2222 Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra, amíg ő hazaküldi a népet. 2323 Miután hazaküldte őket, fölment egy hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Késő estig maradt ott egymagában. 2424 A bárkát jó messze a parttól hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. 2525 Az éjszaka negyedik őrváltása idején Jézus a vízen járva feléjük közeledett. 2626 Amint meglátták a tanítványok, hogy a vízen jár, rémülten kiáltották: „Kísértet!” – és félelmükben össze-vissza kiabáltak. 2727 De Jézus mindjárt megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” 2828 Mire Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen.” „Jöjj !” – mondta ő. 2929 Péter kiszállt a bárkából és Jézus felé indult a vízen. 3030 De az erős szél láttára megijedt, s amikor merülni kezdett, így kiáltott: „Uram, ments meg!” 3131 Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megragadta és azt mondta neki: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” 3232 Amint beszállt a bárkába, a szél elállt. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte. 3333 „Valóban Isten Fia vagy!” – vallották meg.