1611 Ezeket mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok. 22 Ki fognak zárni titeket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, mikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek. 33 Így tesznek veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. 44 Azért mondtam ezeket, hogy mikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem mondtam ezeket, hiszen veletek voltam.
A vigasztaló Szentlélek.
55 Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Közületek senki sem kérdi tőlem: hová mégy? 66 de mivel ezeket mondtam, szomorúság tölti el szíveteket. 77 Ám én az igazságot mondom: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt hozzátok. 88 Amikor eljön, akkor majd meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. 99 A bűnről: mert nem hittek bennem. 1010 Az igazságról: mert az Atyához megyek és már nem láttok engem. 1111 Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték. 1212 Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban elég erősek. 1313 De amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendőt jelenti ki nektek. 1414 Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit kijelent nektek. 1515 Minden, ami Atyámé, az az enyém. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit kijelent nektek.
A viszontlátás vigasztaló reménye.
1616 Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek).” 1717 A tanítványok közül néhányan így tanakodtak: „Mit akar ezzel mondani: rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem? És: az Atyához megyek?” 1818 Megjegyezték tehát: „Mit akar ezzel mondani: rövid idő? Nem értjük, mit beszél.” 1919 Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, ezért így szólt: „Arról tanakodtok, hogy azt mondtam: rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem? 2020 Bizony, bizony mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. 2121 Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az órája, de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékezik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. 2222 Ti is most ugyan szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket: akkor örülni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el többé tőletek. 2323 Azon a napon nem lesz már kérdeznivalótok tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: bármit kértek majd nevemben az Atyától, megadja nektek. 2424 Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.
A búcsúbeszéd befejezése.
2525 Ezeket képletesen mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem képletesen szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. 2626 Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom majd nektek, hogy én kérem az Atyát értetek. 2727 Az Atya ugyanis szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. 2828 Az Atyától jöttem és a világba léptem. Most elhagyom a világot és az Atyához megyek.” 2929 A tanítványok erre megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem képletesen. 3030 Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged, hogy valaki is kérdezzen téged. Ezért elhisszük, hogy Istentől jöttél.” 3131 Jézus Így felelt: „Most hisztek? 3232 Eljön az óra, már el is jött, amikor elszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 3333 Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot.”
Jézus főpapi imája
Jézus önmagáért imádkozik.
1711 E szavak után Jézus égre emelte szemét és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. 22 Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindnek, akit neki adtál, örök életet adjon. 33 Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. 44 Én megdicsőítettelek téged a földön. A művet, amelynek elvégzését rám bíztad, véghezvittem. 55 Most dicsőíts meg engem te, Atyám, magadnál, azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.
Imádkozik az apostolokért.
66 Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket a világból nekem adtál. Tieid voltak és nekem adtad őket. 77 Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. A tanítást, amit nekem adtál, átadtam nekik. 88 Ők elfogadták és így valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. 99 Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál. 1010 Tieid ők – hiszen mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém –, és én megdicsőültem bennük. 1111 Én már nem vagyok e világban, de ők a világban vannak. Én hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. 1212 Amíg velük voltam, én tartottam meg őket nevedben, amelyet nekem adtál. Megőriztem őket. Senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. 1313 Most hozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világon, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik tanításodat. 1414 A világ gyűlölte őket, mert nem e világból valók, amint én sem vagyok e világból való. 1515 Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. 1616 Hiszen nem e világból valók ők, amint én sem vagyok e világból való. 1717 Szenteld meg őket az igazságban: a te igéd igazság. 1818 Amint te küldtél engem a világba, úgy küldöm én a világba őket. 1919 Értük szentelem magam, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.
Imádkozik az egyházért.
2020 De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem. 2121 Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, énbennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. 2222 Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: 2323 én őbennük és te énbennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és hogy szereted őket, amint engem szerettél. 2424 Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, hiszen már a világ teremtése előtt szerettél engem. 2525 Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged. Én ismerlek téged, és így ők is megismerték, hogy te küldtél engem. 2626 Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük.”
Jézus szenvedése
Jézust elfogják.
