1911 Erre Pilátus lefogatta és megostoroztatta Jézust. 22 A katonák tövisekből koronát fontak, fejére tették és bíborszínű köpenyt adtak rá. 33 Aztán eléje járultak és így gúnyolódtak: „Üdvöz légy, zsidók királya”, és arcul ütötték. 44 Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: „Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg végre, hogy semmi vétket sem találok benne.” 55 Jézus akkor töviskoronával és bíborköpenyben kijött eléjük, Pilátus rámutatott: „Íme az ember!” 66 Láttára a főpapok és a szolgák nagy kiáltozásba törtek ki: „Keresztre vele, keresztre vele!” Pilátus ismét szabadkozott: „Vigyétek el és ti feszítsétek keresztre. Én semmi vétket sem találok benne.” 77 De a zsidók nem tágítottak: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát.” 88 E szavak hallatára Pilátus még jobban megijedt.
Jézus második kihallgatása.
99 Visszament a helytartóságra és újra megkérdezte Jézust: „Honnan való vagy te?” De Jézus nem felelt. 1010 Pilátus erre kérdőre vonta: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszítselek?” 1111 Jézus csak ennyit mondott: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Annak, aki engem kiszolgáltatott neked, nagyobb a bűne.” 1212 Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. A zsidók azonban fenyegetőzve kiáltották: „Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.”
Az ítélet.
1313 E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Bírói székébe ült a köves udvaron, melyet héberül Gabbatának neveznek. 1414 Húsvét készületi napja volt, a hatodik óra táján. Így szólt a zsidókhoz: „Nézzétek itt a királyotok.” 1515 Azok újra kiáltoztak: „ El vele, el vele! Keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: „Királyotokat feszítsem keresztre?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak császárunk.” 1616 Erre aztán kiszolgáltatta őt, hogy keresztre feszítsék. Azok átvették Jézust és elvezették.
Jézust keresztre feszítik.
1717 Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, melynek héber neve Golgota. 1818 Ott keresztre feszítették és két másikat is vele jobb és bal felől, középen pedig Jézust. 1919 Pilátus táblát is készíttetett és a keresztfára erősíttette. 2020 Ez volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” Sok zsidó olvasta ezt a táblát, mert az a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt írva. 2121 Ezért a zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne így írd: a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.” 2222 Pilátus elutasította őket: „Amit írtam, megírtam.”
Elosztják Jézus ruháit.
2323 Jézus keresztre feszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét. Ruháit négy részre osztották, minden katonának egy részt. Köntöse varratlan volt, végig egy darabból szőve. 2424 Megbeszélték egymás közt: „Ne hasítsuk szét, vessünk rá sorsot, kié legyen.” Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és sorsot vetettek köntösöm fölött.” A katonák így is tettek.
Jézus végső rendelkezése.
2525 Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. 2626 Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, ő a te fiad!” 2727 Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, ő a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.
Jézus halála.
2828 Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. Ezért, hogy az Írás egészen beteljesedjék, szólt: „Szomjazom!” 2929 Volt ott egy ecettel telt edény. Izsópra tűztek egy ecettel átitatott szivacsot és szájához emelték. 3030 Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte a lelkét.
Jézus oldalát megnyitják.
3131 Készület napja volt. A zsidók tehát kérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vétesse le őket a keresztről, hogy ne maradjanak szombaton a kereszten. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. 3232 Odamentek a katonák és eltörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt megfeszítettek. 3333 Mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg lábszárát, 3434 hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből nyomban vér és víz folyt ki. 3535 Aki ezt látta, tanúskodik róla és tanúsága igaz. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 3636 Mindez ugyanis azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontját ne törjék.” 3737 És más helyen: „Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak.”
Jézust sírba helyezik.
3838 Arimateai József, aki a zsidóktól való félelmében csak titokban volt Jézus tanítványa, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. 3939 Mire az elment és levette a testet. Odajött Nikodémus is, aki annak idején éjszaka ment (Jézushoz), és hozott mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. 4040 Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. 4141 Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig új sírbolt, amelybe még senkit sem temettek. 4242 Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda helyezték Jézust.
Jézus feltámadása
Péter és János a sírnál.
2011 A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. 22 Elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.” 33 Erre Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Együtt futott mind a kettő, 44 de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. 55 Behajolt és meglátta a gyolcsot, de nem ment be. 66 Nem sokkal később odaért Simon Péter is, bement a sírba, 77 és ő is látta a gyolcsot, meg a kendőt, mellyel fejét takarták be. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. 88 Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta és hitt. 99 Eddig ugyanis még nem értették meg az Írást, amely szerint fel kellett támadnia a halálból. 1010 Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.
Jézus megjelenik Mária Magdolnának.
