Akkor magához hívta a népet és így szólt: „Hallhassátok és értsétek meg:
nem az szennyezi be az embert, ami szájába jut, hanem az szennyezi be, ami a száját elhagyja.”
Erre odamentek hozzá tanítványai és megjegyezték: „Tudod, hogy a farizeusok e beszéd hallatára megbotránkoztak?”
Mire ő így felelt: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett.
Hagyjátok őket! Világtalanok vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő gödörbe esik.”
Erre Péter így szólt hozzá: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet.”
„Még mindig nem értitek ti sem?” – kérdezte.
„Nem értitek, hogy mindaz, ami szájba kerül, a gyomorba jut és onnan a félreeső helyre?
De ami a szájat elhagyja, a szívből származik, és ez az, ami beszennyezi az embert.
A szívből ered ugyanis minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromlás. Ezek szennyezik be az embert.
Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.”