Asszonyok Jézus kíséretében.
8 Ezután bejárta a városokat és falvakat, prédikált és hirdette Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akit gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg: Mária, melléknevén Magdolna, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.Példabeszéd a magvetőről.
Amikor egyszer a városokból kivonult nagy tömeg köréje gyűlt, ezt a példabeszédet mondta nekik: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett, eltaposták és az égi madarak fölcsipegették. Némely meg köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek a magokkal együtt felnőttek és elnyomták azokat. A többi jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott.” E szavak után így kiáltott: „Akinek füle van, hallja meg!”A példabeszéd magyarázata.
Akkor megkérdezték tanítványai, mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt:„Nektek jutott, hogy megértsétek Isten országának titkait, a többieknek csak példabeszédekben:
Nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az útfélre esők azok, akik hallgatják, de aztán jön az ördög és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek és így ne is üdvözüljenek. A köves talajra hullottak azok, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek közé esők azok, akik meghallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei közepette elhalnak és termést nem hoznak. A jó földbe esők végül azok, akik jó és erényes szívvel meghallgatják és meg is tartják az igét és termést is hoznak állhatatosságban.
A példabeszéd célja.
Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje, vagy ágy alá rejtse, hanem hogy tartóra tegye, s aki csak belép, lássa világát. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna: titkon sem történik semmi, ami ki ne tudódnék és nyilvánvalóvá ne lenne. Ügyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok. Akinek ugyanis van, annak még adnak; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amit magáénak gondol.”Ki tartozik igazán Jézushoz?
Akkor odajött anyja és testvérei, de a tömeg miatt nem juthattak hozzá. Jelentették neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak és látni akarnak.” Ő azonban így válaszolt: „Anyám és testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és teljesítik.”A vihar lecsendesítése.
Egyik nap bárkába szállt tanítványaival. „Menjünk át a tó túlsó partjára”, mondta nekik. Elindultak. Miközben hajóztak, ő elaludt. Hirtelen heves szélvihar csapott le a tóra, a hullámok már-már elborították őket, s életveszélyben forogtak. Kiabálásukkal fölébresztették: „Mester, Mester, elveszünk!” Jézus fölkelt, parancsolt a szélnek és a háborgó víznek. Minden elcsöndesedett és elnyugodott. Akkor hozzájuk fordult: „Hol a ti hitetek?” Azok félelemmel és ámulattal eltelve mondogatták egymásnak: „Kicsoda ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol és azok engedelmeskednek neki?”A gerázai megszállott.
Átértek a gerázaiak földjére, mely Galileával átellenben fekszik. Amint kilépett a szárazra, a város felől egy ördögtől megszállt férfi jött elébe. Már régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem sírboltokban. Jézus láttára földre vetette magát és így kiáltott: „Mi bajod van velem Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!” Ráparancsolt ugyanis a tisztátalan lélekre, hogy menjen ki abból az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megbilincselték, de eltépte a kötelékeket. Az ördög a pusztába hajszolta. Jézus tehát megkérdezte: „Mi a neved?” „Légió” – felelte. Sok ördög tartotta ugyanis megszállva. Azok kérték, hogy ne küldje őket a pokolba. Nagy sertéskonda túrta a földet ott a hegyoldalban. Kérték, engedje meg, hogy azokba menjenek. Megengedte nekik. Az ördögök erre kimentek az emberből és megszállták a sertéseket, mire a konda a meredekről a tóba rohant és belefúlt. A történtek láttára a kondások elfutottak és hírül vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kisereglettek, hogy lássák mi történt. Jézushoz érve ott találták az ördögöktől megszabadított embert: felöltözve, ép ésszel ült Jézus lábainál. Erre félelem fogta el őket. A szemtanúk elbeszélték nekik, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállt. Geráza vidékének lakossága ekkor kérte, hogy távozzék el, olyan nagy félelem fogta el őket. Bárkába szállt tehát, hogy visszatérjen. A férfi, akiből az ördögök kimentek, kérte, hogy vele mehessen. De Jézus elbocsátotta. „Térj haza, mondta neki, és beszéld el, milyen nagy dolgot művelt veled az Isten.” Ő el is ment és hirdette az egész városban, milyen nagy dolgot művelt vele Jézus.Jairus leánya.
Mikor Jézus visszaérkezett, a tömeg örömmel fogadta. Vártak rá mindnyájan. Akkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje, és Jézus lába elé borulva kérte, hogy menjen vele házába, mert egyetlen,tizenkét éves leánya halálán volt.
Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérzésben szenvedett. Minden vagyonát orvosokra költötte, de egyik sem tudta meggyógyítani. Hátulról hozzálépett és megérintette ruhája szegélyét. Abban a pillanatban elállt a vérzése. „Ki érintett meg?” – kérdezte Jézus. Mindenki tagadta. Péter és társai magjegyezték: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös (és te még azt kérdezed: Ki érintett meg?)” De Jézus megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, remegve előjött, leborult előtte és az egész nép láttára megvallotta, miért érintette meg őt és hogyan gyógyult meg abban a pillanatban. „Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével.” Még beszélt, mikor a zsinagóga elöljárójának ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Ne fáraszd tovább a Mestert!” Jézus azonban ennek hallatára is bátorította: „Ne félj, csak higgy! Megmenekül.” Mikor a házhoz ért, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost és Jakabot, továbbá a leány apját és anyját. Sírt és jajgatott ott mindenki. „Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg (a leány), Csak alszik.” Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt. De ő megfogta kezét és rákiáltott: „Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lelke és rögtön fölkelt. Meghagyta, hogy adjanak neki enni. Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól. De megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.
Az apostolok szétküldése.
9 Összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a betegségek gyógyítására. Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket. Meghagyta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Két ruhátok se legyen. Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok. De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük.” Azok útra keltek, bejárták a falvakat, hirdették mindenütt az evangéliumot és meggyógyították a betegeket.Heródes nyugtalansága.
Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: „János támadt föl halottaiból.” Mások pedig: „Illés jelent meg.” Ismét mások: „A régi próféták közül támadt föl valamelyik.” Heródes így töprengett: Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről ilyeneket hallok?” És látni akarta őt.A csodálatos kenyérszaporítás.
Az apostolok visszatértek és elbeszéltek neki mindent, amit csak tettek. Akkor elvonult velük (egy magányos helyre) Betszaida városa mellé, hogy egyedül legyenek. De a nép megtudta és utána ment. Barátságosan fogadta őket, beszélt nekik Isten országáról és meggyógyította a gyógyulásra szorulókat. A nap már lenyugvóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet, figyelmeztették, hogy elmehessenek a környékbeli falvakba és tanyákra, megszálljanak és ennivalót keressenek, mert itt elhagyott helyen vagyunk.” Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni.” „Csak öt kenyerünk és két halunk van, felelték, el kellene mennünk, hogy élelmet vegyünk ennyi népnek.” Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket csoportonként ötvenével.” Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze.Péter vallomása.
Mikor egyszer egyedül imádkozott és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak; van, aki Illésnek; van, aki azt tartja, hogy föltámadt egy a régi próféták közül.” Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” (Simon) Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Erre ő szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senkinek el ne mondják.Jézus megjövendöli szenvedését.
Aztán hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad.”Jézus követése.
Máskor így szólt a néphez: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de önmagát elveszíti, vagy magában kárt szenved. Aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön önmaga, Atyja és a szent angyalok dicsőségében. Igaz, amit mondok nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten országát.”Urunk színeváltozása.
E szavai után mintegy nyolc nappal kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot és fölment velük a hegyre imádkozni. Imádság közben arcának színe elváltozott, ruhája pedig fehéren ragyogott. Egyszerre csak két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg és haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetkeznie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, megpillantották dicsőségét és a mellette álló két férfit. Ezek már távozóban voltak, amikor Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta ugyanis, mit mondjon. Szavai közben felhő támadt és elborította őket. Nagyon féltek, amikor a felhőbe jutottak. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül maradt. Ők azokban a napokban hallgattak és senkinek sem szóltak arról, amit láttak.Az ördögtől megszállt fiú.
Mikor másnap lementek a hegyről, nagy tömeg jött eléjük. Akkor egy férfi így kiáltott a nép közül: „Mester, kérlek, tekints fiamra, hiszen egyetlen gyermekem! Időnként gonosz lélek szállja meg és hirtelen fölkiált. Az földre sújtja, habozni kezd a szája. Csak nehezen hagyja el, miután agyonkínozta. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.” Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozd ide a fiút.” Miközben odament, az ördög ide-oda rángatta és a földhöz vágta. Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta atyjának. Mindnyájan elámultak Isten nagyságán.Jézus ismét megjövendöli szenvedését.
Még mindnyájan ámulatban voltak a történtek miatt, amikor így szólt tanítványaihoz: „Véssétek jól szívetekbe e szavakat: az Emberfiának emberek kezére kell kerülnie.” De azok nem értették meg ezt a beszédet. Rejtve maradt előttük, és nem fogták föl értelmét. Mégsem merték őt megkérdezni arról, amit mondott.A tanítványok versengése.
