Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
A húsvéti vacsora.
Az első kovásztalan napon, amikor le szokták vágni a húsvéti bárányt, tanítványai megkérdezték: „Hová menjünk? Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?” Ő elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: „Menjetek a városba. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána és ahova bemegy, ott mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet. Ott készítsétek el.” A tanítványok elmentek és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, odajött a tizenkettővel. Asztalhoz ültek. Miközben ettek, Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, egy közületek, aki velem eszik, elárul engem.” Erre elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok?” De ő így válaszolt: „Egy tizenkettőtök közül, aki velem a tálba nyúl. Az Emberfia elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.”
Az eukarisztia alapítása.
Étkezés közben kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Azután fogta a kelyhet, hálát adott és nekik adta. Mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok. Bizony mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában.”