1811 Miután Jézus ezeket mondta, kiment tanítványaival a Kedron patakon túlra. Volt ott egy kert. 22 Bement oda tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta, ismerte azt a helyet, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival. 33 Akkor Júdás kapott egy csapat katonát, a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat. Kiment velük lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve. 44 Jézus tudta mindazt, ami rá várt, eléjük ment hát és megszólította őket: „Kit kerestek?” 55 „A názáreti Jézust” – felelték. Jézus megmondta nekik: „Én vagyok.” Júdás, aki elárulta, ott állt köztük. 66 Amint tehát azt mondta: én vagyok, meghátráltak és a földre estek. 77 Ő újra megkérdezte: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust”, ismételték azok. 88 „Mondtam már nektek, hogy én vagyok, felelte Jézus. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket.” 99 Így teljesedett be, amit mondott: „Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.” 1010 Simon Péternél azonban volt kard, kirántotta, rásújtott a főpap szolgájára és levágta annak jobb fülét. A szolgának Malkus volt a neve. 1111 Jézus rászólt Péterre: „Tedd hüvelyébe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, melyet az Atya adott nekem?”
Jézus Annás és Kajafás előtt.
1212 A tiszt csapata élén és vele a zsidó őrség elfogta Jézust és megkötözte. 1313 Először Annáshoz vitték, Kajafás apósához. Kajafás volt a főpap abban az évben. 1414 Ő adta a zsidóknak a tanácsot: „Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért.” 1515 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel az a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarába. 1616 Péter azonban kint maradt az ajtónál. A másik tanítvány, a főpap ismerőse, kiment, szólt az ajtónállónak és bevitte Pétert. 1717 Az ajtónálló szolgáló közben megjegyezte: „Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?” 1818 „Nem vagyok” – felelte. A szolgák és a poroszlók a parázsló tűz körül álltak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is közéjük állt és melegedett. 1919 A főpap tanítványai és tanításai felől faggatta Jézust. 2020 Jézus így felelt: „Én nyíltan beszéltem az emberek előtt. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban semmit sem mondtam. Mit kérdezel engem? 2121 Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam.” 2222 E szavakra az egyik ott álló poroszló arcul ütötte Jézust. „Így felelsz a főpapnak?” – förmedt rá. 2323 Jézus csak ennyit mondott: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?” 2424 Annás akkor megkötözve elküldte őt Kajafás főpaphoz. 2525 Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: „Nem vagy te is ennek a tanítványai közül?” 2626 „Nem vagyok” – tagadta. Erre a főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: „Hiszen ott láttalak vele a kertben.” 2727 De Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.
Jézust kiszolgáltatják Pilátusnak.
2828 Kajafástól a helytartóságra vezették Jézust. Kora reggel volt. Azok nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanokká ne legyenek, és így elkölthessék a húsvéti bárányt. 2929 Ezért Pilátus jött ki hozzájuk és megkérdezte: „Milyen vádat emeltek ez ember ellen?” 3030 Azok így feleltek: „Ha nem volna gonosztevő, nem szolgáltatnánk ki neked.” 3131 Pilátus szabadkozott: „Tartsátok meg és ítélkezzetek róla törvényeitek szerint.” A zsidók azonban nem tágítottak: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk.” 3232 Így teljesedett be, amit Jézus mondott, mikor megjövendölte, milyen halállal hal meg.
Jézus első kihallgatása.
3333 Pilátus akkor visszament a helytartóságra, hívatta Jézust és megkérdezte tőle: 3434 „Te vagy a zsidók királya?” Jézus így felelt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” 3535 „Hát zsidó vagyok én? – tört ki Pilátus. „Saját nemzeted és a főpapok szolgáltattak ki nekem. Mit tettél?” 3636 Jézus így felelt: „Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne kerüljek. Az én országom azonban nem innen való.” 3737 Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy te?” Jézus ráhagyta: „Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra.” 3838 Pilátus vállat vont: „Mi az igazság?” E szavak után ismét kiment a zsidókhoz és kijelentette: „Én semmi vétket sem találok benne. 3939 Az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam a zsidók királyát?” 4040 De azok újra kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.