Hesbon királyának határáig.
Mózes, az Úrnak szolgája és Izráelnek fiai verték le őket, és oda adta azt a földet Mózes, az Úrnak szolgája örökségül a Rúben és Gád nemzetségeknek és a Manassé nemzetség felének.
(4Móz 21,23-26.33-35;32,33)
Ezek pedig ama földnek királyai, a kiket levertek vala Józsué és az Izráelnek fiai a Jordán másik oldalán napnyugat felé, Baál-Gádtól fogva, a mely van a Libánon völgyében, egészen a kopasz hegyig, a mely Szeír felé emelkedik. És oda adá azt Józsué örökségül az Izráel nemzetségeinek, az ő osztályrészeik szerint:
(Józs 10,40.41;Józs 11,17)
A hegységben és a síkságon, a mezőségen és a hegyoldalakon, a pusztán és a déli vidéken, a Khittheus, Emoreus, Kananeus, Perizeus, Khivveus és Jebuzeusok földjét.
(Józs 10,40;Józs 11,3)
Jérikhónak királya egy; Ainak, a mely oldalra vala Béthel felé, királya egy;
(Józs 6,2;Józs 8,29)
Jeruzsálemnek királya egy, Hebronnak királya egy;
(Józs 10,1.23-27;Józs 10,3)
Jármutnak királya egy, Lákisnak királya egy;
(Józs 10,3)
Eglonnak királya egy, Gézernek királya egy;
(Józs 10,3.26;Józs 10,33)
Debirnek királya egy, Gédernek királya egy;
(Józs 10,38.39)
Hormáhnak királya egy, Aradnak királya egy;
Libnának királya egy; Adullámnak királya egy;
(Józs 10,29.30)
Makkedának királya egy, Béthelnek királya egy;
(Józs 10,28)
Tappuáhnak királya egy, Héfernek királya egy;
Afeknek királya egy, Lassáronnak királya egy;
Mádonnak királya egy, Hásornak királya egy;
(Józs 11,1;Józs 11,10)
Simron Meronnak királya egy, Aksáfnak királya egy;
(Józs 11,1)
Taanáknak királya egy, Megiddónak királya egy;
Kedesnek királya egy, a Kármelen levő Jokneámnak királya egy;
A Dór magaslatán levő Dórnak királya egy, a Gilgál népeinek királya egy;
(Józs 11,2)
Tirczának királya egy; összesen harminczegy király. 13
Mikor Józsué megvénhedett és igen megidősödött vala, monda az Úr néki: Te megvénhedtél, igen megidősödtél, pedig még igen sok föld maradt elfoglalni való.
(Józs 23,1)
Ez az a föld, a mi fennmaradt: A Filiszteusoknak minden tartománya és az egész Gesur.
A Sikhórtól fogva, a mely Égyiptom felett foly, egészen Ekronnak határáig északra, mely a Kananeushoz számíttatik; a Filiszteusok öt fejedelemsége: a Gázáé, Asdódé, Askelóné, Gáthé, Ekroné és az Avveusoké.
(1Sám 6,18)
Délről a Kananeusnak egész földe és Meára, a mely a Sídonbelieké, Afékáig, az Emoreusok határáig.
Továbbá a Gibli földe és az egész Libanon napkelet felé, Baál-Gádtól fogva, a mely a Hermon hegy alatt van, egészen addig, a hol Hamáthba mennek.
(Zsolt 83,8)
A hegységnek minden lakosát a Libanontól Miszrefóth-Majimig, a Sídoniakat mind, magam űzöm ki őket Izráel fiai elől, csak sorsold ki Izráelnek örökségül, a mint megparancsoltam néked.
Mostan azért oszd el ezt a földet örökségül kilencz nemzetségnek, és a Manassé nemzetség felének.
Ő vele együtt a Rúben és Gád nemzetségek elvették örökségöket, a melyet adott vala nékik Mózes, túl a Jordánon, napkelet felé, a miképen adta vala nékik Mózes, az Úrnak szolgája.
(4Móz 32,33)
Aróertől fogva, a mely az Arnon patak partján van, úgy a várost, a mely a völgynek közepette van, mint Medebának minden sík földét Dibonig.
(5Móz 2,36)
És minden városát Szíhonnak, az Emoreusok királyának, a ki uralkodik vala Hesbonban, az Ammon fiainak határáig.
És Gileádot és Gesurnak és Maakátnak határát, az egész Hermon hegyet és az egész Básánt Szalkáig.
Básánban Ógnak egész országát, a ki uralkodik vala Astarótban és Edreiben. Ez maradt vala meg a Refaim maradékai közül, de leveré és kiűzé őket Mózes.
(5Móz 3,1-6.11)
De Izráel fiai nem űzék ki a Gesurit és a Maakhátit, és ott is lakik a Gesuri és Maakháti az Izráel között mind e mai napig.
Csak Lévi nemzetségének nem adott örökséget; az Úrnak, Izráel Istenének tüzes áldozatai az ő öröksége, a mint szólott vala néki.
(4 Móz. 18,8-14. 18-21. 24. Józs,13 33.)
