Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába és olvasásra jelentkezett.
Izajás könyvét adták neki. Kinyitotta a könyvet és éppen arra a helyre talált, ahol ez van írva:
„Az Úr lelke rajtam:
ő kent föl engem,
hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
ő küldött engem,
hogy (meggyógyítsam a megtört szívűeket),
szabadulást hirdessek a raboknak,
és a vakoknak megvilágosodást,
hogy felszabadítsam az elnyomottakat, hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét,
(és bosszújának napját).” Azután összetekerte az Írást, visszaadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Akkor megszólalt: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a magasztos igéken, amik ajkáról elhangzottak. „Nem József fia ez?” – kérdezgették egymástól. Ő azonban így folytatta: „Bizonyára ezt a közmondást fogjátok nekem szegezni: orvos, gyógyítsd önmagadat! Tedd idehaza is azt, amit hallomásunk szerint Kafarnaumban tettél. Bizony mondom nektek, folytatta, sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában. Igaz, amit mondok nektek: sok özvegy élt Izraelben Illés napjaiban, amikor három évre és hat hónapra bezárult az ég, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. Azok közül egyhez sem volt küldetése Illésnek, csak egy özvegyasszonyhoz a Szidon-földi Száreptába. Leprás is sok élt Izraelben Elizeus próféta idejében. De azok közül sem tisztult meg más, csak a szíriai Naamán.” Ennek hallatára mindnyájan haragra gerjedtek a zsinagógában. Fölugráltak és kiűzték a városból. Fölvitték a hegy tetejére, ahol a városuk épült, hogy onnan letaszítsák. Ő azonban áthaladt közöttük és elment.
ő kent föl engem,
hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
ő küldött engem,
hogy (meggyógyítsam a megtört szívűeket),
szabadulást hirdessek a raboknak,
és a vakoknak megvilágosodást,
hogy felszabadítsam az elnyomottakat, hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét,
(és bosszújának napját).” Azután összetekerte az Írást, visszaadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Akkor megszólalt: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a magasztos igéken, amik ajkáról elhangzottak. „Nem József fia ez?” – kérdezgették egymástól. Ő azonban így folytatta: „Bizonyára ezt a közmondást fogjátok nekem szegezni: orvos, gyógyítsd önmagadat! Tedd idehaza is azt, amit hallomásunk szerint Kafarnaumban tettél. Bizony mondom nektek, folytatta, sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában. Igaz, amit mondok nektek: sok özvegy élt Izraelben Illés napjaiban, amikor három évre és hat hónapra bezárult az ég, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. Azok közül egyhez sem volt küldetése Illésnek, csak egy özvegyasszonyhoz a Szidon-földi Száreptába. Leprás is sok élt Izraelben Elizeus próféta idejében. De azok közül sem tisztult meg más, csak a szíriai Naamán.” Ennek hallatára mindnyájan haragra gerjedtek a zsinagógában. Fölugráltak és kiűzték a városból. Fölvitték a hegy tetejére, ahol a városuk épült, hogy onnan letaszítsák. Ő azonban áthaladt közöttük és elment.