6
Mint az ő munkatársai, figyelmeztetünk titeket, hogy Isten kegyelmét ne vegyétek hiába.
Azt mondja ugyanis:
„Kellő időben meghallgatlak,
s az üdvösség napján segítek rajtad.”
szolgája:
nagy türelemmel,
megpróbáltatásban, szükségben, szorongatott helyzetben, verést szenvedve, tömlöcben, zendülés közepette, fáradozásban, virrasztásban, böjtben, tisztaságban és tudásban,
béketűrésben és jóságban,
a Szentlélekben és őszinte szeretetben, igazmondásban és Isten erejében,
az igazság támadó és védő fegyverzetében, dicsőségben és megszégyenülésben,
gyalázatban és jó hírnévben,
mint csábítók, de mégis igazmondók, mint ismeretlenek, de mégis jól ismertek,
mint halálraszántak, de mégis élünk,
mint összevertek, de belé nem haltak,
mint szűkölködők, de sokat gazdagítók,
mint akiknek semmijük sincs, de mindenük megvan.
Isten temploma a bálványokat? Hiszen ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja:
„Közöttük lakom és közöttük járok,
Istenük leszek, ők meg az én népem. Ezért távozzatok közülük,
s váljatok el tőlük, mondja az Úr,
s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak titeket,
s atyátok leszek,
ti meg fiaim és leányaim lesztek,
mondja az Úr, a Mindenható.” 7 Mivel tehát ilyen ígéretek birtokában vagyunk, szeretteim, tartsuk távol magunktól a test és lélek minden szennyét s tegyük teljessé megszentelésünket Isten félelmében.
veletek. Vigasztalás tölt el, s minden bajom közt is túlárad bennem az öröm. Mikor ugyanis Makedóniába érkeztünk, nem volt nyugalma testünknek, mert mindenfelől zaklatás ért: kívül harcok, belül félelem. Ám Isten, a letörtek vigasztalója, minket is megvigasztalt Titusz megérkezésével. De nemcsak megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amelyben köztetek része volt. Elbeszélte ugyanis nekünk vágyódástokat, aggódástokat s értem való buzgólkodástokat, úgyhogy még jobban megörültem. Ha levelemmel meg is szomorítottalak titeket, nem bánom. De ha bántam volna is – mivel látom, hogy az a levél, rövid időre ugyan, de megszomorított titeket –, most mégis örülök, nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy a szomorúság megtéréstekre vezetett. Istennek tetsző módon szomorodtatok meg, s miattunk semmiben sem szenvedtetek kárt. Az Istennek tetsző szomorúság ugyanis üdvösségre vezető megtérést hoz, amelyet senki sem bán meg; a világ szomorúsága viszont halálba visz. Lám ebből a ti Istennek tetsző szomorúságtokból mekkora buzgalom fakadt, sőt mentegetőzés, méltatlankodás, félelem, vágyakozás, buzgólkodás és a vétkező megbüntetése. Mindezzel igazoltátok, hogy az ügyben ártatlanok vagytok. Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő s nem a sértett miatt tettem, hanem, hogy kinyilvánuljon értünk való buzgalmatok Isten előtt. Ezért vigasztalódtunk meg. De vigasztalódásunk során még nagyobb örömet szerzett Titusz öröme, mert lelkét mindnyájan földerítettétek. Ha előtte dicsekedve beszéltem rólatok, nem vallottam szégyent, mert amint nektek is mindent a valósághoz híven mondtunk, úgy a Titusz előtti dicsekvésünk is igaznak bizonyult. Ő pedig még jobb szívvel van irántatok, mert emlékszik mindnyájatok engedelmes lelkületére, amellyel félve-rettegve fogadtátok. Örülök tehát, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.
„Bőségesen adakozik a szegényeknek,
nagylelkűsége örökre megmarad.” Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret is táplálékul, megsokasítja vetésteket és megszaporítja igaz életetek termését, hogy mindig gazdagon teljék minden bőkezűségre, amely általunk hálaadásra indít az Isten iránt. Ez a jótékonyság ugyanis nemcsak a szentek szükségletét elégíti ki, hanem Isten iránt őszinte hálára indít. Ha kitartotok a jótékonyságban, Istent magasztalják érte, mert engedelmesen megvallottátok Krisztus evangéliumát és bőkezűségtek által kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel fönnálló közösséget. Imádkozni is fognak értetek és vágyakozni fognak utánatok, mivel Isten kegyelme oly bőségesen áradt rátok. Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért.
„Kellő időben meghallgatlak,
s az üdvösség napján segítek rajtad.”
Az apostol áldozatos élete.