Felvetődött köztük a kérdés, ki nagyobb közöttük. Mivel Jézus ismerte szívük érzéseit, odahívott egy gyermeket, magához vonta és így szólt hozzájuk: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.” János vette át a szót: „Mester, mondta, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged mivelünk.”Jézus útja Jeruzsálem felé
Jézus követése és a tanítványok
Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van.”A barátságtalan szamaritánusok.
Mikor közel voltak már műve beteljesedésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Azok útközben betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mert zarándokúton volt Jeruzsálem felé. Ennek láttára tanítványai, Jakab és János fölháborodtak: „Uram, hívjuk le rájuk az istennyilát, hogy föleméssze őket?” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket. („Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket pusztítson, hanem hogy megmentsen.”) Ezután más faluba mentek.Jézus követésének feltételei.
Útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek téged, bárhova mégy.” Jézus azonban figyelmeztette: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét.” Egy másikat fölszólított: „Kövess engem.” „Uram, felelte az, engedd meg, hadd temessem el előbb atyámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat, mondta neki, te pedig menj, hirdesd Isten országát.” Egy harmadik megszólította: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek az otthoniaktól.” Jézus így válaszolt: „Senki, aki kezét az eke szarvára téve hátratekint, nem alkalmas Isten országára.”A hetvenkét tanítvány szétküldése.
10 Ezután az Úr más hetvenkét tanítványt választott ki és kettenkint maga előtt küldte őket azokba a városokba és falvakba, ahová készült. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne hordjatok erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is azt mondjátok: békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban és egyétek-igyátok, amijük van. Megérdemli a munkás a maga bérét. Ne járjatok házról házra. Ha betértek egy városba és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ottani betegeket és hirdessétek: közel van hozzátok Isten országa. Ha pedig betértek egy városba és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára és mondjátok: még a port is lerázzuk rátok, amely várostokban ránk tapadt, de tudjátok meg: közel van Isten országa. Mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, amint annak a városnak.A megátalkodott városok.
Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. És te Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”A tanítványok visszatérése.
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza: „Uram, mondták, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hatalmat adtam nektek minden ellenséges erő fölött: semmi sem fog ártani nektek. Mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek föl van jegyezve a mennyben.”Jézus hálaadása.
Abban az órában fölujjongott a Szentlélekben és így szólt:„Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki.
Igen Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám:
senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya,
és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Aztán külön a tanítványokhoz fordult és így szólt: „Boldog a szem, mely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Az irgalmas szamaritánus.
Akkor odalépett egy törvénytudó és próbára akarta tenni. „Mester, mondta, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” Ő megkérdezte: „Mit szab meg a törvény? Hogyan olvasod?” Az így válaszolt: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat.” „Helyesen feleltél, dicsérte meg, tégy így és élni fogsz.” Ő azonban igazolni akarta magát és tovább kérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?” Erre Jézus vette át a szót: „Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezére került, azok kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták. Egy pap jött lefelé az úton, észrevette, de továbbment. Később egy levita jött arra, meglátta, de ő is elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Mikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire és bekötözte azokat. Aztán föltette teherhordó állatára, szállására vitte és gondját viselte. Másnap reggel elővett két dénárt és a gazdának adta e szavakkal: viseld gondját. Amivel többet költesz rá, megadom neked, amikor visszatérek. Mit gondolsz, e három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került?” „Aki irgalmasságot cselekedett vele” – felelte az. Jézus így szólt hozzá: „Menj és tégy hasonlóképpen.”Mária és Márta.
Útjuk közben betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony házába fogadta őt. Ennek nővére, Mária, leült az Úr lábához és hallgatta szavait. Márta ellenben sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram, méltatlankodott, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen.” Az Úr azonban így felelt: „Márta, Márta! Sok mindennel törődöl, sok minden nyugtalanít. Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha.”Az Úr imádsága.
11 Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Mikor befejezte, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Erre így szólt hozzájuk: „Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.Jöjjön el a te országod. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Bocsásd meg vétkeinket,
mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe.”
Az állhatatos imádság.
