22
Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, a melylyel most magamat előttetek mentem.
(Csel 15,10;Róm 1,5)
Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájok, még inkább nyugalmat tanusítottak. És monda:
(Ésa 28,16; Eféz 2,20)
Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma:
(Csel 5,34;Gal 1,14; Fil 3,6)
És ezt a tudományt üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöczbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.
(Csel 8,3;26,9-11; Gal 1,13.1Kor;15,9)
Miképen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek.
(Csel 9,2;26,12)
Lőn pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.
(Csel 9,3-8;26,13-15)
És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
(Csel 6,19.2Kor;6,16; Eféz 2,21.22.1Pét;2,5; Zsid 3,6;Róm 8,9)
Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz.
(Zsolt 50,16-21; Mát 23,3.4)
A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.
(Péld 3,5.7; Ésa 5,21; Jak 1,22)
Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.
(Jób 5,12.13)
Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba.
(Ésa 52,5)
Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,
(Csel 9,10-18)
Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem.
Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából.
(2Kor 3,6)
Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, a miket láttál és hallottál.
(Csel 26,16)
Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.
(Csel,22 38. Jón. 1,5.)
Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben,
(Csel 9,26-30;26,20)
És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felőlem.
(Csel 9,4; Zsolt 147,19.20)
És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöczbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, a kik hisznek vala te benned:
(Csel 9,6;11,29.2Tim;2,13)
És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, a kik őt megölték.
(Csel 7,58;8,1)
És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé.
(Csel 9,15;26,17.18; Róm 15,18.19; Gal 1,16)
Hallgatják vala pedig őt e szóig; de most felemelék szavokat, mondván: Töröld el a földszínéről az ilyent, mert nem illik néki élni.
(Csel 21,36)
Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe,
(Zsolt 44,23; Róm 8,36;Zsid 10,33)
Parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá.
(Csel 3,18.2Kor;13,9)
A mint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajjon szabad-é néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni?
(Csel 16,37)
Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római.
(Zsolt 14,3;53,2.4)
Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te római vagy-é? Ő pedig monda: Az.
És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem.
(1Thess 2,11)
Mindjárt eltávozának azért ő tőle, a kik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette.
(Csel 16,38)
Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsokkal egyben hozzá menjenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.
(Zsolt 10,7)
9
A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom.
(2Kor 8,4.20)
Hiszen ismerem a ti készségteket a melylyel dicsekszem felőletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a mult esztendő óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt.
(2Kor 8,19)
Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felőletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, a mint mondám, készen legyetek.
(2Kor 8,23.24)
Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban.
(2Kor 5,21;5Móz 21,23)
Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány.
(Csel 19,2.5.6)
Azt mondom pedig: A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat.
(Péld 19,17;22,8)
Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.
(2Móz 25,2; Róm 12,8)
Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek,
(1Ján 3,1; Róm 9,23;2,4; Tit 3,4)
A mint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ő igazsága örökké megmarad.
(Zsolt 112,9; Péld 11,24)
A ki pedig magot ád a magvetőnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét,
(Ésa 55,10;Hós 10,12)
Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek.
(Zsolt 100,3; Tit 2,14;3,5.2Kor;5,17; Gal 6,15; Róm 8,1.2; Ján 3,5.6; Fil 2,13)
Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt;
(2Kor 8,14)
A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségtekért.
(Róm 9,4.5; Kol 1,21; Csel 3,25; Róm 1,16;3,1.2.1Móz;32,28;35,10; Róm 9,6.1Móz;12,23;26,2-5;28,13-15.1Thess;4,13; Csel 19,26;14,15.1Kor;10,20)
Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt.
(2Kor,9 12.)
Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.
(Róm 10,4)
10
Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok;
(Róm 12,1;Mát 11,29)
Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk.
(Ján 1,12)
Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk.
(1Tim 1,18)
Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására;
(Eféz 6,13-18;Jer 1,10)
Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;
(2Kor,10 12. Fil. 3,20. Csel. 7,6. 29. Róm. 3,29. 4,10-12. Gal. 6,16. 1 Tim. 3,15. Zsid. 3,2. 5. 6. 10,21. 1 Pét. 4,17. Hós. 8,1.)
És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.
(Csel 8,20.1Kor;5,3.4.5)
A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ő maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk.
(1Kor 14,37)
Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, a melyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent;
(2Kor 12,6;2Kor 13,10.1Kor;5,3-5)
Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által.
(1Kor 5,9.11)
Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány.
(2Kor,10 1.)
Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, cselekedetben is.
(2Kor 12,20;13,2.10)
Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.
(2Kor 3,1;5,12)
De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérőzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk.
(Róm 12,3; Eféz 4,7)
Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával.
(2Kor 2,12; Gal 3,28.29; Róm 8,17; Csel 3,26; Róm 1,16)
A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint bőségesen.
(Róm 15,20)
Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel.
(Róm 15,20)
A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.
(Jer 9,23.24.1Kor;1,31)
Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.
(Péld 27,2;1Kor 4,5)
11
Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.
(2Kor 1,4.11)
Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
(3Móz 21,23; Eféz 5,26.27)
Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.
(1Móz 3,4.13)
Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.
(Gal 1,8.9)
Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.
(2Kor 12,11.1Kor;15,10; Gal 2,6.9)
Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek.
(1Kor 1,17;2,1;2,13; Eféz 3,4)
Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát?
(1Kor 9,12.18.19)
Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek.
(Csel. 20,33. 34. 1 Thess. 2,9. 2Kor 12,13.)
Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.
(1Móz 16,15;1Móz 21,2)
Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.
(Róm 16,25-27)
Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten.
(2Kor 6,11-13)
De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is.
(1Kor 9,12)
Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.
(Fil 3,2)
Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.
(Csel 16,16-18)
Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.
(Fil 3,19)
Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
(2Kor 5,13;12,6)
A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,
(1Móz 21,10.12)
Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is.
(2Kor 10,13;12,9;Fil 3,3-7)
Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket.
(1Kor 4,10)
Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.
(Ján 3,13; Fil 2,8.10; Mát 12,40)
Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.
(2Kor,11 8. Zsid. 7,26. 1 Kor. 15,28. Eféz. 1,23.)
Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.
(Fil 3,5)
Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.
(1Kor 15,10;Csel 16,22.23)
A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.
(5Móz 25,3)
Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;
(Csel 27,41;Csel 14,19)
Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;
(Csel 13,50;27,2-9;Csel 9,22.25)
Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
(2Kor 6,4.5)
Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.
(Csel 20,18)
Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
(Róm 15,1)
Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.
(2Kor 12,5)
Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.
(Róm 1,25)
Damaskusban Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;
(Csel 9,24.25)
És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.
(Józs 2,15; Csel 9,25)
A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
(Jób 29,16.17;Luk 18,2-4)