Kis türelmet
9 Aztán így folytatta: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát.”
Urunk színeváltozása.
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük. Ruhája olyan tündöklő fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestő nem tudná fehérebbé tenni. Egyszerre csak megjelent nekik Illés és Mózes, amint Jézussal beszélgettek. Péter erre így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem is tudta, mit mondjon, annyira meg voltak ijedve. Egyszerre felhő támadt, amely elborította őket, a felhőből pedig szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, senki mást nem láttak, csak Jézust egymagát.
Illés eljövetele.
A hegyről lejövet Jézus meghagyta nekik, hogy senkinek se szóljanak a látomásról, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad. Meg is tartották ezt az utasítást, de egymás közt azon tanakodtak, hogy mit jelent az: halálából föltámad. Ezért megkérdezték tőle: „Miért mondják (a farizeusok és) az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés ugyan eljön előbb és helyreállít mindent, de hogyan írhatták meg az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie? Én azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, amint az Írás mondja róla.”
A néma lélektől megszállt.
Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük és hogy írástudók vitatkoznak velük. Amint észrevették őt az emberek, mindnyájan meglepődtek, és eléje siettek, hogy üdvözöljék. Megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?” Valaki a tömegből így felelt: „Mester, elhoztam hozzád fiamat, akiben néma lélek lakik. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja, aztán habzik a szája, csikorgatja a fogát és megmerevedik. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.” „Hitetlen nemzedék, válaszolta, meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide hozzám!” Odavitték. Mihelyt meglátta őt a lélek, elkezdte ide-oda rángatni a fiút. Az a földre esett és tajtékozva fetrengett. Jézus megkérdezte az apát: „Mióta szenved ebben a bajban?” „Gyermekkora óta, válaszolta. Sokszor tűzbe meg vízbe taszította, hogy megölje. Ha van lehetőséged rá, szánj meg minket és segíts rajtunk.” Jézus így felelt: „Ami a lehetőséget illeti, minden módjában áll annak, aki hisz.” Erre a fiú apja (könnyek között) fölkiáltott: „Hiszek (Uram), segíts hitetlenségemen!” Amikor Jézus látta, hogy a tömeg egyre nagyobb lesz, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te süket és néma lélek, parancsolom neked, takarodj ki belőle és soha vissza ne térj belé.” Erre hangos kiabálással és heves rángatások közt kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott, úgyhogy többen megjegyezték: „Meghalt”. Jézus azonban kézen fogva fölemelte, s az fölállt. Amikor hazatért és egyedül maradt, tanítványai megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Mire ő így felelt: „Ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.”
Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését.
Útjukat folytatva, keresztülmentek Galileán. De nem akarta, hogy valaki is megtudja, mert tanítványait akarta oktatni. Így szólt hozzájuk: „Az Emberfia emberek kezére kerül és megölik, de halála után harmadnapra föltámad.” Azok nem értették meg ezeket a szavakat, de nem merték faggatni. A tanítványok versengése. Kafarnaumba érkeztek. Hazatérve megkérdezte őket: „Miről beszéltetek útközben?” Azok hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki nagyobb közülük. Ő leült, magához hívta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: Aki első akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenki szolgája.” Aztán odahívott egy gyermeket, közéjük állította, majd az ölébe vette s így szólt hozzájuk: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig befogad engem, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött.” Ekkor János vette át a szót: „Mester, mondta, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űzött, de nem követ minket. Megtiltottuk neki, mert nem csatlakozott hozzánk.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki. Aki az én nevemben csodát tesz, nem egyhamar fog szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van. Bizony mondom nektek: nem marad jutalom nélkül az, aki egy pohár vizet ad inni nektek, mivel Krisztuséi vagytok.
A bűnre csábítás.
Aki csak egyet is bűnre csábít a (bennem) hívő kicsinyek közül, annak jobb volna, ha malomkövet kötnének nyakára és a tengerbe dobnák.
(44.) (ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik).
Ha kezed bűnre csábít, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a pokolba jutnod, a kiolthatatlan tűzre
(46.) (a kiolthatatlan tűzre, ahol a féreg el nem pusztul és a
tűz ki nem alszik).
