15
És láték mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét angyalt, a kinél vala a hét utolsó csapás; mert az által teljesedett be az Istennek haragja.
(Jel 11,14)
És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, a kik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, a kiknek kezében valának az Istennek hárfái.
(Jel 5,8;14,2;Jel 13,18)
És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya!
(Zsolt 139,14;Zsolt 145,17)
Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljőnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.
(Jel 14,7;Malak 1,11; Ésa 66,23)
És ezeknek utána látám, és ímé megnyittaték a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma,
(Jel 11,19)
És kijöve a templomból a hét angyal, a kinél a hét csapás vala, tiszta és fehér gyolcsba öltözve, és mellöknél arany övekkel körülövezve.
És egy a négy lelkes állat közül ada a hét angyalnak hét aranypoharat, a mely az örökkön örökké élő Istennek haragjával teljes vala.
(Jel 4,6)
És megtelék a templom füsttel az Isten dicsőségének és erejének miatta, és senki a templomba be nem mehet vala, mígnem a hét angyal hét csapása bevégeztetik.
(2Móz 40,34-35.1Kir;8,10.11; Ésa 6,4;Jel,15 6.)
16
És hallék nagy szózatot a templomból, a mely mondja vala a hét angyalnak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.
(Jel 15,1.6.7)
Elméne azért az első, és kitölté az ő poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét.
(2Móz 9,10.11;Jel 13,14.16.17)
A másik angyal is kitölté az ő poharát a tengerbe; és olyanná lőn, mint a halott vére; és minden élő állat meghala a tengerben.
A harmadik angyal is kitölté az ő poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba; és lőn vér.
(2Móz 7,17.20)
És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, a ki vagy és a ki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted;
(Jel 1,4.8;4,8.11.17)
Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra.
És hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.
(Jel 9,13;Jel 15,3;19,2)
A negyedik angyal is kitölté az ő poharát a napra; és adaték annak, hogy az embereket tikkaszsza tűzzel.
És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, a kinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget adjanak.
(Jel,16 11. 21.;Jel 9,21)
Az ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad királyiszékére; és lőn az ő országa setét; és rágják vala az ő nyelvöket a kín miatt,
(Jel 13,1)
És káromlák a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének az ő cselekedeteikből.
(Jel,16 9. 21.;Jel,16 9.)
A hatodik angyal is kitölté az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék.
És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijőni, a békákhoz hasonlókat;
(Jel 13,11-17;Jel 13,1-8)
Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.
(Jel 20,8;Jel 17,14;19,17-21.1Thess;5,22.2Pét;3,10)
(Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)
(2Kor 5,3;Jel 3,4.18;19,8)
Egybegyűjték azért őket a helyre, a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek.
A hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre; és nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktől, a mely ezt mondja vala: Meglett!
(Jel 11,19;Jel 21,6)
És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy.
(Jel 4,5;8,5)
És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon megemlítteték az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából.
(Jel 18,5;Jel 14,8-11;18,1-24)
És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé.
(Jel 6,14)
És nagy jégeső, mint egy-egy tálentom, szálla az égből az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy.
(Jel,16 9. 11.)
17
És jöve egy a hét angyal közül, a kinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem: Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, a ki a sok vizen ül;
(Jer 51,13;Náh 3,4)
A kivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai.
(Jel 18,3.9;Jel 14,8; Jer 51,7)
És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, a mely teljes vala káromlásnak neveivel, a melynek hét feje és tíz szarva vala.
(Jel 13,1)
Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával,
(Jel 18,16)
És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja.
(Jel 14,8;16,19;18,2)
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt.
(Jel 18,24)
És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ez asszonynak titkát és a fenevadét, a mely őt hordozza, a melynek hét feje és tíz szarva van.
A fenevad, a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van.
(Jel 11,7;13,1.4;Jel 3,5;13,8;20,12;21,27.2Móz;32,32)
Itt az elme, a melyben van bölcseség. A hét fő a hét hegy, a melyen az asszony ül;
(Jel 13,18;Jel 13,1)
Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljő, kevés ideig kell annak megmaradni.
A fenevad pedig, a mely vala és nincs, az maga a nyolczadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy.
A tíz szarv pedig, a melyet láttál, tíz király, olyanok, a kik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal.
(Jel 13,1; Dán 7,20.24)
Ezeknek egy a szándékuk; erejöket és hatalmokat is a fenevadnak adják.
Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is.
(Jel 19,16.1Tim;6,15)
És monda nékem: A vizek, a melyeket láttál, a hol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek.
(Jel,17 1.;Ésa 8,7)
És a tíz szarv, a melyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel.
(Jel,17 12. 13.;Jel 18,8)
Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ő birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei.
És az asszony, a melyet láttál, ama nagy város, a melynek királysága van a földnek királyain.
(Jel,17 4. 5.;Jel 16,19)
5
Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért,
(1Móz 48,21;1Móz 47,9)
A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal.
(4Móz 15,24)
És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bűnökért.
(3Móz 16,6-16)
És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Áront is.
(2Móz 28,1)
Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szűltelek téged.
(Zsolt 2,7)
Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.
(Zsolt 110,4)
Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,
(Mát 26,39;27,46;Luk 22,42-44)
Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;
(Mát 3,17; Fil 2,6-8)
És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek,
(1Móz 48,13-20)
Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak.
(1Móz 14,18-20; Zsolt 110,4)
A kiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra.
(2Móz 2,2;2Móz 1,22)
Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.
(1Kor 3,1-3.1Pét;2,2)
Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú:
(Zsid 2,25;Zsid 2,10)
Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.
(Zsid 2,17;22,4;Zsid 21,2.10; Gal 4,26; Zsid 11,10;12,22;13,14)
6
Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
(Eféz 4,19)
A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.
(2Móz 12,3-14)
És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.
(2Móz 14,22-29)
Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,
(Józs 6,2)
És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,
(Józs 2,1;6,23)
És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.
(2Pét 2,20.21)
Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
(2Sám 8,1;Dán 6,16-22)
A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.
(Dán 3,23-27;Bir 7,19-21)
De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is.
(2Kir 4,20.36)
Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.
(Mát 10,42;25,40)
Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen.
(Zsid 1,10)
Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, a kik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.
(Zsolt 140,4)
Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.
(1Móz 22,16)
Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged.
(1Móz 12,3;17,4.5)
És ekképen, békességestűrő lévén, megnyerte az ígéretet.
(Róm 6,4; Eféz 4,1-4)
Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü;
(Mát 7,16.18)
Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe,
(5Móz 1,13;Jak 2,18)
Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,
(Eféz 4,31)
Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,
(Péld 3,11.12; Jób 5,17)
A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.
(Jel 3,19)
7
Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta,
(1Móz 14,18-20)
A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: a ki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya,
(Ésa 32,17;Mát 5,9)
Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.
(1Pét 2,11; Róm 7,23)
Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, a kinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka;
És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjok van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz az ő atyafiaiktól, jóllehet ők is az Ábrahám ágyékából származtak;
(4Móz 18,21)
De az, a kinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta,
(1Móz 12,3)
Pedig minden ellenmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.
(1Móz 6,5.2Móz;20,5.4Móz;11,29; Mát 6,24)
És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, a ki bizonyság szerint él:
(Róm 12,18; Mát 5,9)
És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitől is, a tizedszedőtől,
(5Móz 29,18)
Mert ő még az atyja ágyékában vala, a mikor annak elébe ment Melkisédek.
(1Móz 25,33)
Ha tehát a lévitai papság által volna a tökéletesség (mert a nép ez alatt nyerte a törvényt): mi szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint?
(Zsid 1,6;20,6.2Móz;19,6)
Mert a papság megváltozásával szükségképen megváltozik a törvény is.
(2Móz 19,11.16-21)
Mert a kiről ezek mondatnak, az más nemzetségből származott, a melyből senki sem szolgált az oltár körül;
(2Móz 20,19)
Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, a mely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról.
(2Móz 19,13)
És még inkább nyilvánvaló az, ha a Melkisédek hasonlatossága szerint áll elő más pap,
(Péld 27,1)
A ki nem testi parancsolatnak törvénye szerint, hanem enyészhetetlen életnek ereje szerint lett.
(Gal 4,26)
Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint.
(Csel 18,21)
Mert az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan,
(Róm 8,3; Gal 3,11)
Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, a mely által közeledünk az Istenhez.
(Csel 13,39;Ján 1,17)
És a mennyiben nem esküvés nélkül való, mert amazok esküvés nélkül lettek papokká,
(Agge 2,6)
De ez esküvéssel, az által, a ki azt mondá néki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint:
(Zsolt 110,4)
Annyiban jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus.
(Zsid 4,7)
És amazok jóllehet többen lettek papokká, mert a halál miatt meg nem maradhattak:
(5Móz 4,24)
De ennek, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága.
(Luk 16,19.25;Jer 12,3)
Ennekokáért ő mindenképen idvezítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök.
(1Tim 2,5;1Ján 2,1)
Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott, és a ki az egeknél magasságosabb lőn,
(Mát 25,36-40)
A kinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván.
(3Móz 16,3-16;Zsid 9,14)
Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút.
(1Tim 6,6.8;5Móz 31,8)
8
Fődolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, a ki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle,
(Eféz 1,20)
Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a melyet az Úr és nem ember épített.
(1Kor 11,1)
Mert minden főpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul vigyen.
(Eféz 5,2)
Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal,
(Zsolt 50,15;Eféz 5,19; Kol 3,16)
A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked.
(Kol 2,17;2Móz 25,40)
Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján köttetett.
(2Kor 3,6)
Mert ha az az első kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak.
(Eféz 6,18;Zsolt 145,18)
Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök.
(Jer 31,31.32)
Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr.
(2Móz 19,5.6;2Móz 32,7.8)
Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem.
(Ésa 54,13)
És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig.
(Ján 14,26)
Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.
(Jer 31,34)
Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.
(Róm 8,28. 29. Zsid,8 19. Zsid. 10,22. 12,24. 9,14.)
Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
(Ésa 8,20; Máté 4,13-16)
Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek.
(Ésa 42,1-7;26,19;60,1)
Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak.
(Jób 5,22)