Adott vala pedig Mózes örökséget a Rúben fiai nemzetségének az ő családjaik szerint.
És lőn az ő határuk Aróertől fogva, a mely az Arnon folyó partján van, úgy a város, a mely a völgy közepette van, mint az egész sík föld Medeba mellett;
(Józs,13 9.)
Hesbon és annak minden városa, a melyek a sík földön vannak; Dibon, Bámoth-Baal és Béth-Baál-Meon;
És Jahcza, Kedemót és Méfaát;
És Kirjáthaim, Szibma és Czeret-Sáhár a völgy mellett való hegyen:
És Béth-Peór, a Piszga hegyoldalai, és Béth-Jesimóth.
És a sík föld minden városa és Szíhonnak, az Emoreusok királyának egész országa, a ki uralkodik vala Hesbonban, a kit megvert vala Mózes, őt és a Midiánnak fejedelmeit: Evit és Rékemet, Czúrt és Húrt és Rébát, Szíhonnak fejedelmeit, a kik e földön laktak vala.
(4Móz 31,2.3.7.8)
A jövendőmondó Bálámot is, Beórnak fiát, megölék Izráel fiai fegyverrel, azokkal együtt, a kiket levágtak vala.
Vala tehát a Rúben fiainak határa a Jordán és melléke. Ez a Rúben fiainak öröksége az ő családjaik szerint, a városok és azoknak falui.
(4Móz 34,12)
A Gád nemzetségének, a Gád fiainak is adott vala örökséget Mózes, az ő családjaik szerint.
És lőn az ő határuk Jaázer és Gileádnak minden városa és az Ammon fiai földjének fele Aróerig, a mely Rabba felett van.
(2Sám 11,1)
És Hesbontól fogva Ramath-Miczpéig és Betónimig, meg Mahanáimtól Debir határáig.
(1Móz 32,2)
A völgyben pedig Béth-Harám, Béth-Nimra, Szukkóth és Czáfon, Szíhonnak, Hesbon királyának maradék országa, a Jordán és melléke, a Kinnereth tenger széléig a Jordánon túl napkelet felé.
Ez a Gád fiainak örökségök, az ő családjaik szerint, a városok és azoknak falui.
A Manassé nemzetség felének is adott vala Mózes örökséget. És lőn a Manassé fiainak félágáé, az ő családjaik szerint;
És lőn az ő határuk: Mahanáimtól fogva az egész Básán, Ógnak, Básán királyának egész országa és Jairnak minden faluja, a melyek Básánban vannak, hatvan város.
És pedig Gileádnak fele és Astarót és Edrei, Óg országának városai Básánban, a Manassé fiának, Mákirnak fiaié, Mákir feléé, az ő családjaik szerint.
(Józs 17,1)
Ezek azok, a miket örökségül adott vala Mózes a Moáb mezőségén, a Jordánon túl Jérikhótól napkelet felé.
(4Móz 34,14.15)
A Lévi nemzetségének pedig nem adott vala Mózes örökséget. Az Úr, Izráelnek Istene az ő örökségök, a mint szólott vala nékik.
(Józs,13 14. Józs 18,7. 4 Móz. 18,20. 21. 5 Móz. 10,9. 12,12. Ezék. 44,28.)
14
Ezek pedig azok, a miket örökségül vőnek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségül adtak nékik Eleázár, a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett;
(Józs 21,1.4Móz;34,17)
Sorsvetés által való örökségökül, (a mint megparancsolta vala az Úr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek:
(4Móz 26,55.56;33,54;34,13)
Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget ő közöttök.
Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelőket barmaik és marháik számára.
A mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.
(4Móz 34,13.15)
Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felőlem és te felőled Kádes-Barneában.
(4Móz 14,24.30.5Móz;1,35.36)
Negyven esztendős valék én, mikor elküldött engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az én szívemben vala.
(4Móz 13,1-7)
Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.
(4Móz 13,28-30;33,34)
És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.
(5Móz 11,2.4)
Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendős vagyok!
Még ma is olyan erős vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harczoláshoz és járásra-kelésre.
(5Móz 34,7)
Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyről szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, a mint megmondotta az Úr.
(Józs 11,21)
És megáldá őt Józsué, és odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül.
(Józs 15,13; Bir 1,20)
Azért lőn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.
A Hebron neve pedig annakelőtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott a harcztól.
(Józs 15,13;21,11;Józs 11,23)
129
Grádicsok éneke.
Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel. (Bir 3,12-14;6,1.1Sám;4,10.11) Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem. (Jób 31,4;34,21.22;Jer 16,18) Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat. (Zsolt 7,16.17;34,22) Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét. (2Sám 7,9.10) Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont. (Zsolt 46,6.7;48,3-9;76,3-7) Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék. (Ésa 37,27;36,37) A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe. Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!
Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel. (Bir 3,12-14;6,1.1Sám;4,10.11) Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem. (Jób 31,4;34,21.22;Jer 16,18) Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat. (Zsolt 7,16.17;34,22) Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét. (2Sám 7,9.10) Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont. (Zsolt 46,6.7;48,3-9;76,3-7) Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék. (Ésa 37,27;36,37) A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe. Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!