Nézzétek, itt a kellő idő! Itt az üdvösség napja! Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat, hanem mindenben úgy viselkedünk, mint Istenszolgája:
nagy türelemmel,
megpróbáltatásban, szükségben, szorongatott helyzetben, verést szenvedve, tömlöcben, zendülés közepette, fáradozásban, virrasztásban, böjtben, tisztaságban és tudásban,
béketűrésben és jóságban,
a Szentlélekben és őszinte szeretetben, igazmondásban és Isten erejében,
az igazság támadó és védő fegyverzetében, dicsőségben és megszégyenülésben,
gyalázatban és jó hírnévben,
mint csábítók, de mégis igazmondók, mint ismeretlenek, de mégis jól ismertek,
mint halálraszántak, de mégis élünk,
mint összevertek, de belé nem haltak,
Intések és óvások
mint szomorkodók, de mindig derűsek,mint szűkölködők, de sokat gazdagítók,
mint akiknek semmijük sincs, de mindenük megvan.
Óvás a pogány bűnöktől.
Megnyílt az ajkunk és kitárult a szívünk felétek, korintusiak! Nem mi zárkóztunk el tőletek, ti nem nyitottátok ki szíveteket. Mint gyermekeimhez szólok: viszonozzátok hasonlóan és tárjátok ki ti is szíveteket! Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel. Mi köze az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy hogyan fér össze a világosság a sötétséggel? Hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőknek a hitetlenekhez? Hogyan tűri megIsten temploma a bálványokat? Hiszen ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja:
„Közöttük lakom és közöttük járok,
Istenük leszek, ők meg az én népem. Ezért távozzatok közülük,
s váljatok el tőlük, mondja az Úr,
s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak titeket,
s atyátok leszek,
ti meg fiaim és leányaim lesztek,
mondja az Úr, a Mindenható.” 7 Mivel tehát ilyen ígéretek birtokában vagyunk, szeretteim, tartsuk távol magunktól a test és lélek minden szennyét s tegyük teljessé megszentelésünket Isten félelmében.
Bensőséges kapcsolat a korintusi egyházzal.
Értsetek meg! Senkinek kárára nem voltunk, senkit tönkre nem tettünk, senkit rá nem szedtünk. Nem rosszallásképpen mondom, hiszen az előbb megmondtam, hogy életre-halálra szívünkben vagytok. Nagy a bizalmam bennetek és szívesen dicsekszemveletek. Vigasztalás tölt el, s minden bajom közt is túlárad bennem az öröm. Mikor ugyanis Makedóniába érkeztünk, nem volt nyugalma testünknek, mert mindenfelől zaklatás ért: kívül harcok, belül félelem. Ám Isten, a letörtek vigasztalója, minket is megvigasztalt Titusz megérkezésével. De nemcsak megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amelyben köztetek része volt. Elbeszélte ugyanis nekünk vágyódástokat, aggódástokat s értem való buzgólkodástokat, úgyhogy még jobban megörültem. Ha levelemmel meg is szomorítottalak titeket, nem bánom. De ha bántam volna is – mivel látom, hogy az a levél, rövid időre ugyan, de megszomorított titeket –, most mégis örülök, nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy a szomorúság megtéréstekre vezetett. Istennek tetsző módon szomorodtatok meg, s miattunk semmiben sem szenvedtetek kárt. Az Istennek tetsző szomorúság ugyanis üdvösségre vezető megtérést hoz, amelyet senki sem bán meg; a világ szomorúsága viszont halálba visz. Lám ebből a ti Istennek tetsző szomorúságtokból mekkora buzgalom fakadt, sőt mentegetőzés, méltatlankodás, félelem, vágyakozás, buzgólkodás és a vétkező megbüntetése. Mindezzel igazoltátok, hogy az ügyben ártatlanok vagytok. Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő s nem a sértett miatt tettem, hanem, hogy kinyilvánuljon értünk való buzgalmatok Isten előtt. Ezért vigasztalódtunk meg. De vigasztalódásunk során még nagyobb örömet szerzett Titusz öröme, mert lelkét mindnyájan földerítettétek. Ha előtte dicsekedve beszéltem rólatok, nem vallottam szégyent, mert amint nektek is mindent a valósághoz híven mondtunk, úgy a Titusz előtti dicsekvésünk is igaznak bizonyult. Ő pedig még jobb szívvel van irántatok, mert emlékszik mindnyájatok engedelmes lelkületére, amellyel félve-rettegve fogadtátok. Örülök tehát, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.
Gyűjtés a jeruzsálemi hívők számára
Gyűjtés Makedóniában.
