7
Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.
(1Móz 6,9)
Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét.
Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén.
Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem.
Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki megparancsolta vala.
Noé pedig hatszáz esztendős vala, mikor az özönvíz volt a földön.
Beméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ő vele a bárkába, az özönvíz elől.
(Máté 24,38; Luk 17,27)
A tiszta barmok közűl, és a tisztátalan barmok közűl, a madarak közűl, és minden földön csúszó-mászó állat közűl,
Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak.
Lőn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre.
Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának.
És esék az eső a földre negyven nap és negyven éjjel.
Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az ő fiainak három felesége velök együtt a bárkába.
Ők, és minden vad az ő neme szerint és minden barom az ő neme szerint és minden csúszó-mászó állat, mely csúsz-mász a földön, az ő neme szerint és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat.
Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába minden testből, melyben élő lélek vala.
A melyek pedig bemenének, hím és nőstény méne be minden testből, a mint parancsolta vala Isten őnéki: és az Úr bezára utána az ajtót.
Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földről.
A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön, és a bárka jár vala a víz színén.
Azután a vizek felette igen nagy erőt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának.
Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutánna a hegyek elboríttattak vala.
És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat; és minden ember.
(Máté 24,39; Luk 17,27)
Mindaz, a minek orrában élő lélek lehellete vala, a szárazon valók közűl mind meghala.
És eltörle az Isten minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földről; és csak Noé marada meg, és azok a kik vele valának a bárkában.
(2Pét 2,5)
És erőt vevének a vizek a földön, száz ötven napig. 8
Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.
És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből.
És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek.
A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.
A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai.
És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.
És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának.
Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színéről.
De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.
És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.
És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről.
És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza.
És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.
A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.
És szóla az Isten Noénak, mondván:
Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.
Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.
Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele.
Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint.
És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.
És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.
(1Móz 6,5; Ésa 54,9; Máté 15,19)
Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.
(Jer 33,20.25)
9
Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
(1Móz 1,28;8,17)
És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.
(1Móz 1,29)
Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.
(3Móz 17,14.5Móz;12,23)
De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
(2Móz 21,12.28.3Móz;24,17)
A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
(Máté 26,52; Jel 13,10)
Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.
(1Móz 1,28;8,17)
És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:
Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.
(Ésa 54,9)
És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:
Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.
És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.
És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.
Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld.
Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.
És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.
Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.
Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.
Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala:
Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.
(Józs 17,13; Bir 1,28)
Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!
Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!
Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.
És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.
1
Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
(Zsolt 26,4.5;119,1; Péld 1,10.15;Jer 15,17)
Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
(5Móz 17,19; Józs 1,8)
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
(Jer 17,8)
Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
(Jób 21,18; Zsolt 35,5;37,6; Ésa 17,13.14)
Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
(Jób 13,16; Máté 25,33-41.46)
Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.
(Zsolt 37,18-20; Jób 23,10)