IZAJÁS APOKALIPSZISE: 24,1-27,13

¹1  Íme, az Úr elpusztítja a földet,
és feldúlja azt;
felforgatja felszínét,
és szétszórja lakóit.

²2  Mint a nép, olyan lesz a pap,
mint a szolga, olyan az ura,
mint a szolgáló, olyan az úrnője,
mint a vásárló, olyan az eladó,
mint a kölcsönadó, olyan a kölcsönvevő,
mint a hitelező, olyan az adósa.

³3  Teljesen elpusztul a föld,
és egészen kifosztott lesz.
Bizony, az Úr mondta ezt az igét.

⁴4  Gyászba borul, lepusztul a föld,
elfonnyad, elhervad a földkerekség,
elfonnyad a magasság a földdel együtt.

⁵5  A föld gyalázatossá lett lakói alatt,
mert áthágták a törvényeket,
megszegték a rendelkezéseket,
felbontották az örök szövetséget.

⁶6  Ezért átok emészti meg a földet,
és megbűnhődnek lakói;
ezért elfogynak a föld lakói,
és csak kevés ember marad meg.

⁷7  Gyászol a must, elfonnyad a szőlőtő,
sóhajtoznak mind, akiknek a szíve vidám volt.

⁸8  Megszűnik a víg dobszó,
abbamarad az örvendezők zaja,
elhallgat a víg citeraszó.

⁹9  Nem isznak többé dalolva bort,
keserű lesz az ital azoknak, akik isszák.

¹⁰10  Romba dől a kihalt város,
zárva lesz minden ház, nem lehet bemenni.

¹¹11  Bor után kiáltoznak az utcákon,
kihal minden öröm,
elköltözik a vidámság a földről.

¹²12  Pusztaság marad a városban,
és romokban hever a kapu.

¹³13  Mert úgy lesz a földön,
a népek között,
mint amikor leverik a bogyót az olajfáról,
mint amikor böngésznek, ha befejeződött a szüret.

¹⁴14  Ők pedig felemelik hangjukat,
ujjonganak az Úr fenségének,
kiáltoznak a tenger felől.

¹⁵15  Ezért dicsőítsétek az Urat keleten,
a tenger szigetein az Úrnak, Izrael Istenének nevét!

¹⁶16  A föld széléről dicsérő ének hangzik:
»Dicsőség az igaznak!«
De én így szólok: »Végem van,
végem van! Jaj nekem!«
Csalók csalnak,
csalók csalásával csalnak!

¹⁷17  Rettenet, verem és háló vár rád,
föld lakója!

¹⁸18  Aki elmenekül a rettentő hang elől,
beleesik a verembe,
és aki kijön a veremből,
azt megfogja a háló.
Mert megnyílnak a zsilipek a magasságban,
és megrendülnek a föld alapjai.

¹⁹19  Roppanva összeroppan a föld,
törve törik a föld,
rengve reng a föld,

²⁰20  inogva inog a föld, mint a részeg,
mozog, mint a kunyhó;
ránehezedik vétke,
elesik, és nem kel föl többé.

²¹21  Ez történik majd azon a napon:
meglátogatja az Úr az ég seregét a magasságban,
és a föld királyait a földön;

²²22  egy csomóba gyűjti őket,
mint foglyokat a verembe,
és börtönbe zárja,
majd sok nap múltán meglátogatja őket.

²³23  Akkor elpirul a hold, és szégyenkezik a nap,
mert a Seregek Ura királyként uralkodik
Sion hegyén, Jeruzsálemben,
és vénei előtt megdicsőül.

¹1  Uram, te vagy az én Istenem,
magasztallak téged, dicsőítem nevedet,
mert csodákat műveltél,
rég eltervezett, biztos és igaz dolgokat.

²2  Mert kőhalmazzá tetted a várost,
rommá a hozzáférhetetlen várat:
a kevélyek palotája többé már nem város,
soha többé föl nem épül.

³3  Ezért tisztel téged az erős nép,
a hatalmas nemzetek városa fél téged,

⁴4  mert támasza lettél a szegénynek,
erőssége a szűkölködőnek szorongattatásában;
menedék a zápor elől,
árnyék a forróság elől.
Az erőszakosok haragja olyan,
mint a hideg zápor:

⁵5  mint forróságot a száraz vidéken,
megtöröd a kevélyek zajongását;
mint forróság a felhő árnyékában,
elnémul az erőszakosok diadaléneke.

⁶6  Készít majd a Seregek Ura
minden népnek ezen a hegyen
zsíros lakomát,
lakomát színborokból,
zsíros, velős falatokból,
letisztult színborokból.

⁷7  Ezen a hegyen leveszi a leplet,
a leplet, amely minden népre ráborult,
és a takarót, amely minden nemzetre ráterült.

⁸8  Az Úr Isten eltávolítja örökre a halált,
és letörli a könnyet minden arcról,
népe gyalázatát elveszi az egész földről.
Bizony, az Úr szólott!

⁹9  Ezt mondják majd azon a napon:
»Íme, a mi Istenünk ő,
benne reméltünk, hogy megszabadít minket.
Ő az Úr, benne reméltünk,
ujjongjunk és örvendezzünk szabadításán!

¹⁰10  Mert az Úr keze nyugszik ezen a hegyen.«
Eltapossák Moábot a lakóhelyén,
mint ahogy eltapossák a szalmát a trágyalében;

¹¹11  mikor széttárja a kezét benne,
ahogy széttárja az úszó az úszásra,
ő megalázza kevélységét, hiába csapkod kezével.

¹²12  Falaid magas erődítményét ledönti,
megalázza, a földre, a porba sújtja.

»Erős városunk van nekünk,
oltalmul szolgál kőfal és bástya.

²2  Nyissátok ki a kapukat,
hadd vonuljon be az igaz nemzet,
mely megtartja a hűséget!

³3  Szándéka szilárd:
megőrzöd a békét,
a békét, mert benned bízik.

⁴4  Bízzatok az Úrban örökkön örökké,
mert az Úr örök Kőszikla!

⁵5  Mert ledönti a hegyen lakókat,
a kérkedő várost megalázza,
földig alázza, porba sújtja.

⁶6  Láb tapossa, szegények lába,
szűkölködők léptei.

⁷7  Az igaznak ösvénye egyenes, Uram,
az igaznak útját te egyengeted.

⁸8  Ítéleteid ösvényén is terád vártunk, Uram,
nevedre és emlékezetedre vágyódott a lelkünk.

⁹9  Lelkem utánad vágyódik éjszaka,
és bensőmben a lelkem téged keres.
Mert ha ítéleteid megvalósulnak a földön,
igazságot tanulnak a földkerekség lakói.

¹⁰10  Ha kegyelmet kap is az istentelen,
nem tanul igazságot;
az igazság földjén gonoszul cselekszik,
és nem látja az Úr fenségét.

¹¹11  Uram, felemelkedett a kezed, de nem látják;
lássák meg szégyenkezve
féltő szereteted néped iránt!
Bizony, az ellenségeidnek készített tűz
megemészti őket.

¹²12  Uram, te adsz nekünk békességet,
mert minden tettünket te vitted végbe nekünk.

¹³13  Urunk, Istenünk, noha mások uralkodtak rajtunk, nem te,
mi azért egyedül téged, a te nevedet emlegetjük.

¹⁴14  A halottak nem élnek,
az árnyak nem támadnak fel:
ezért látogattad meg és pusztítottad el őket,
és eltörölted minden emléküket.

¹⁵15  Megsokasítottad a nemzetet, Uram,
megsokasítottad a nemzetet, megdicsőítetted magad;
kiterjesztetted az ország minden határát.

¹⁶16  Uram, a szorongatásban téged kerestek,
imát suttogtak, mikor fenyítetted őket.

¹⁷17  Mint a terhes asszony, aki közel van a szüléshez,
vajúdik és kiált fájdalmában,
olyanok voltunk mi színed előtt, Uram.

¹⁸18  Fogantunk, vajúdtunk,
mintegy szelet szültünk;
szabadulást nem szereztünk az országnak,
és nem születtek lakói a földnek.

¹⁹19  Életre kelnek majd halottaid,
holttestük feltámad.
Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok!
Mert világosság harmata a te harmatod,
és a föld újjászüli az árnyakat.

²⁰20  Indulj, népem, menj be szobádba,
és zárd magadra ajtódat,
rejtőzz el egy rövid pillanatra,
míg el nem múlik a harag!

²¹21  Mert íme, az Úr kilép lakóhelyéről,
hogy meglátogassa a föld lakóit bűnük miatt;
a föld megmutatja a vérüket,
és nem takarja be többé a megölteket.«

¹1  Azon a napon majd meglátogatja az Úr
kemény, nagy és erős kardjával
a Leviatánt, a gyors kígyót,
a Leviatánt, a tekergő kígyót,
és megöli a tengeri sárkányt.

²2  Azon a napon szép szőlőskert lesz,
énekeljetek róla!

³3  Én, az Úr, vagyok őrzője,
szüntelenül öntözöm;
nehogy baj érje,
éjjel-nappal őrzöm.

⁴4  Harag nincs bennem:
miért adna nekem valaki tövist és tüskét?
Harcba szállok vele, s mindjárt fel is gyújtom:

⁵5  vagy ragadja meg oltalmamat,
kössön békét velem, békét kössön velem!

⁶6  A jövőben gyökeret ver Jákob,
virágzik és kihajt Izrael,
s betöltik a földkerekség színét terméssel.

⁷7  Vajon megverte Izraelt úgy,
mint azt, aki őt verte?
Vagy gyilkolta-e őt úgy,
mint azokat, akik őt gyilkolták?

⁸8  Elűzte, elvetette őt, s perelt vele;
elsodorta őt erős szelével a keleti szél napján.

⁹9  Azáltal nyer bocsánatot Jákob bűne,
és vétke eltávolításának az a teljes gyümölcse,
ha olyanná tesz minden kőoltárt,
mint az összezúzott mészkő,
és nem maradnak fenn a szent fák és oszlopok.

¹⁰10  Mert a megerősített város magára marad,
elhagyott és magányos hely lesz, mint a sivatag;
borjú legel rajta, ott heverészik,
s lerágja bokrait.

¹¹11  A szárazságban gallyai összetörnek,
asszonyok jönnek, és elégetik.
Nem értelmes nép ez,
ezért nem irgalmaz neki Alkotója,
és aki formálta, nem kegyelmez neki.

¹²12  Ez történik majd azon a napon:
kicsépeli az Úr a kalászokat
a Folyamtól Egyiptom patakjáig,
és titeket összeszednek egyenként, Izrael fiai.

¹³13  Ez történik majd azon a napon:
megfújják a nagy harsonát,
és visszajönnek, akik elvesztek Asszíria földjén,
s akik száműzöttek voltak Egyiptom földjén,
és leborulnak az Úr előtt
a szent hegyen, Jeruzsálemben.