4
Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.             
            
                (Mát 7,15.1Thess;5,21)
            
        
        
Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;             
            
                (1Ján 2,17;22,4;1Ján 21,2.10; Gal 4,26; Zsid 11,10;12,22;13,14)
            
        
        
És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.             
            
                (1Ján 2,22.2Ján;1,7)
            
        
        
Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e világban van.             
            
                (1Ján 19,11;Ján 1,1-3; Kol 1,15)
            
        
        
Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájok.             
            
                (Ján 3,31)
            
        
        
Mi az Istentől vagyunk: a ki ismeri az Istent, hallgat reánk, a ki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét.             
            
                (Ján 8,47)
            
        
        
Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.             
            
                (1Ján 17,2.5;18,10)
            
        
        
A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.             
            
                (1Ján 3,10;1Ján,4 16.)
            
        
        
Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.             
            
                (Ján 3,16)
            
        
        
Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.             
            
                (1Ján 2,2; Róm 3,25)
            
        
        
Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.             
            
                (1Ján 3,16; Mát 18,33; Ján 15,12.13)
            
        
        
Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk:             
            
                (Ján 1,18;1Ján 2,5)
            
        
        
Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk.             
            
                (1Ján 3,24)
            
        
        
És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.             
            
                (1Ján 1,1; Ján 1,14)
            
        
        
A ki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben.             
            
                (1Ján 2,23)
            
        
        
És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.             
            
                (1Ján,4 8.)
            
        
        
Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.             
            
                (1Ján 2,28;3,19.21;1Pét 1,15)
            
        
        
A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.             
            
                (1Ján 15,2;1Ján 5,6)
            
        
        
Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!             
            
                (Ján 15,16)
            
        
        
Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?             
            
                (1Ján 2,4;1Ján 3,17)
            
        
        
Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.             
            
                (1Ján 3,11.23; Ján 13,34)
            
        
                    5
Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, a ki szereti a szülőt, azt is szereti, a ki attól született.             
            
                (1Ján 4,2.15; Ján 1,12.13)
            
        
        
Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.             
            
                (1Ján 5,12)
            
        
        
Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.             
            
                (Ján 14,15.23;15,10;Mát 11,30)
            
        
        
Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk.             
            
                (1Ján 4,4; Ján 16,33; Róm 8,37)
            
        
        
Ki az, a ki legyőzi a világot, ha nem az, a ki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!         
Ez az, a ki víz és vér által jő vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Lélek az, a mely bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazság.             
            
                (Ján 19,34)
            
        
        
Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.             
            
                (Mát 28,19)
            
        
        
És hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a földön, a Lélek, a víz és a vér; és ez a három is egy.             
            
                (1Ján 1,4;4,5;Zak 3,9)
            
        
        
Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, a melylyel bizonyságot tett az ő Fiáról.             
            
                (Ján 5,37;8,17.18)
            
        
        
A ki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. A ki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, a melylyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról.             
            
                (Róm 8,16; Gal 4,6)
            
        
        
És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van.             
            
                (Ján 1,4)
            
        
        
A kié a Fiú, azé az élet: a kiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.             
            
                (Ján 3,36)
            
        
        
Ezeket írtam néktek, a kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében.             
            
                (Ján 20,31)
            
        
        
És ez az a bizodalom, a melylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket:             
            
                (1Ján 3,22)
            
        
        
És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, a melyeket kértünk ő tőle.             
            
                (Fil 2,10;1Ján 4,2.3)
            
        
        
Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, a ki nem halálos bűnnel vétkezik. Van halálos bűn; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön.             
            
                (Mát 12,31.32; Zsid 6,4-6)
            
        
        
Minden igazságtalanság bűn; de van nem halálos bűn is.             
            
                (1Ján 3,4)
            
        
        
Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem a ki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.             
            
                (1Ján 3,6.9)
            
        
        
Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.             
            
                (1Ján 4,7)
            
        
        
De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.             
            
                (Ján 17,3;Róm 9,5)
            
        
        
Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen!             
            
                (1Kor 6,9;10,14.1Pét;4,3)