1919 Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött és dúsan lakmározott mindennap. 2020 Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele. 2121 Szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehulló morzsákból is (de senki sem adott neki). Csak a kutyák jöttek és nyalogatták sebeit. 2222 Történt, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám ölébe vitték. Meghalt a gazdag is és eltemették. 2323 Mikor a pokolban, kínjai között, föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a kebelén Lázárt. 2424 Atyám, Ábrahám, kiáltotta, könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban. 2525 Fiam, felelte Ábrahám, jusson eszedbe, hogy neked jó dolgod volt az életben, Lázárnak pedig rossz. Ő tehát most itt vigasztalódik, te meg gyötrődöl. 2626 Különben is köztünk és köztetek áthághatatlan mélység tátong, úgy, hogy aki innen át akarna menni hozzátok, ne tudjon, sem az, aki odaát van, ide át ne jöhessen. 2727 Akkor legalább arra kérlek, atyám, kiáltotta újra, küldd el őt atyai házamba. 2828 Van még öt testvérem, figyelmeztesse őket, hogy ne jussanak ők is e gyötrelem helyére. 2929 Ábrahám megjegyezte: van Mózesük és prófétáik, hallgassanak rájuk. 3030 Ám az erősködött: nem teszik, atyám, Ábrahám. De ha a holtak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. 3131 Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor, ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni.”