18
És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől.
És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé.
(Ésa 13,21;34,11.13.14;Jel 16,19;17,5)
Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.
(Jel 17,2)
És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:
(Ésa 48,20;52,11; Jer 50,8;51,6.2Kor;6,17)
Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.
(Jer 51,9;Jel 16,19)
Fizessetek úgy néki, a mint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg néki az ő cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki.
(Zsolt 137,8; Jer 50,15)
A mennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyászszal fizessetek néki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok.
(Ésa 47,7.8)
Ennekokáért egy nap jőnek ő reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, a ki megbünteti őt.
(Ésa 47,9;Jel 17,16)
És siratják őt, és jajgatnak ő rajta a föld királyai, a kik vele paráználkodtak és dobzódtak, mikor az ő égésének füstjét látják,
(Jel 17,2)
Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted!
(Jel 14,8)
A föld kalmárai is siratják és jajgatják őt, mert az ő árúikat immár senki nem veszi;
(Ezék 27,36)
Arany és ezüst, és drágakő és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és skárlátczikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és drágafából és rézből és vasból és márványkőből csinált minden edényt;
És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit.
És a gyümölcs, a mit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod.
Ezeknek árosai, a kik meggazdagodtak ő tőle, távol állanak az ő kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván,
És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, a mely öltözött gyolcsba és bíborba és skarlátba, és megékesíttetett aranynyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság!
(Jel 17,4)
És minden hajósmester és a hajókon levők mind, a sokaság és az evezők, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának.
És kiáltának, látván az ő égésének füstjét, és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz?
(Jel 14,11;19,3)
És port hányván az ő fejökre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! az a nagy város, a melyben meggazdagodott mindenki, a kinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy órában!
(Józs 7,6; Jób 2,12)
Örülj ő rajta menny, és ti szent apostolok és próféták; mert az Isten büntette meg őt érettetek való büntetéssel.
(5Móz 32,43; Ésa 44,23;49,13; Jer 51,48)
És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik.
(Jer 51,64)
És hárfásoknak és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé te benned; és malomnak zúgása sem hallatik többé te benned;
(Ésa 24,8; Ezék 26,13)
És szövétneknek világossága többé te benned nem fénylik; és vőlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned; mert a te kalmáraid valának a földnek fejedelmei; mert a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind a népek.
(Jer 7,34;16,9;25,16;Ésa 23,8)
És abban prófétáknak és szenteknek vére találtatott, és mindeneknek, a kik megölettek a földön.
(Jel 17,6)
19
És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!
(Jel 7,10;12,10)
Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén.
(Jel 16,7; Zsolt 19,10;119,137;Jel 18,20.5Móz;32,43)
És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké.
(Ésa 34,10; Jel 14,11;18,18)
És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja!
(Jel 4,4;Jel 4,6)
És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok!
És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.
(Jel 11,15.17;12,10)
Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,
És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
(Ezék 16,10)
És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.
(Mát 22,2)
És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd , ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.
(Jel 22,8.9;Jel 1,9;6,9;20,4.1Ján;5,10)
És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
(Jel 6,2;Jel 3,14)
És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.
(Jel 1,14;2,18)
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.
(Ésa 63,3;Ján 1,1.1Ján;1,1)
És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.
(Jel,19 8.)
És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját.
(Jel 14,19.20; Ésa 63,3;Jel 2,27;12,5)
És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.
(Jel 17,14)
És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára;
(Jer 12,9; Ezék 39,17)
Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok űlőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.
És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ő serege ellen.
(Jel 13,1-11;17,11-14)
És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének:
(Jel 20,14;Jel 13,11-16)
A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, a mely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával.
(Jel,19 15.;Jel,19 17.)
20
És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.
(Jel 9,1)
És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre,
(Jel 12,9.2Pét;2,4)
És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre.
(Jel,20 7. 8.)
És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.
(Jel 13,12.16;Róm 8,17)
A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.
Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.
(Jel 2,11;Jel 1,6;5,10.1Pét;2,5.9; Ésa 61,6)
És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából.
(Jel,20 3.)
És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye.
(Ezék 38,2;Jel 16,14)
És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat.
És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.
(Jel 19,20)
És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.
És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
(Jel 2,23;22,12; Zsolt 62,13; Jer 17,10;32,19; Mát 16,27; Róm 2,6.1Kor;3,8.2Kor;5,10;Jel 3,5;13,8;21,27.2Móz;32,32; Zsolt 69,29; Fil 4,3)
És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
(Jel,20 12.)
A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.
(Jel 2,11;21,8;Jel 19,20)
És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.
9
Annakokáért voltak ugyan az első szövetségnek is istentiszteletei rendtartásai, mint szintén világi szenthelye.
(2Móz 25,8)
Mert sátor építtetett, az első, a melyben vala a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek.
(2Móz 40,1-33)
A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének,
(Gal 3,23; Fil 4,7)
Melyben vala az arany füstölő oltár és a szövetség ládája beborítva minden felől aranynyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái,
(1Kir 8,9;4Móz 17,1-11)
Fölötte pedig a dicsőség kérubjai, beárnyékolva a fedelet, a mikről most nem szükséges külön szólani.
(2Móz 25,18-25)
Ezek pedig ekképen levén elrendezve; az első sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére,
(Ján 20,29.2Kor;5,7; Ésa 35,10)
A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a főpap, vérrel, melyet magáért és a nép bűneiért áldoz.
(2Móz 30,10;3Móz 16,9-19)
Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg a szentély útja, fennállván még az első sátor.
(Zsid 10,19.20; Ján 14,6)
A mi példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevőt,
(1Pét 1,6; Róm 5,3)
Csakis ételekkel meg italokkal és különböző mosakodásokkal - melyek testi rendszabályok - a megjobbulás idejéig kötelezők.
(Róm 5,3)
Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül,
(Zsid 8,6)
És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.
(1Pét 1,19;Dán 9,24)
Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára:
(3Móz 16,4-16;4Móz 19,2-20)
Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.
(1Pét 1,19)
És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.
(Csel 13,39;Márk 16,16)
Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék.
(Jak 2,5)
Mivel a végrendelet holtak után jogerős, különben pedig, ha él a végrendelkező, épen nem érvényes.
(Ésa 40,6.1Pét;1,24)
Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg vér nélkül.
(Ésa 40,6.7;Zsolt 102,12)
Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette,
(2Móz 24,3-8)
Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt.
(Zsid,9 2. Jak. 4,8. 2 Pét. 1,7. 1 Ján. 3,18. 1 Tim. 1,5.)
Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel.
(3Móz 8,10-30)
És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.
(3Móz 17,11)
Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.
(Zsid,9 11. 12.)
Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.
(1Ján 2,1)
Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint a hogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;
(Ján 1,13.1Pét;1,23)
Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
(Gal 4,4.5)
És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:
(1Móz 3,19)
Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, a kik őt várják idvességökre.
(1Pét 3,18;1Thess 4,16.17)
10
Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;
(Kol 2,17; Gal 3,24)
Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.
(Zsolt 118,22; Mát 21,42)
De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.
(3Móz 16,21)
Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
(Jak 2,12; Róm 8,2;Ján 13,17)
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,
(Zsolt 40,7-9)
Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
(Zsid 1,1.17.2Kor;5,6; Róm 7,23; Jak 4,1; Gal 5,17)
Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
(Ján 4,34;10,17)
Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,
(Róm 13,1.5; Mát 22,21; Tit 3,1)
Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,
(Róm 13,4.3)
A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.
(Zsid 9,14.28)
És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.
(1Kor 1,26;Luk 12,21)
Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,
(Zsid 4,8;5,9; Róm 13,7)
Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.
(1Kor 15,25.26)
Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
(3Móz 19,18)
Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:
(5Móz 1,17)
Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
(Jer 31,31-33)
Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
(2Móz 20,13.14)
A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
(Jak 1,25)
Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
(Ján 14,6)
Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
(Jak 2,17; Mát 7,21)
És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
(Zsid 3,6;4,14)
Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,
(Zsid 4,16)
És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,
(1Tim 2,9.10; Ésa 3,18.19)
És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
(Gal 5,6)
El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.
(2Pét 3,10-12)
Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
(1Móz 18,12; Gal 4,26.27; Ésa 51,2; Péld 3,25)
Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
(Mát 25,41)
A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
(3Móz 20,10;5Móz 17,6)
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
(1Móz 15,6;Ésa 41,8)
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
(5Móz 32,35)
Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
(Zsid 12,29)
Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
(Jak 2,17.20)
Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.
(Róm 8,28.33.3Ján;1,11)
Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
(Mát 5,12)
Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
(Mát 10,32)
Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
(1Pét 1,6.7; Jak 5,7-11)
Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.
(1Pét 1,7.2Pét;3,9)
Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
(Hab 2,4;Péld 3,32)
De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.
(Márk 16,16)
Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
(Bir 7,22-25; Ésa 10,26; Zsolt 83,10)
Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.
(Péld 21,25;24,14.15)
Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt:
(Luk 1,32.33;2,10.11;Jer 23,5.6)
Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
(Ésa 1,27;Ésa 37,32.2Kir;19,31)