9
De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
(Ésa 8,20; Máté 4,13-16)
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
(Ésa 42,1-7;26,19;60,1)
Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
(Zsolt 126,3;4,8;68,13;119,162)
Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
(Bir 7,22-25; Ésa 10,26; Zsolt 83,10)
Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen;
Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
(Luk 1,32.33;2,10.11;Jer 23,5.6)
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
(Ésa 1,27;Ésa 37,32.2Kir;19,31)
Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,
(Ésa 9,12.17.21;10,4;5,25)
Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:
Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!
De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;
(2Kir 16,9)
A Sziriabeliek elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
(2Kir 15,29; Ésa 5,25)
Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;
(Jer 5,3)
Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon.
(Ésa 3,3.4)
A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.
Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.
(Ésa 3,13; Jer 6,14; Máté 23,13)
Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
(Zsolt 86,1;5,2;3,4)
Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg az füst oszlopában.
(Ésa 47,14; Máté 3,12)
A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián nem könyörül,
(Ésa 13,9.10;Jer 16,6.9)
Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik,
(Jer 19,9)
Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. 10
Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzőknek, a kik gonoszt jegyeznek,
(Máté 23,13-29)
Hogy elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstől, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek.
(Ámós 2,6;8,6; Mik 2,9)
S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket?
(Ésa 7,17-20; Mik 7,4; Luk 12,20)
Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak; mind ezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az ő kezében az én búsulásom!
Istentelen nemzetség ellen küldtem őt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.
(Zsolt 37,2;90,5;92,3; Ésa 40,6.7; Zsolt 129,6)
De ő nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket.
(Zak 1,15; Jer 50,28.29;51,24.25; Zsolt 137,9.2Kir;18,24-33)
Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é?
(Jer 48,29-31)
Nem úgy megvettem-é Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Arphádot? És Samariát, mint Damaskust?
(2Kir 18,34.35;17,6;16,9)
Miképen megtalálta volt kezem a bálványok országait, holott pedig több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samariának,
(Ésa 36,18.19)
Avagy a mint cselekedtem Samariával és az ő bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel?
(Jer 48,33)
Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét.
(Ésa 10,7; Jer 50,18)
Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem ezt és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem sok népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erős, a magasan ülőket;
És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily könnyen elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is!
Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fűrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki őt felemelé, és a pálcza felemelné azt, a mi nem fa!
(Ésa 10,5.6;45,9;64,8; Róm 9,20.21)
Azért az Úr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az ő dicsősége alatt égés ég, miként a tűz égése;
És lészen Izráel világossága tűz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon;
Az ő erdejének és kertjének ékességét pedig lelkétől mind testéig megemészti, és lesorvad, mint a sorvadozó;
(Zak 11,1.2)
Erdője fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is felírhatja!
És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és a ki megmaradt Jákób házából, az őt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hűségesen;
(Nehem 13,14; Zsolt 106,4)
A maradék megtér, a Jákób maradéka az erős Istenhez.
(Róm 11,5)
Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal!
(Ésa 28,5; Róm 9,27)
Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön.
Azért így szól az Úr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa, az Assiriabeli királytól! bár botjával megver tégedet és pálczáját felemeli rád, miként Égyiptom egykoron;
Mert még csak egy kevés idő van: és elfogy búsulásom, és haragom az ő megemésztésökre lészen!
(Agge 2,7.21.22)
És a seregeknek Ura ostort emel ő ellenök, miként a Midián levágatása idején az Oreb kőszikláján, és pálczáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron.
(2Móz 14,27.28; Bir 7,25; Ésa 9,4)
És lesz ama napon: eltávozik az ő terhe válladról és igája nyakadról, és megromol az iga a kövérségnek miatta.
Ajjáthba jő, Migronba átsiet, Mikhmásnál rakja le hadakozó szerszámait;
(Zsolt 27,13;52,7;116,9; Jób 28,3)
Átmennek a szoroson, Gébában lesz hálóhelyünk; megrémül Ráma, Gibea, Saulnak városa elfut.
(1Sám 10,26)
Kiálts Gallim leánya, és vedd füleidbe Laisa, és szegény Anathóth!
Madména megindul, Gébim lakosai mentik övéiket;
Még Nóbba megyen ma, hogy ott megálljon, és emeli már kezét Sion leányának hegye és Jeruzsálemnek halma ellen!
De ímé az Úr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat rémítő hatalommal, és a magas termetűek kivágattatnak, és a magasságosak megaláztatnak;
(Zsolt 104,27)
Az erdő sűrű ágait levágja vassal, és megdől a Libánon egy hatalmas által.
(Zak 11,1.2; Ésa 37,36.2Kir;19,35)