Aztán így folytatta: „Valamelyikteknek van egy barátja. Elmegy hozzá éjfélkor és azt mondja neki: barátom, adj kölcsön három kenyeret. Útról érkezett egy barátom és nincs mit elébe tegyek. De az kiszól: ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, gyermekeim itt vannak a hálószobában. Nem kelhetek föl, hogy adjak neked. (De az nem hagyja abba a kopogtatást.) Mondom nektek: ha azért, mert barátja, nem is kelne föl, hogy kielégítse, alkalmatlankodása miatt mégis fölkel és odaadja, amire szüksége van.”Az imádság meghallgatása.
„Mondom tehát nektek: kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak. Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál és a zörgetőnek ajtó nyílik. Ha pedig valakitől közületek kenyeret kér fia, talán követ ad neki? S ha halat kér, talán kígyót ad hal helyett? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót ad neki? Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle:”Jézus válaszol a farizeusok vádaskodására.
Egy alkalommal kiűzött egy néma ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt, mire a nép csodálkozott. De néhányan megjegyezték: „Belzebulnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni és égi jelet követeltek tőle. Ő azonban átlátva gondolataikon így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul és ház házra omlik. Ha tehát a sátán önmagában meghasonlanék, hogyan állhatna fönn országa? Azt mondjátok, hogy Belzebullal űzök ördögöt? Ha én Belzebullal űzök ördögöt, fiaitok kinek a segítségével teszik? Ezért ők lesznek a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzök ördögöt, akkor elérkezett hozzátok az Isten országa. Amíg az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van a vagyona. De ha egy erősebb megtámadja és legyőzi, elveszi fegyverét, amelyben bízott és a zsákmányt elosztja. Aki nincs velem, ellenem van; aki nem gyűjt velem, szétszór.”Visszaesés a bűnbe.
„Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, puszta helyen jár és nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, kisöpörve és földíszítve találja. Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, magánál gonoszabbakat. Bemennek és ott laknak. Annak az embernek sorsa pedig rosszabbra fordul, mint előbb volt.”Mária dicsérete.
Még beszélt, amikor egy asszony így kiáltott a nép közül: „Boldog a méh, mely téged hordozott és az emlő, melyet szoptál.” Ő azonban hozzáfűzte: „Boldogabb, aki hallgatja és megőrzi Isten igéjét.”Jónás jele.
Amikor egyszer a nép köréje tódult, beszélni kezdett: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás prófétáét. Amint ugyanis Jónás próféta jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jel e nemzedék számára. Dél királynője megjelenik majd az ítéleten e nemzedék férfiaival és elítéli azokat, mert a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa a bölcs Salamont. De Salamonnál nagyobb van itt. A ninivei férfiak megjelennek az ítéleten e nemzedékkel és elítélik azt, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikációjára. De Jónásnál nagyobb van itt.A belső világosság.
Senki sem gyújt világot azért, hogy elrejtse, vagy véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy aki csak belép, lássa fényét. Tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos lesz, de ha hibás, tested is sötét lesz. Vigyázz, hogy a világosság benned sötétség ne legyen! Ha tested egészen világos és nincs benne semmi sötét, olyan világos lesz az egész, mintha a villám fénye világítaná meg.”Jaj nektek, farizeusok!
Alighogy befejezte beszédét, egy farizeus meghívta, hogy étkezzék nála. El is ment és asztalhoz ült. Mikor a farizeus látta, hogy étkezés előtt nem mosdott meg, megütközött. Az Úr azonban így szólt hozzá: „Ti farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül teli vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is alkotta? Adjátok inkább alamizsnának, ami benne van. akkor tiszták lesztek egészen. De jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, az nem szabad elhagyni. Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket nyilvános tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint a letaposott sírok: járnak fölöttük az emberek, anélkül hogy tudnák.”Jaj nektek, törvénytudók!
Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” De ő így válaszolt: „Jaj nektek is,törvénytudók! Elviselhetetlen nehéz terhet rótok az emberekre, de magatok egy ujjal sem érintitek a terhet. Jaj nektek! Síremlékeket építetek a prófétáknak atyáitok viszont megölték őket. Ezzel magatok is megvalljátok hogy egyetértetek atyáitok tetteivel. Azok megölték őket, ti pedig emléket állítotok nekik. Azért mondja Isten bölcsessége: prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk: némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, melyet a világ kezdetétől, Ábel vérétől az oltár és a templom között megölt Zakariás véréig kiontottak. Igenis, mondom nektek, számot fog adni ez a nemzedék. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát, magatok nem mentek be, az odaigyekvőket pedig visszatartjátok.” Mikor abbahagyta, az írástudók és farizeusok nagy fölháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon fondorkodtak, hogy szavaiból ellessenek valamit, (amivel vádolhassák).