Ha lábad csábít bűnre, vágd le. Jobb sántán bemenned az örök életre, mint két lábbal a pokolba kerülnöd Ha szemed csábít bűnre, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a pokolba kerülnöd, ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik. Mindenkit tűzzel sóznak majd be. A só hasznos. De ha a só elveszti ízét, ugyan mivel ízesítitek meg? Legyen só bennetek.”
Jézus működése Júdeában és Jeruzsálemben
Út Jeruzsálem felé
A házasság fölbonthatatlansága.
10 Útra kelve a Jordán túlsó partján Júdea vidékére tartott. Ismét nagy tömeg gyűlt köréje. Szokott módján tanította őket. Akkor a farizeusok ezzel a kérdéssel léptek hozzá: „Szabad-e a férfinak elbocsátania feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban megkérdezte: „Mózes mit parancsolt nektek?” „Mózes megengedte a válólevéllel történő elbocsátást”, válaszolták. Jézus erre kijelentette: „Mózes keményszívűségtek miatt adta ezt az engedményt. Kezdetben, a teremtéskor Isten férfinak és nőnek teremtette őket. Az ember ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik s a kettő egy test lesz. Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” Otthon tanítványai ismét érdeklődtek e dolog felől. Ő megmagyarázta nekik: „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtöréssel vét ellene. Ha pedig a nő hagyja el férjét és máshoz megy, szintén házasságtörést követ el.”
Jézus és a gyermekek.
Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye a kezét. De a tanítványok elutasították őket. Amikor Jézus ezt látta, megneheztelt rájuk és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tartsátok vissza őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki az Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda.” Azután ölébe vette őket és rájuk téve kezét megáldotta őket.
A gazdag ifjú.
Amikor kilépett az utcára, odafutott hozzá valaki és térdre borulva megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak? – válaszolta Jézus. Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, ne csalj, atyádat és anyádat tiszteld.” Erre ő kijelentette: „Mester, ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” Jézus rátekintett, megszerette őt és így szólt hozzá: „Valami még hiányzik neked: menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és a keresztet magadra véve kövess engem.” E szavak hallatára elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
A gazdagság veszélyei.
Jézus erre körülnézett, majd ezekkel a szavakkal fordult tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!” A tanítványok megütköztek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, bizony nehéz a vagyonban bízóknak bejutni Isten országába. Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak az Isten országába jutni.” Azok még jobban megrökönyödtek és azt kérdezték egymástól: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, de nem az Istennek, mert Istennek minden lehetséges.”
Az önkéntes szegénység jutalma.
Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el otthonát, testvéreit, nővéreit, anyját, atyját, gyermekeit vagy földjét értem és az evangéliumért, hogy százannyit ne kapna: már most ezen a világon – bár üldözések közt – otthont, testvért, nővért, anyát, gyermeket és földet, a másvilágon pedig az örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.”
Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.
Éppen útban voltak Jeruzsálem felé. Jézus előttük ment. Ez aggodalommal töltötte el őket és csak félve követték. Ekkor ismét magához hívta a tizenkettőt és megmondta nekik, hogy mi vár rá: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és az írástudók (és a vének) kezére adják. Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, akik kigúnyolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra föltámad.”
Zebedeus fiai.
Akkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai. „Mester, kérték, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.” „Mit akartok tőlem?” – kérdezte. Azok megmondták: „Tedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk balodon üljön dicsőségedben.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, melyből én iszom? Vagy arra, hogy megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel mellyel én megkeresztelkedem?” „Készek vagyunk” – felelték. Jézus erre így szólt hozzájuk: „Abból a kehelyből ugyan, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni, de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert ez azoknak jár, akiknek készült.” Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt Jakabra és Jánosra. Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki első akar lenni, legyen mindenkinek a cselédje. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért.”
A jerikói vak.
Közben Jerikóba érkeztek. Jerikót tanítványai és nagy tömeg kíséretében hagyta el. Útjuk mentén egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia üldögélt. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus jön arra, kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Sokan csitították, hogy hallgasson el. Ő azonban annál jobban kiabált: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus erre megállt: „Hívjátok ide”, mondta. Azok odaszóltak a vaknak: „Bátorság, kelj föl, téged hív.” Erre ledobta köpenyét, fölugrott és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: „Mit tegyek veled?” „Mester, kérte a vak, azt, hogy lássak.” Jézus így szólt hozzá: „Menj, hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását és csatlakozott hozzá az útján.

Minden fejezet...
1 0