Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
A húsvéti vacsora.
Eljött a kovásztalan kenyér napja, amikor meg szokták ölni a húsvéti bárányt. Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: „Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elfogyaszthassuk.” „Hol készítsük el?” – kérdezték. „Menjetek a városba, felelte, találkoztok ott egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová belép, és mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet, ott készítsétek el.” Ők elmentek és úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. Mikor eljött az ideje, asztalhoz telepedett tizenkét apostolával. Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek és osszátok el magatok közt. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg el nem jön Isten országa.”
Az eukarisztia alapítása.
Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amit értetek ontok. De nézzétek, az áruló keze velem van az asztalon. Az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja.” Erre kérdezgetni kezdték egymást, vajon melyikük az, aki ezt megteszi.