1111 Mária ott állt a sír mellett és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak lehajolt (és betekintett) a sírba. 1212 Látta, hogy ott, ahol Jézus teste feküdt, két fehér ruhás angyal ül, az egyik fejnél, a másik lábnál. 1313 Azok megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Elvitték Uramat, felelte, és nem tudom, hová tették.” 1414 Ezekkel a szavakkal hátra tekintett és látta, hogy ott áll Jézus, de nem tudta, hogy Jézus az. 1515 Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész az, így felelt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” 1616 Jézus erre nevén szólította: „Mária!” Erre feléje fordult és zsidó nyelven csak ennyit mondott: „Rabboni” – vagyis Mester. 1717 Jézus így szólt: „Ne tarts vissza! Még nem mentem föl Atyámhoz. Menj most testvéreimhez és vidd hírül nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” 1818 Mária Magdolna elment és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat és ezt mondta nekem.”
Jézus megjelenik az apostoloknak.
1919 Estefelé, még a hét első napján, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól. Akkor eljött Jézus, közéjük lépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” 2020 E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. 2121 „Békesség nektek!” – ismételte. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” 2222 E szavak után rájuk lehelt és folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. 2323 Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.”
Jézus megjelenik Tamásnak.
2424 Tamás, melléknevén Didimusz, egy a tizenkettő közül, nem volt velük, mikor eljött Jézus. 2525 A tanítványok azonban megmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő kételkedett: „Ha csak nem látom kezén a szegek nyomát s ha ujjammal a szegek helyét nem érintem és kezemet oldalába nem teszem, nem hiszem.” 2626 Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is velük. Az ajtók zárva voltak. Eljött Jézus és e szavakkal lépett közéjük: „Békesség nektek!” 2727 Aztán Tamáshoz fordult: „Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyújtsd ki kezedet s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívő.” 2828 Tamás fölkiáltott: „Én Uram, én Istenem!” 2929 Jézus csak ennyit mondott: „Hittél (Tamás), mert láttál Engem. Boldogok, aki nem látnak, mégis hisznek.” 3030 Jézus még sok más csodajelet művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek följegyezve ebben a könyvben. 3131 Ezeket azonban azért jegyeztem föl, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jézus Tibériás tavánál.
2111 Ezután újra megjelent Jézus a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Megjelenése így történt: 22 Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, a galileai Kánából való Natanaél, Zebedeus fiai és még két tanítvány. 33 Simon Péter így szólt: „Megyek halászni.” „Mi is veled tartunk”, mondták. Kimentek és beszálltak a bárkába. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. 44 Mikor megvirradt, Jézus kint állt a parton, de a tanítványok nem ismerték föl, hogy Jézus az. 55 Jézus megszólította őket: „fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincsen”, felelték. 66 Ekkor azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették és alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. 77 Erre a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, fölvette köntösét – mert neki volt vetkőzve – és a tóba vetette magát. 88 A többi tanítvány követte a bárkával. A halakkal telt hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. 99 Mikor partra értek, izzó parazsat pillantottak meg, rajta halat és mellette kenyeret. 1010 Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” Erre Simon Péter visszament és partra vonta a hálót. Százötvenhárom nagy hal töltötte meg. 1111 Noha ennyi volt a hálóban, nem szakadt el. 1212 Jézus hívta őket: „Jöjjetek ide, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. 1313 Akkor Jézus fogta a kenyeret és adott nekik, ugyanígy halat is. 1414 Ez volt a harmadik eset, hogy Jézus halálból való föltámadása után megjelent a tanítványoknak.
A főhatalom átadása Péternek.
1515 Étkezés után Jézus megkérdezte Pétert: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen Uram, felelte, te tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat.” 1616 Aztán megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen Uram, felelte, te tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat.” 1717 Majd harmadszor is megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: szeretsz engem? És csak annyit mondott: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat.”
Jövendölés Péterről és Jánosról.
1818 „Bizony, bizony mondom neked: Mikor fiatalabb voltál, magad övezted föl magadat és oda mentél, ahova akartál. De majd ha megöregszel, kiterjeszted kezedet és más övez fel téged, aztán oda visz, ahová nem akarod.” 1919 E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal fogja megdicsőíteni Istent. Majd hozzáfűzte: „Kövess engem!” 2020 Péter megfordult és látta, hogy utána jön a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán keblére borult és megkérdezte: „Uram ki az , aki téged elárul?” 2121 Láttára Péter Jézushoz fordult: „Uram, hát ővele mi lesz?” 2222 Jézus így felelt: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele? Te kövess engem!” 2323 Így a tanítványok között elterjedt az a vélemény, hogy az a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta: „Nem hal meg”, hanem: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele?”
Befejezés.
2424 Ez a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. 2525 Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, hogy az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.