8 Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Makedónia egyházait. A bajok és a súlyos megpróbáltatások ellenére is, túláradó örömükből és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt. Tanúskodhatom mellettük, hogy erejükhöz mérten, sőt erejükön felül is önként adakoztak. Kérve kérték tőlünk azt a kegyet, hogy részt vehessenek a szentek megsegítésében. Minden reményünket fölülmúlva, előbb az Úrnak adták magukat, aztán Isten akaratából nekünk.A korintusi gyűjtés.
Ezért arra kértük Tituszt, hogy, amint elkezdte, fejezze is be nálatok a jótékonyság művét. Amint mindenben kitűntök: hitben, szóban, tudásban, minden buzgóságban s az irántunk érzett szeretetben, tűnjetek ki a jótékonyságban is. Nem parancsképpen mondom ezt, hanem, hogy mások buzgósága által próbára tegyem szeretetetek őszinteségét. Hiszen ismeritek Urunk Jézus Krisztus jótékonyságát. Ő, a gazdag, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. Erre nézve tanácsot adok nektek, mert hasznotokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem magatokévá is tettétek az ügyet. Most tehát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat, tehetségtekhez mérten, tettben valósuljon meg. Ha tehát készséges az akarat, jótékonysága attól függ, amije van, nem attól, amije nincs. Nem úgy, hogy mások megszabaduljanak nyomorúságuktól, ti meg bajba jussatok, hanem egyenlő mérték szerint. Most az ő szükségletüket a ti bőségtek fedezi, hogy majd az ő bőségük a ti szükségteket szolgálja, s meglegyen az egyenlőség. Az Írás is azt mondja: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött.”Titusznak és társainak ajánlása.
Hála legyen Istennek, aki Titusz szívébe ugyanezt a buzgóságot öntötte irántatok, mert elfogadta a fölszólítást, sőt, mivel buzgalma még nagyobb volt, önszántából utazott el hozzátok. Vele küldjük azt a testvért is, akit az evangélium hirdetéséért minden egyházban dicsérnek. De nemcsak dicsérik, hanem kísérőnkül is rendelték az egyházak a jótékonyság művében, amelyet az Úr dicsőségére, saját akaratunkból vállaltunk. El akarjuk kerülni, hogy valaki megrágalmazzon a bőséges adomány miatt, amely gondunkra van bízva. Gondunk van ugyanis a becsületre, nemcsak Isten, hanem az emberek előtt is. Velük küldtük azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sokféle dologban gyakran kipróbáltuk, s aki most irántatok való nagy bizalmában még sokkal buzgóbb. Ami Tituszt illeti, ő kísérőm, nálatok pedig munkatársam; ami a testvéreket illeti, ők az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége. Mutassátok meg irántuk érzett szereteteteket s bizonyítsátok be az egyházak színe előtt, hogy a veletek való dicsekvésem helytálló.A jótékonyság áldásai.
9 A szenteknek szóló gyűjtésről fölösleges tovább írnom. Hiszen ismerem készségteket és ezért dicsekszem is veletek a makedónok előtt. Tavaly óta Achája is készen áll és buzgóságtok sokakat föllelkesített. Mindamellett elküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekvésünk e tekintetben alaptalannak ne bizonyuljon, hanem, amint mondtam, készen álljatok. Különben, ha makedónok jönnek velem, s készületlenül találnak titeket, mi is szégyent vallunk ebben az ügyben, hát még ti. Ezért láttam szükségesnek, hogy rávegyem a testvéreket, menjenek előre hozzátok és gyűjtsék össze a megígért adományt. Remélem, hogy bő adomány vár, s nem sovány alamizsna. Annyi bizonyos: „Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven is arat.” Mindenki úgy adjon, amint eltökélte magában, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten ugyanis elég hatalmas ahhoz, hogy minden adományt bőven megadjon nektek, hogy mindenkor mindennel teljesen ellátva, készen legyetek minden jótettre. Hiszen ezt olvassuk az Írásban:„Bőségesen adakozik a szegényeknek,
nagylelkűsége örökre megmarad.” Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret is táplálékul, megsokasítja vetésteket és megszaporítja igaz életetek termését, hogy mindig gazdagon teljék minden bőkezűségre, amely általunk hálaadásra indít az Isten iránt. Ez a jótékonyság ugyanis nemcsak a szentek szükségletét elégíti ki, hanem Isten iránt őszinte hálára indít. Ha kitartotok a jótékonyságban, Istent magasztalják érte, mert engedelmesen megvallottátok Krisztus evangéliumát és bőkezűségtek által kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel fönnálló közösséget. Imádkozni is fognak értetek és vágyakozni fognak utánatok, mivel Isten kegyelme oly bőségesen áradt rátok. Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért.