34
És szóla Elihu, és monda:
(Zsolt 33,12)
Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
(Róm 3,11-17)
Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
(Jób 12,11)
Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
(Jób 27,5-7)
Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
(Zsolt 24,3.4; Ésa 33,14.15)
És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
(Jób 22,5-9;23,12)
Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
(Malak 3,14)
Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
(Jób 8,3)
Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.
(Máté 16,27)
Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
(Zsolt 104,29)
Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
(Siral 3,24)
Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
(Jób 31,21.23;1Móz 18,25)
A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
(Zsolt 63,7)
A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
(Jób 37,23.5Móz;10,17;Jób 31,15)
Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
(Jób 27,19-23)
Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
(Zsolt 86,13;88,6.7;116,8.9; Csel 2,31; Ésa 53,10-12)
Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;
(Zsolt 17,15)
Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
(1Móz 18,25)
Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
(Zsolt 43,1)
Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
(Zsolt 139,1-3)
Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.
(Zsolt 28,5)
A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
(Jak 5,3.4)
Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
(Róm 8,61)
Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
(Zsolt 10,9)
Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
(Jób 21,8-13)
Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
(Jób 19,26.27; Dán 12,1)
35
Tovább is felele Elihu, és monda:
(2Sám 22,1.2)
Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?
Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?
(Zsid 2,13)
Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.
(Zsolt 66,17-19)
Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!
(Zsolt 116,3.1Sám;19,10-12;23,26.2Sám;21,15-17)
Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?
Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?
(Zsolt 16,8)
Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.
(Bir 5,4.5)
A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;
(Zsid 12,29)
De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;
(Ésa 19,1)
A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?
(2Móz 15,18-22;Zsolt 104,4)
Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;
(Jób 27,8.9)
Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.
(2Móz 24,17;Zsolt 97,3.4)
Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!
(1Sám 7,10;Józs 10,11)
Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:
(Bir 5,20)
Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül. 36
És folytatá Elihu, és monda:
(1Sám 22,17; Zsolt 69,15; Jób 22,11)
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
(1Sám 24,15)
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
(1Sám 23,26-28; Jób 19,10-12)
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
(Zsolt 7,9.2Sám;22,21-25)
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
(1Kir 9,4;11,33)
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
(Zsolt 33,18;113,7.8)
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
(1Kir 9,4;15,5;1Sám 25,22.23)
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
(Jób,36 23. 24.)
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
(Máté 5,7)
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
(3Móz 26,23.24)
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
(Ésa 2,11; Péld 29,23)
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
(Zsolt 132,17;Zsolt 97,11;112,4)
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
(Jób 15,32; Zsolt 55,24)
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
(Péld 18,10;Zsolt 12,7)
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
(Jób 29,6; Zsolt 23,5)
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
(Zsolt 144,1.2)
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
(Zsolt 49,9)
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
(1Sám 17,4-7.14-50)
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
(2Sám 5,10;8,13.14)
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
(Zsolt 25,9)
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
(1Sám 20,15.2Sám;10,19;12,29-31)
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
(1Sám 28,6.15-18)
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
(Zsolt 83,11)
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
(2Sám 18,5.7;22,44)
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
(2Sám 8,9.10)
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
(2Sám 8,12.13)
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
(Jób,36 27. 28.)
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
(Jak 5,17.18)
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
(Zsolt 104,14.28)
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
(Zsolt 60,8.10.11; Róm 15,9)