16
Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
(Márk 16,9)
A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.
(Gal 2,4;1Móz 17,10-14.3Móz;12,3)
És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
(Ján 15,21)
Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.
(Mát 9,15; Márk 2,19; Luk 5,34)
Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?
(Márk 16,10)
Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.
(Márk 16,14; Luk 24,36.1Kor;15,5)
De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.
(Ján 14,26;15,26)
És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
(Ján 17,18)
Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;
(Csel 10,44)
És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;
(Mát 16,19;18,18)
Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
(Ján 12,31)
Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.
(Mát 21,17; Márk 15,9; Luk 23,16; Ján 18,39)
De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.
(Mát 27,21; Márk 15,11; Luk 23,18; Ján 18,40)
Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
(Mát 13,55; Gal 1,19;2,12; Csel 21,18)
Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
(Ján 17,10)
Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.
(Ján 7,33;13,33)
Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, a mit nékünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?
(Ján 21,25)
Mondának azért: Mi az a kevés idő, a miről szól? Nem tudjuk, mit mond.
(Ján 2,38;2Thess 1,7; Zsid 4,1-11)
Megérté azért Jézus, hogy őt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, hogy azt mondám: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem?
(Ján 1,11)
Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.
Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.
(5Móz 18,18.19)
Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.
És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
(Ján 14,13;15,16; Mát 7,7;21,22; Márk 11,24; Luk 11,9; Jak 1,5)
Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.
(1Móz 22,18)
Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról.
(Ján 13,23)
Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;
(Ján 5,24.26; Luk 22,4.52;Ján 5,17;23,8; Márk 12,18)
Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.
(Ján 17,8)
Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.
(Ján 5,18)
Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.
Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az Istentől jöttél ki.
(Ján,16 27.)
Felele nékik Jézus: Most hiszitek?
(Mát 26,57; Luk 3,2; Ján 18,13.24)
Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
(Mát 26,31; Márk 14,27)
Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot.
(Mát 10,19.20)
17
Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;
(Ján 12,23)
A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
(Ján 3,35;13,3;Ján 5,21)
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
(1Ján 5,20)
Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
(Ján 4,34)
És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.
(Ján 13,23)
Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
(Csel 13,13)
Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:
Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
(Ján 16,27)
Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.
(Ján 16,15)
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
(Ján,17 21.;Ján 10,30)
Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
(Ján 6,39;10,28;18,9;Ján 13,18; Zsolt 41,10)
Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
(Mát 28,18; Márk 16,12.14; Luk 24,15.34.36; Ján 20,19.26;21,1-14.1Kor;15,5-8)
Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
(Luk 24,49;Ján 14,26;15,26)
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
(Mát 3,11; Márk 1,8; Luk 3,16; Ján 1,33; Csel 2,1-4)
Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
(Ésa 37,16-20)
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
(Zsolt 2,1.2)
A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
(Ján 2,32)
És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
(Zsid 9,14)
De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
(Ján 2,23; Luk 24,26)
Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
(Ján 10,38;14,10.11.1Ján;3,24;Ján,17 11.)
És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
(Ján 14,3; Márk 16,20; Zsid 2,4)
Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.
(Ján 12,26;14,3.1Thess;4,17)
Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
(1Sám 28,7)
És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.
(Zsolt 41,10;Mát 26,47; Márk 14,43; Luk 22,47; Ján 18,3)
18
Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ő tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, a hol egy kert vala, a melybe bemenének ő és az ő tanítványai.
(2Sám 15,23;Máté 26,36; Márk 14,32; Luk 22,39)
Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, a ki őt elárulja vala; mivelhogy gyakorta ott gyűlt egybe Jézus az ő tanítványaival.
(Mát 26,15; Luk 22,5)
Júdás azért magához vevén a katonai csapatot, és a papi fejedelmektől és a farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
(Mát 26,47; Márk 14,43; Luk 22,47; Csel 1,16)
Jézus azért tudván mindazt, a mi reá következendő vala, előre méne, és monda azoknak: Kit kerestek?
(Zsolt 69,26;Zsolt 109,8)
Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velök Júdás is, a ki elárulta őt.
Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének.
(2Kor 11,25.1Thess;2,2)
Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust.
Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el;
Hogy beteljesüljön a beszéd, a melyet mondott: Azok közül, a kiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el.
(Ján 6,39;10,28;17,12)
Simon Péter pedig, a kinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala.
(Mát 26,51; Márk 14,47; Luk 22,50)
Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, a melyet az Atya adott nékem?
(Mát 26,52)
A csapat azért és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék őt,
És vivék őt először Annáshoz; mert ipa vala ez Kajafásnak, a ki abban az esztendőben főpap vala.
(Csel 2,37.38; Luk 3,10-15)
Kajafás pedig az vala, a ki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember veszszen el a népért.
(Ján 11,49.50)
Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerős vala a főpappal, és beméne Jézussal együtt a főpap udvarába,
(Mát 26,58; Márk 14,54; Luk 22,54)
Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, a ki a főpappal ismerős vala, és szóla az ajtóőrzőnek, és bevivé Pétert.
(Ján 2,47;4,33)
Szóla azért Péterhez az ajtóőrző leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda ő: Nem vagyok.
(Ján 11,24)
A szolgák pedig és a poroszlók ott állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hűvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ő velök együtt, és melegszik vala.
(Ján 19,12)
A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől.
(Ésa 21,2;1Pét 1,1; Csel 6,9)
Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, a hol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.
(Ján 6,9)
Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, a kik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, a miket nékik szólottam.
(Ján 4,3)
Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak?
(Ján 12,7-11;16,23-28)
Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.
Elküldé őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz.
(Mát 26,57; Márk 14,53; Luk 22,54)
Simon Péter pedig ott áll vala és melegszik vala. Mondának azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá ő, és monda: Nem vagyok.
(Mát 26,69; Márk 14,66.67; Luk 22,56)
Monda egy a főpap szolgái közül, rokona annak, a kinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged ő vele együtt a kertben?
(Jóel 2,28-32)
Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólala.
(Mát 26,74; Márk 14,72; Luk 22,60)
Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És ők nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a husvétibárányt.
(Mát 27,2; Márk 15,1; Luk 23,1;Csel 10,28;11,3)
Kiméne azért Pilátus ő hozzájok, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen?
Felelének és mondának néki: Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe.
(Luk 23,2; Ján 19,12)
Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók: Nékünk senkit sem szabad megölnünk;
(Ján 4,18;Mát 27,25)
Hogy beteljesedjék a Jézus szava, a melyet monda, a mikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia.
(Mát 20,19; Márk 10,33; Luk 18,32)
Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?
(Mát 27,11; Márk 15,2; Luk 23,3)
Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem?
(Eféz 1,20.22;Luk 1,77;24,47)
Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?
(Zsolt 16,8-11)
Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.
Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.
(Ján 22,3)
Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt.
(Csel 18,5.1Thess;3,1.2.6)
Szokás pedig az nálatok, hogy elbocsássak néktek egyet a husvétünnepen: akarjátok-é azért, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
(Mát 27,15; Márk 15,6; Luk 23,17)
Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj vala.
(Mát 27,21; Márk 15,11; Luk 23,18; Csel 3,14)
Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
(Péld 1,8)
Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.
(Péld 3,3.23.24)
Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
(Zsolt 19,9)
Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.
(Péld 27,13)