24
Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!
(1Sám 2,4.5; Mik 2,1)
S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ő ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevő, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő; a hitelező, mint az, a kinek hitelez;
(Ámós 5,10; Jer 18,18)
Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.
(1Móz 12,1; Zsid 11,8)
Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.
(Ésa 43,5.6;54,1.8.13)
A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.
(1Móz 4,11.3Móz;26,15)
Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.
(3Móz 26,14-16.5Móz;28,15-68; Jer 11,3.4)
Gyászol a must, elhervad a szőlő, és sóhajtnak minden vidám szívűek.
(Jóel 1,10.12)
Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendők zajgása, a cziterának vídámsága megszünt.
(Jóel 1,5; Ésa 5,12)
Énekléssel nem isznak bort; keserű a részegítő ital az ívónak;
(Ésa 40,26)
Rommá lőn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!
Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.
(Ámós 8,10)
A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.
(Ésa 45,19)
Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midőn a szüret elmult.
(Ésa 17,6)
Ők felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felől.
(Jób 31,28; Péld 30,9)
Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.
(Ésa 42,10.12)
A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.
(Ésa 21,2)
Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója!
(Ésa 5,19; Jer 48,43.44)
És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.
(1Móz 7,11; Zsolt 82,5; Péld 8,29)
Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;
(Ésa 50,4; Jer 1,4)
Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé!
(Jer 1,9.10; Préd 12,13)
És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:
És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak.
(3Móz 26,8.5Móz;32,8)
És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen.
(Jóel 2,31; Ésa 60,19.20;30,26)
25
Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.
(Ésa 42,6.7;60,3; Luk 2,30.32)
Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.
(Ésa 30,10.1Kir;22,27; Ezék 4,16.17)
Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!
(Ésa 61,2;54,3;61,4)
Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.
(Ésa 31,7)
Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
(3Móz 26,3.4)
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
(Zsolt 22,27;23,5;55,1; Máté 8,11; Luk 14,15;22,16; Jel 19,9)
S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
(Ésa 2,15)
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
(1Kor 15,54.1Móz;2,16;17,18;3,2;19,22; Jel 21,4)
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
(Zsolt 44,6;54,3; Hós 5,14.15)
Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az ő földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.
(2Kir 9,37; Jer 8,2;16,4;25,33)
És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;
(2Móz 12,12.5Móz;16,16; Zsolt 122,4; Ezsdr 2,65; Nehem 7,67)
És magas falaid erősségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja. 26
Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!
(Zsolt 46,2;35,22)
Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője.
(Zsolt 118,19.20; Jel 22,14)
Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;
(Zsolt 112,7.8;111,8)
Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van.
(Zsolt 62,9;115,11)
Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
(Ésa 25,2.12)
Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
(Ezék 28,9; Zak 4,6)
Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
(Péld 3,6;11,6)
Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
(5Móz 32,11.12; Zsolt 91,4; Máté 23,37; Malak 4,2)
Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
(Zsolt 63,7;77,3;119,55.62;139,18)
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
(Ésa 2,20;30,22; Ámós 8,10)
Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.
(5Móz 32,27; Zsolt 69,10;119,139; Ésa 9,18)
Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
(Zsolt 44,5.6)
Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!
(1Sám 9,15;20,2; Zsolt 40,7)
A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.
(Jel 20,5.6)
Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.
(Ésa 49,19-21;54,1-5;62,4-5)
Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
(Jer 1,18; Ezék 3,8.9)
Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!
(Róm 8,33; Jób 13,19;41,1-20)
Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.
(Hós 8,7)
Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
(Ésa 25,8.1Thess;4,16; Jel 20,4.5; Luk 14,14; Dán 12,2)
Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
(1Móz 4,10.11; Jób 16,18; Ezék 24,7.8)
27
Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringő kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van.
(Zsid 11,11.12; Ezék 33,24; Malak 2,15)
Ama napon a színború szőlőről énekeljetek:
(1Móz 2,8-10)
Én, az Úr, őrízem azt, minden szempillantásban öntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel-nappal megőrzöm azt;
(Ésa 42,6)
Nincsen haragom, de ha tövis és gaz jő elém, csatára megyek ellene, és meggyújtom azt mind együtt;
(Ésa 5,6;9,18;10,17)
Avagy fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!
(Zsolt 102,27;103,17-20;118,6; Máté 5,18.1Ján;2,17; Ésa 40,6-8)
Jövendőben Jákób meggyökerezik, virágzik és virul Izráel, és betöltik a földnek színét gyümölcscsel.
(Ésa 14,1-5;44,3-4)
Avagy az őt verőnek verése szerint verte őt? vagy ellenségei megöletteinek megölése szerint öletett-é meg?
(Ésa 13,19.20)
Mérték szerint ítélted őt, midőn elvetetted! Reájok fútt kemény lehelletével a keleti szél napján.
(Ésa 48,9; Jób 27,21; Jer 18,17;4,11)
Ezért így tisztíttatik el a Jákób hamissága, és épen ez a gyümölcse bűne elvételének, hogy olyanná teszi az oltárnak minden kövét, minők a széttört mészkövek: nem kelnek fel többé a berkek és naposzlopok!
(Ésa 17,8; Hós 10,8.5Móz;9,21)
Mert az erős város magánosan álland, üres és elhagyott hely, miként a puszta, ott legel a borjú és ott hever, és megemészti annak ágait.
(Ésa 7,23)
És ha megszáradnak gallyai, összetöretnek, az asszonyok előjövén, megégetik azokat; mert értelem nélkül való e nép, ezért nem könyörül meg rajta Teremtője, és nem kegyelmez néki alkotója.
(4Móz 15,32.33.1Kir;17,12; Ésa 5,13; Jer 4,22; Hós 4,6)
És lesz ama napon: cséplést tart az Úr az Eufrátes folyóvizétől Égyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, Izráel fiai.
(1Kir 8,65.2Kir;24,7.1Móz;15,18.5Móz;24,20)
És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljőnek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiűzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.
(Ésa 11,12-14)