1
Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek,
(1Pét 2,11; Jak 1,1; Ján 7,35)
A kik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.
(Róm 8,28. 29. 1Pét,1 19. Zsid. 10,22. 12,24. 9,14.)
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,
(Eféz 1,3;2,4; Tit 3,5.7.1Kor;15,20)
Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra,
(1Pét 5,4; Kol 1,12.2Tim;4,8)
A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.
(Gal 3,23; Fil 4,7)
A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,
(1Pét 4,13;5,10.2Kor;4,17; Jak 1,2; Róm 5,2.3)
Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;
(Péld. 17,3. 1Pét 4,13. Tit. 2,13.)
A kit, noha nem láttatok, szerettek; a kiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek:
(Ján 20,29.2Kor;5,7; Ésa 35,10)
Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét.
(Róm 6,22; Zsid 10,39)
A mely idvesség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, a kik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek:
(Mát 13,17.18; Luk 10,24)
Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennök levő Lelke, a ki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről.
(Dán 9,2.23;12,8.9.2Pét;1,21; Jel 19,10; Fil 2,7.9)
A kiknek megjelentetett, hogy nem magoknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal, a melyeket most hirdetnek néktek azok, a kik prédikálták néktek az evangyéliomot az egekből küldött Szent Lélek által; a mikbe angyalok vágyakoznak betekinteni.
(Csel. 2,30. 31. 3,18. 10,43. Zsid. 2,4. Eféz. 3,9. 10. 1Pét 5,4. Kol. 1,12. 2 Tim. 4,8.)
Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.
(Eféz 6,14;5,8; Zsid 6,18.2Tim;1,9.10; Jak 1,25)
Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;
(1Pét 4,3; Róm 12,2; Eféz 4,17)
Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;
(1Pét 2,9; Gal 1,6.2Kor;7,1)
Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.
(3Móz 11,44;19,2)
És ha Atyának hívjátok őt, a ki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét:
(Gal 4,6; Róm 2,6.11; Zsid 12,28)
Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;
(1Kor 6,20;7,23.1Pét;4,3)
Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:
(Zsid 9,14.1Kor;5,7)
A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek,
(Jel 13,8; Eféz 3,9.2Tim;1,9.10; Róm 16,25.26; Eféz 1,4)
A kik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.
(1Pét,1 11. Csel. 3,15. 13,5. 30,31. Róm. 4,5.)
Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;
(1Pét,1 2. Jak. 4,8. 2 Pét. 1,7. 1 Ján. 3,18. 1 Tim. 1,5.)
Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
(1Pét,1 3. Ján. 1,12. 13. 3,3. Jak. 1,18. Zsid. 4,12.)
Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull:
(Ésa 40,6.8; Jak 10,11)
De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.
(Zsolt 119,89.90; Róm 10,8)