111 Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikaiak egyházának, az Atyaistenben és az Úr Jézus Krisztusban. 22 Kegyelem nektek és békesség az Istentől, az Atyától és az Úr Jézus Krisztustól.
Köszönet és elismerés.
33 Mindenkor hálaadással tartozunk értetek Istennek, testvérek, mégpedig méltán, mert hitetek nőttön-nő és az egymás iránt való szeretet mindnyájatokban gyarapszik. 44 Dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban: állhatatosságotokkal és hitetekkel, mellyel minden üldözést és zaklatást elviseltek, 55 Isten igazságos ítéletének bizonyosságaként, hogy méltók legyetek Isten országára, amelyért szenvedtek is. 66 Méltányos egyébként, hogy Isten zaklatóitoknak zaklatással fizessen meg. 77 Nektek zaklatottaknak pedig, velünk együtt, megnyugvással, amikor az Úr Jézus megjelenik angyalseregével a mennyből, lobogó tűzzel. 88 Akkor megbünteti majd azokat, akik Istent nem ismernek és Urunk Jézus (Krisztus) evangéliumának nem engedelmeskednek. 99 Ezek örök kárhozattal lakolnak: távol az Úr színétől és fölséges hatalmától, 1010 azon a napon amikor eljön, hogy szentjeiben megdicsőüljön és híveiben megcsodálják. Nálatok ugyanis a mi tanúságtételünk hitre talált. 1111 Ezért imádkozunk is értetek mindenkor, hogy Istenünk meghívására méltasson és hathatósan befejezze a hitből fakadó jóra törekvéseteket. 1212 Így dicsőül meg Urunk Jézus (Krisztus) neve bennetek és ti is őbenne, Istenünknek s az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből.